Év vége felé közeledve a kormány sikerpropagandája turbófokozatba kapcsolva hirdeti, hogy milyen szenzációs évük volt a magyaroknak. Kétségtelen, Mészáros Lőrinc cégei jól teljesítettek, Habony Árpád vállalkozásai is hoztak egy kis aprót a konyhára, de Rogán Antal sem lett szegényebb 2016-ban. No, de mi van azokkal a honfitársainkkal, akik nem kapnak zsíros kormányzati megrendeléseket, nem ülnek kényelmes miniszteri bársonyszékben vagy nem születtek bele egy tehetős családba, amely közel áll a hatalomhoz? Nézzünk szembe a ténnyel, hogy pártunk és kormányunk megint elszabotált egy évet az életünkből, nem teljesít jobban az országunk, sőt egyre jobban leszakadunk a vetélytársainktól. Három olyan területen pedig komoly lemaradásban vagyunk, melyek közvetlen hatással vannak a hétköznapjainkra.

Fotó: nepszava.hu

1. Egyértelművé vált, hogy megbukott az úgynevezett közmunkaprogram, amit már közvetett úton már a kormány is beismert. Statisztikafényezésre tökéletes megoldás volt elrejteni 250 ezer munkanélkülit, ám ugyanabba programba zsúfolni többdiplomás értelmiségieket és nyolc általánost végzett segédmunkásokat óriási hiba volt, hiszen semmiféle differenciálás nem történt a programba bezsúfolt emberek között sem bérben, sem a munka kiválasztásában. Ha ezek az emberek nem találnak vissza a munka világába, (márpedig alig több mint 10 százalékuknak sikerült ez) akkor újra be kell indítani az átképzési programokat, melyeket korábban szinte teljesen felszámolt a kormányzat. A hatalom változtatási szándékát jelzi, hogy csupán 3 százalékkal növelték a közmunkások bérét január elsejétől, ami jelzi, hogy igen sokba kerül ez a pusztán statisztikajavító program a kormánynak, és több pénzt már nem akarnak elégetni ezen a területen feleslegesen. A gazdasági minisztérium ezerrel pörög a rendszer átalakításán, ám az elképzelések egyelőre nem túl előremutatók. Kizárnák például a közmunkából a 25 éven aluliakat, ám azt még nem tudják, hogy mit kezdenek a munkanélküli pályakezdők tízezreivel. Lényeg, hogy feleslegesen dobtak ki százmilliárdokat egy olyan programra, amely nem volt jó sem a gazdaságnak, sem a közmunkásoknak, sem a költségvetésnek. Egyre viszont nagyon megfelelt: el lehetett rejteni Magyarország egyik legnagyobb problémáját, a munkanélküliséget. Ha ugyanis a jelenleg regisztrált munkanélküliekhez hozzáadjuk a közmunkásokat, és azokat, akik az utóbbi 2-3 évben külföldön találtak maguknak megélhetést, akkor be kell látnunk, hogy a munkanélküliségi ráta körülbelül a 2010-es évek eleji 10 százalék körül van.

