A kvótanépszavazás kampánya jó ürügy lesz arra, hogy kormány ismét háttérbe szorítson olyan témákat, melyek megoldása fontosabb lenne minden eddiginél a következő kormányzati ciklusban. Itt nem egyszerűen az oktatás vagy az egészségügy agóniájáról van szó, hanem egy generális problémáról, amit úgy fogalmazhatnánk meg legegyszerűbben, hogy Magyarország szellemi és fizikai kiüresedése. Ennek legfőbb oka, hogy lassan minden ország vonzóbb célpont a magyarok számára, mint a saját hazájuk. Ráadásul, ez nem a nemzeti elkötelezettség hiányából, hanem a fizetések megalázó mértékéből következik.
Fotó: hirek.ma
Bármi is lesz az október 2-i népszavazás végeredménye, a rendszerváltás utáni Magyarország eljut egy olyan mélypontra, melyből nagyon nehéz lesz kikapaszkodnia. Lényegében mindegy, hogy a kormánynak sikerül-e négymillió embert az urnákhoz csábítania félrevezető információkkal és kőkemény rasszista kampánnyal, Orbán Viktor azt a célját mindenképpen eléri, hogy a hazánkat sújtó legfontosabb kérdések továbbra is maradjanak a háttérben, az ellenzéki, és/vagy értelmiségi körökön kívül szinte senki se beszéljen azokról az égetően fontos ügyekről, melyek jóval fontosabbak, minthogy letelepedhet-e Magyarországon ezer, netán kétezer menekült.
Pedig ezek az ügyek már a kormányt is cselekvésre sarkallják, ugyanis egyértelmű, hogy két, látszólag egymásnak ellentmondó folyamat rombolja az ország gazdasági esélyeit. Az egyik a jelentős munkanélküliség (a közmunkások is ide értendők), illetve az egyre kínzóbb munkaerőhiány. Lázár János, a kormány második embereként rendkívül egyszerűen, ám hazug módon igyekezett feloldani ezt az ellentmondást: majd a közmunkások és munkanélküliek segítenek a képzett munkaerő után kutakodó cégeknek. Nos, ez talán igaz lenne, ha a 19. század második felében lennénk, amikor a nagy folyószabályozásokhoz kerestek kubikusokat az állami megbízást teljesítő cégek. Ma azonban nem elsősorban az emberi erőre, hanem a szakértelemre áhítoznak a a vállalkozások, és ebből bizony hiány mutatkozik.
Van azonban ennél nagyobb gond is: Magyarországon olyan alacsonyak a bérek, hogy a szakképzett, elsősorban fiatal munkavállalók elhagyják az országot, külföldről pedig még a szomszédos országokból sem jönnek ide akár magyarul beszélő és - Varga Mihály megfogalmazásával élve – kulturálisan integrálható tömegek, így merülhetett fel az a magyar kormánytól rendkívül szokatlan ötlet, hogy néhány tízezer munkavállalót importáljunk távolabbi régiókból. Persze, konkrétumok nem hangoztak el, mert a vérszomjas liberális sajtó azonnal darabokra szedné az idegenek ellen uszító hivatalos álláspontot.
A gond tehát az, hogy Magyarországon a vékonyka gazdasági növekedésből nem részesülnek a munkavállalók, sőt, a bérek alacsonyan tartásával tudnak nyereségesek maradni a multik és a hazai cégek, és csak így biztosított az az adóbefizetés, amelyből a kormány által is elismerten túlméretezett közszférát el tudják tartani. Mellékesen a közszféra legtöbb szegmensében sincsenek megfelelően magas bérek, így lényegében szinte mindegy, hogy az állami vagy a magánszférában vállal munkát valaki. Egyedül a budapesti bérek közelítik meg az európai átlagot, no és a Dunántúl bizonyos régióiban, ami ékes bizonyítéka annak, hogy szociális erővonalak mentén területileg is kezd kettéhasadni az ország.
Fotó: hvg.hu
Ha nincsenek magasabb bérek, nem tudják feltölteni az üres állásokat, ha továbbra is éhbérért tartják rövid pórázon a közmunkásokat, és csak statisztikailag tüntetik el a munkanélküliséget, akkor hatalmas bajok keletkezhetnek az államháztartásban is. A szinte kimeríthetetlen uniós források egyik legfőbb veszélye, hogy a kormány el tudja titkolni a valós gazdasági helyzetet, és az ebből következő veszélyeket. Pedig a nagy állami osztogatások helyett sokkal fontosabb lenne stabilizálni a középosztály helyzetét, olyan adófizetői réteg kialakítására törekedni, amelynek befizetéseire akkor is számíthat a költségvetés, amikor az EU már nem önti a pénzt a keleti tagországokba.
A magyar kormány arra az ősi törvényszerűségre játszik rá, mely szerint a szegények és kiszolgáltatottak lelki világának jót tesz, ha belerúghatnak a náluk is szegényebb és kiszolgáltatottabb embertársaikba. A magyar átlagpolgár, ha nem is szegény, de jómódúnak semmiképpen sem mondható. Az ide érkező menekültek ugyan csak tranzitországnak tekintik hazánkat, arra mégis jók, hogy ezt a nem túl humánus hajlamunkat ellenük fordítsa a kormány. Amennyiben Magyarországon megközelítőleg annyit keresnének az emberek, mint Ausztriában, talán itt is szeretnének maradni, persze ez a veszély egyelőre nem fenyeget bennünket. A kormány legújabb menekültellenes plakátjait látva nosztalgiával gondolunk arra, amikor a magyarok munkájának elvételével riogattak bennünket a migránsáradat kapcsán. Bár lenne olyan jól megfizetett munkánk, melyet féltenünk kéne a menekültektől! Mert ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: "Ha teljesen magadba zuhansz, mert a sápadarcúak mindent elvettek tőled, keress egy olyan indiánt, aki nálad is szerencsétlenebb, és mindjárt jobb kedvre derülsz."
