Lázár (Kilépő) János nyilatkozata után egyértelmű, hogy a magyar kormány hajlandó a legvégsőkig elmenni a kvótaellenes népszavazás sikere érdekében. A Miniszterelnökség első emberét az sem zavarta különösebben, hogy a brit népszavazás eredménye és a menekültválság között nincs lényegi összefüggés, ám az komoly veszély, hogy amennyiben Nagy-Britannia ténylegesen elhagyja az EU-t, a kelet-európai munkavállalók migránssá válhatnak a szigetországban. Az az ember érzése, hogy bármi történik a világban manapság, a Fidesz vezetői mindent a menekültválságra fognak visszavezetni csak azért, hogy sikerre vigyenek egy teljesen értelmetlen népszavazást.
Fotó: origo.hu
Tudjuk, a kommunikáció szerepe annál fontosabb, minél kevésbé zajlik érdemi kormányzás egy országban. Nálunk már lassan két éve csak a kommunikáció számít, ezért nő egyre inkább a Rogán Antal, Habony Árpád, Andy Vajna triójának befolyása a kormányon belül. Úgy tűnik, Lázár János megelégelte, hogy neki csak az a küzdelmes és népszerűtlen küldetés jutott, hogy minél rövidebb idő alatt minél több állami alkalmazottól szabadítsa meg a központi költségvetést. Igyekezetében odáig jutott, hogy elismerte: magánszemélyként az Európai Unió elhagyására szavazna, ha nálunk is megkérdeznék a nép véleményét a tagságról.
Apróságnak tűnik, de illik megjegyezni: Lázár János magánemberként akkor nyilatkozhatna erről a kérdésről, ha történetesen nem ő lenne a kormány második legnagyobb hatalmú embere. Nem véletlen, hogy az ellenzéki pártok igyekeztek tőkét kovácsolni Lázár elsietett nyilatkozatából, és lemondásra szólították fel a minisztert. Ha ugyanis Lázár elhagyná a kormányt, már nyilatkozhatna ebben a kérdésben magánemberként. A kormány uniós politikáját (és uniós forrásait) felügyelő miniszterként viszont ahhoz az iskolaigazgatóhoz hasonlít, aki saját intézménye bezárásáért kampányol, csak azért, hogy jó pontot szerezzen a főnökeinél.
Lázár kicsit túltolta a biciklit, ami persze nem azt jelenti, hogy vak komondor módjára nekiszaladt volna az ajtónak. Nagyon tudatosan hergeli a magyar lakosságot az uniós intézmények ellen azt remélve, hogy így mozgósítani tudja az ősszel esedékes népszavazáson a menekültügyben rendkívül érzékeny magyar polgárokat. Célja az, hogy a menekültkérdésre felfűzve lényegében az EU elleni népszavazássá alakítsa azt a tét nélküli voksolást, mely azt a kvótarendszert utasítaná el, mely nem kötelező érvényű az ország számára.
Fotó: MTI
Felsejlik hát az esélye annak, hogy a hatékonyabb kommunikáció érdekében akár egy unióellenes kampány végtermékeként egy magyar kilépést feltételező (Huxit) politikai folyamat is beindulhat. Orbán Viktor kormánya ugyanis tudja, hogy a Brexit után megerősödhet azon európai politikusok befolyása, akik az uniós integráció felgyorsítását szorgalmazzák. Ez nagyban korlátozná az olyan hírhedt pávatáncosok mozgásterét, mint Orbán Viktor.
Ha a britek hezitálását az unió a saját javára fordítja, ha a kilépési tárgyalásokon aduászok nélkül maradt briteken azt tudják demonstrálni, hogy a közösség elhagyása komoly veszteségekkel jár, akkor a periférián vigéckedő politikusoknak két választásuk marad: vagy együtt lépnek az integrációt felpörgető országok vezetőivel, vagy a közép-ázsiai, távol-keleti, illetve észak-afrikai régiók országaiban próbálnak új szövetségeseket találni. Orbán Viktor és csipetcsapata jelenleg inkább Kazahsztánnal, Türkmenisztánnal, Vietnámmal vagy Egyiptommal haverkodna inkább, mint a németekkel, franciákkal vagy svédekkel, ám ezen régiók diktátoraitól biztos nem kapnak annyi ingyen pénzt, mint az EU központi forrásaiból.
Korábban úgy tűnt, hogy nem működik a pénzt demokráciáért elve, mert Orbán pávatánca kicselezett minden számonkérő mechanizmus az EU-n belül. A Brexit után azonban úgy tűnik, nincs már annyi hely a parketten, hogy Orbán vígan kisasszézhasson egy ilyen szituációból. Az unós vezetők határozottsága a brit politikai elittel szemben figyelmeztető jel a magyar miniszterelnök számára is: ki lehet lépni az unióból, de arra senki se számítson, hogy a kötelességektől megszabadulva megtarthatja a kiváltságokat.
Ha a magyarok szavazni akarnak az uniós tagságról, ám csak tessék. Ha úgy döntenek, hogy megéri nekik százmilliárdos uniós forrásokról lemondani a menekültkvóta elutasítása érdekében, akkor lelkük rajta. A britek legalább a nettő befizetéseiktől megszabadulhatnak, így volt a kilépéspártiaknak egy jól artikulálható érvük, mi viszont sokszorosát kapjuk vissza annak a pénznek, amit befizetünk (és ezt Lázár Jánosnál jobban szinte senki sem tudja jobban az országban), így egy kis képzavarral szólva a migránsokkal együtt a fürdővizet is kiöntenénk a kádból.
Fotó:korkep.sk
Van persze egy olyan olvasata is Lázár nyilatkozatának, hogy egy nyíltan kilépést támogató megnyilvánulása is csak egy jól tálalható gesztus a fideszes választók felé, és az egésznek körülbelül annyi jelentősége van, mint amikor néhány napig Orbán Viktor belengette a halálbüntetés visszaállításának lehetőségét Magyarországon. Aztán hirtelen úgy tett, mintha előtte nem szabotálta volna azt az elvet, hogy a halálbüntetés nem kompatibilis az uniós országok jogrendjével. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha lócitromba lépsz, két lehetőséged van: úgy teszel, mintha a büdös mokaszin nem a te lábadon lenne, vagy leveted azt, és mezítláb sétálsz be a kocsmába.” Mindkettő elég kínos.