2. Ironikus, sőt ellentmondásosnak tűnik, hogy a munkanélküliség mellett egyre kínzóbb probléma a munkaerőhiány. Ahogy a Prtfolio.hu írja: „2016 a munkaerőhiány felszínre törésének éve volt, vagy legalábbis ez volt az az év, amikor a gazdaság összes szereplője, mind a kormány, mind a vállalkozások, mind a munkavállalók elkezdhették saját bőrükön érezni a munkaerőpiac feszesedését.” A kormány érzékeli a problémát, így a komoly minimálbér emelés is ennek a felismerésnek tudható be, ám valószínűleg későn kezd levegő után kapkodni a magyar gazdaság. A béremelés ugyanis a multikat hozza előnyös helyzetbe, hiszen sokkal nagyobb a mozgásterük a magasabb bérek kigazdálkodásához, mint a főként hazai tulajdonú kis- és középvállalkozásoknak. A lassan reménytelen helyzetbe kerülő kkv-k joggal érezhetik a kormány mostohagyermekeinek magukat, hiszen, amíg a szavak szintjén a hazai vállalkozások segítését és a multik szívatását kommunikálja a gazdasági tárca, addig szinte minden intézkedés a jórészt külföldi tulajdonú óriáscégek érdekében történik. A kisebb vállalkozásokon elsősorban a járulékcsökkentés segítene, ám ez egyelőre csak nagyon kis mértékben valósult meg. A kormány tett ugyan egy tétova lépést ebbe az irányba, de megint csak a multikat hozta előnyösebb helyzetbe. A társaságiadó-kulcsot ugyanis egységesen 9 százalékra csökkentik 2017. január 1-jétől, ami valójában a félmillió magyar vállalkozásból 1000-1100 nagyvállalatnak jelent csak igazán nagy könnyítést. Esetükben ugyanis 19 százalékról csökken 9 százalékra a tao-kulcs. A többi, 500 millió forint alatti adóalappal rendelkező cégnek mindössze 1 százalékpontos lesz a könnyítés, hiszen esetükben eddig is 10 százalék volt az adókulcs. A munkaerőhiány ugyanakkor egyaránt sújtja a nagyobb cégeket és a kicsiket, így önmagában a bérrendezés vagy történetesen a járulékok csökkentése is kevésnek bizonyulna jövőre az égető problémák felszámolásához. Ezen a területen annak ellenére kell radikális változásokat hoznia a kormánynak, hogy nem szívesen mond le sem a súlyos adókról, sem a jelentős járulékbevételekről.

Fotó: civilhetes.net

3. Komoly szociális feszültségeket teremt ugyanakkor, hogy a kormány annak ellenére ragaszkodik a 2010 óta bevezetett egykulcsos adóhoz, hogy lényegében minden elemében megbukott ez a struktúra. Nem fűti a gazdaságot, nincs ösztönző hatása, nem növelte jelentősen a belső fogyasztást. A kisebb keresetűeket azonban olyan mértékben sújtja, hogy ma már lényegében feloldhatatlan szociális feszültségeket teremt. A szlovák gazdasági siker után csodaszernek tekintett egykulcsos adó akkor telepedett rá a magyar társadalomra, mikor már amúgy is erős volt a felől lévők elszakadása az alsó társadalmi rétegektől, így a gazdagoknak segítő egykulcsos rendszer tovább tágította ezt az űrt. Ha áttérne az állam a progresszív adóztatásra, és mondjuk háromkulcsossá alakítaná a rendszert, a bevételei nem csökkennének, jelentős választói tömegeket nem veszítene, ugyanakkor könnyítene azoknak a millióknak az életén, akik egy alacsonyabb adózási teher után többletbevételekhez jutnának. Ez egyébként politikai hasznot is jelentene, mert rövidtávon éreztetné a hatását az intézkedés a legszegényebbek körében. Minden jel szerint presztizs okok miatt nem nyúl a kormány az adórendszer alapjaihoz, mert ezzel beismerné, hogy elhibázott volt a Matolcsy György minisztersége alatt bevezetett adóztatás. Az Orbán-rendszer egyik kimondatlan, ám egyértelmű fundamentuma a jómódúak nyílt támogatása, a szegényeknek pedig olykor lök némi alamizsnát, ami rezsicsökkentés vagy Erzsébet-utalvány képében jut el rászorulókhoz. Ez jól mutatja a jelenlegi kormányzat társadalomszemléletét, mely lényegében arra épül, hogy a rendszer haszonélvezőit nem kell meggyőzni a támogatásról, a társadalom veszteseit pedig demagógiával és nem népjóléti intézkedésekkel kell magukhoz édesgetni a választások közeledtével. Ahogy egy dakota mondás tartja :”Ha valaki beéri a körömpörkölttel, ne kínáld vesepecsenyével!”