Régóta pusmognak arról az érintettek, hogy az állam rátenné a kezét a közétkeztetésre is. Meg sem lepődünk azon, hogy a turisztika után újabb zsíros falat után nézett Orbán Viktor kormánya. Amíg a központi kommunikációs gépezet a menekültekkel riogat, a háttérben akár meg is történhet az újabb államosítás, hogy utána a kormányzópárthoz közel álló érdekcsoportokhoz szervezzék ki azt. Elképzelhető esetleg olyan forgatókönyv is, mint amilyet a trafikok újraosztásánál tapasztaltunk, vagyis az állam csak irányítja a piac átrendezését. Ez a folyamat azonban rendkívül káros a nemzetgazdaságra és a jogállamra nézve is. Íme, érveink az újabb államosítások ellen:

Fotó: erdinapsugar.hu

1. Szinte kiveri minden gazdasági elemző szemét az a tény, hogy Magyarországon azért nem tud beindulni tartósan a növekedés, mert a kis- és középvállalkozások iszonyú hendikeppel küzdenek a hazai piacon. Egyrészt a kormány csak szavakban ostorozza a multikat, hiszen a mesterségesen alacsonyan tartott bérekkel elsősorban a piac nagy foglalkoztatóit segíti, másrészt szinte semmi koncepció nem rajzolódik ki arra, hogyan lehetne megerősíteni a hazai kkv szektort. Míg a kormány partnerségi szerződéseket kötött olyan multikkal, mint a Coca Cola vagy a Tesco, addig a kicsiket iszonyú adóterhekkel sújtja. És hogy miért érv ez az államosításokkal szemben? Mert az állam a központosítással éppen az elől a szféra elől szívja el a levegőt, melynek egyetlen esélye a szabad piac. Ezek a vállalkozások most nem csak a nagy autógyárakat szolgálják ki, de például a közétkeztetésben érdekelt cégeket is, és amennyiben ezt a szektort is magához vonja az állam, csak a „csókosok” maradhatnak meg a piacon beszállítóként.

2. A gyengécske középosztály komoly gondot okoz már most is a magyar gazdaságnak, ám az újabb államosítások tovább rontják ennek a labilis alapokon álló társadalmi rétegnek esélyeit. Gondoljunk csak a trafikjaiktól megfosztott kereskedőkre, akik vagy kerestek maguknak más vállalkozást, vagy maradtak alkalmazottként az új (általában fideszes) tulajdonos boltjában, esetleg azóta is munkanélküliek. Az államosítás a szocializmus idején is a magánszektort, a vállalkozásokat gyengítette, és ez most sincs másként. Jó példa erre az egyre nagyobb botrányt kavaró "nemzeti kuka-gate"

3. Ám a Fidesz önmaga alatt is vágja a fát, ha tovább erőlteti az államosításokat, hiszen a nagy cégek jelentős profitot termelnek, ugyanakkor nagy adófizetői az államnak, és amikor az állam átveszi ezeket, akkor lényegében önmagát sarcolja. Vagyis a bankok, a multik, energiaszolgáltatók csak addig jó fejőstehenek, amíg magántulajdonosaik vannak. Talán rájöttek erre már az illetékes minisztériumokban, mert egyelőre elhalasztották a nagy áramszolgáltatók visszavásárlását. Bizonyára szólt valaki, hogy komoly lyukat ütne a költségvetésen, ha államosítanák ezeket a cégeket, hiszen akkor a rezsicsökkentés költségeit is magára kellene vállalnia az új tulajdonosnak, így viszont csak be kell szedni. Ha a kormány levágná az összes aranytojást tojó tyúkját, akkor hiába adná utána tovább a kormánypárthoz köthető vállalkozóknak, őket nem sarcolhatnák úgy, mint a külföldi tulajdonosokat, mert fellázadnának az új urak, akár Simicska Lajos vagy Spéder Zoltán korábban.

4. Az államosítás kifejezetten káros a piacra, a szabad versenyre nézve, és egy rossz magyar beidegződésre épít, melyet röviden úgy fogalmazhatnánk meg: a legtöbb polgár szerint az állam a legjobb tulajdonos. Nos, ennek legfőbb cáfolata a szocialista gazdaság összeomlása volt, ám ennek már közel 30 éve, így még mindig eleven rögeszmeként fertőzi a gondolkodásunkat a paternalista állam ideája. Lázár János ugyanakkor még rá is tesz erre a hazugságra egy lapáttal, amikor a profitról úgy beszél, mintha az az ördög műve lenne. A profit a kapitalista gazdaság alapja ugyanis, amely amellett, hogy a tulajdonosoknak hasznot hoz, új munkahelyeket teremt, és ebből fizetnek be a költségvetésbe a cégek olyan adókat és járulékokat, melyek működtetik az államot. Ha az lenne a cél, hogy a magyar cégek ne termeljenek profitot, akkor Mészáros Lőrinc nem vásárolna magának cégeket, Garancsi István nem bővítené a vállalkozásait, Csányi Sándor pedig szabadulna minden érdekeltségétől. A profit az a mozgatóerő, amely nélkül a gazdaságunk pillanatok alatt az észak-koreai szintre süllyedne, és még a kínaiak körberöhögnének bennünket, hogy túl komolyan vesszük a marxista politikai gazdaságtan tételeit.

Fotó: nosalty.hu

5. És végül nagyon fontos, hogy mit üzen az állam az állampolgárainak és a piac szereplőinek az erőltetett államosítással. A külföldön dolgozó félmillió magyart biztos nem lehet hazacsábítani államosított cégek munkalehetőségeivel és fizetéseivel. Tetszik, nem tetszik, a magyar gazdaság az elmúlt negyedszázad alatt megteremtette a versenyalapú piacgazdaság alapjait, és az nem járja, hogy az állam protekcionista gazdaságpolitikája segítségével csakis saját oligarchái profitáljanak ebből. Ez a szándék arra is rámutat, hogy az államosítás nem gazdasági, hanem csakis politikai szempontok figyelembevételével zajlik, ami nagyon rosszat tesz a gazdaságunk teljesítőképességének. Ha a költségvetésbe nem öntenék az uniós forrásokat, sokkal karakteresebben kirajzolódnának a problémák, ám az államosítás a kormány számára elsősorban arra jó, hogy ezekből a forrásokból minél többet kicsorgasson a sajátjainak az állam közreműködésével. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha törzsfőnök új tomahawkkal akar megajándékozni, az annak a jele, hogy valamit kérni szeretne tőled.”