Megfordította az unióellenes hangulatot Európában a britek balul elsült népszavazása, melyet Brexitként emleget a világ. A felmérések szerint elrettentő példaként szemlélik azt az uniós polgárok azt, ami a válásra készülő szigetországban történik. Még a magyar közvélekedés is olyan irányba mozdult el, ami nem igazán kedvez a kvótanépszavazásra készülő kormánynak. A Brexit egyértelműen azt üzeni: nem jó a tűzzel játszani.
Fotó: civilhetes.net
A brit népszavazásból kihozta a legjobbat az Európai Unió, hiszen gyorsan megnőtt a renoméja a maradó 27 tagországban, ugyanakkor látványosan gyengültek az Európa-ellenes pártok szerte a kontinensen. Az uniós polgárok a londoni politikai és gazdasági életben eluralkodó fejetlenséget és felfordulást látva elgondolkodtak a dolgon, és arra jutottak, hogy nem is olyan rossz dolog a közösség részének lenni.
A brit politikában és gazdaságban tapasztalható bizonytalanság senkinek sem hiányzik, így nem kockáztattak sokat a maradó országok miniszterelnökei, amikor a válás minél sürgősebb levezénylését erőltették, ugyanakkor világossá tették, hogy nincsenek kiskapuk, vagyis a britek egyék meg szőröstül-bőröstül, amit főztek. Minél jobban megbüntetik tehát a brit politikai elitet az uniós országok vezetői és saját választói, annál elrettentőbb lesz a Brexit.
Nem véletlen, hogy jobb híján a maradás mellett kampányoló Orbán Viktor is mélyen hallgat, mióta kiderült, hogy a britek vehetik a sátorfájukat. Először Lázár Jánossal megszondáztatta a lakosságot, mit szólnának hozzá, ha az EU tagságunkról szóló népszavazássá bővítené a betelepítési kvótáról szóló október 2-i voksolást, de miután a magyarok is megrettentek a Brexit utórengéseitől, valószínűleg elvetette az ötletet.
Fotó: mandiner.hu
A kormányzati kommunikációs gépezet most bizonyára azon ügyködik, hogy a britek csúfos kudarcát és a kvótanépszavazást minél jobban elválasszák egymástól, mert tudják, hogy a Brüsszel elleni szabadságharc nevében nem lehet olyan harakirit elkövetni, mint amilyet David Cameron végzett el önmagán.
Orbán ezért sunnyog a Brexit ügyében, hiszen szeretné azt a látszatot kelteni, hogy a nemzeti kormányok jogköreinek kiszélesítése erősítené magát az Európai Uniót. A magyar miniszterelnök nagy mágus, ám ezt az ellentmondást ő sem tudja feloldani, hiszen a Brexit után csakis a központi irányítás felértékelődése, az unós kohézió erősítése lehet hatékony módszer az EU darabokra hullása ellen. Orbán viszont továbbra is nyomja a régi mantrát, ami nyilván azért fontos számára, mert nyomasztják a brüsszeli kontroll következményei.
Nagyon érdekes helyzet alakulhat október 2-ra Magyarországon, hiszen egy EU ellen hangolt magyar lakosságnak kell véleményt nyilvánítania egy olyan kérdésben, amely nem feltétlenül sorsdöntő hazánk számára. Bonyolítja a képletet az is, hogy Varga Mihály gazdaságért felelős miniszter kitart amellett az álláspontja mellett, mely szerint a magyar gazdaságnak szüksége van külföldi munkaerőre ahhoz, hogy a növekedés fenntartható legyen.
Nem mellékesen olyan fajelméletet idéző kijelentések röpködnek a kampányban, minthogy csak kulturálisan beilleszkedni képes embereket hajlandó az ország befogadni, ráadásul ezeket is csak ideiglenesen. Orbán Viktor kifejtette, hogy ő az európai életmódot mentette meg azáltal, hogy kerítést építtetett a déli határra. Ezek ugyan jól hangzó szólamok, ám ha a lényegüket tekintjük, a kirekesztést, mint alapértéket kezelő ideológia nyúlványai.
Orbán Viktornak nagyon fontos, hogy közel négymillió embert tudjon mozgósítani a menekültkvóta elleni szavazásra, ezért nem fog visszariadni a legszélsőségesebb megnyilvánulásoktól sem, még akkor sem, ha az EU nyugati felén ezt a hangnemet nem igazán tolerálják. Elfelejti, hogy az európai közösségből nem csak önként lehet távozni, ahogy a britek tették, hanem ki is lehet onnan rúgni országokat. Ha ez bekövetkezik, nem a kvótanépszavazás lesz az oka, (mert maga a kvóta elfogadása sem kötelező), hanem az a politika, ami az unós intézményrendszerek szétzúzására törekszik.
Fotó: civilhetes.net
A britek kapkodása, saját politikai elitjük szétforgácsolódása figyelmeztető jel a magyar vezetés számára is: ha mindent feltesznek egyetlen számra a rulett asztalon, könnyen a gatyájukat is elveszíthetik. A kommunikációra sok mindent rá lehet bízni, ám egy ország jövője alapvetően a gazdaság teljesítményétől függ. A brit politikusok érzik már a bőrükön ennek a következményeit, a magyarok még mindig abban bíznak, hogy híveik vak gyűlölete az idegenekkel szemben felülír minden politikai és gazdasági realitást. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha vak lóval indulsz harcba, ne csodálkozz azon, hogy a csatamező helyett a mocsárban fogsz kikötni.”
