A folyamatos ellenségkeresés, a retrokormányzás, a közbeszéd lebutítása olyan mellékhatásokkal jár, melyek komolyan fenyegetik az ország jövőjét. A kormánypárt támogatói ma már jobbára ott koncentrálódnak, ahol még mindig a 70-es 80-as évek pártállami propagandája a leghatásosabb eszköz a választók bizalmának megszerzésére. Ahol megállt az idő, ott a Fidesz az úr, ám szerencsére vannak olyan társadalmi csoportok, melyek kiszakadtak már a múlt fogságából, és nem akarnak visszatérni a Kádár-kor reflexeihez. A 2018-as választás két Magyarország küzdelméről szól majd, és ha a múlt diadalmaskodik a jövő felett, akkor a lemaradásunk a fejlett világhoz képest már ledolgozhatatlan lesz.
Fotó: vastagőr-átlátszó
A közelmúlt közéleti eseményei jól alátámasztják azt a vélekedést, mely szerint a Fidesz bázisa azokból a társadalmi csoportokból verbuválódik, melyeknek tökéletesen megfelel Orbán Viktor populista kormányzása, akik számára a Kádár-korszak is épp oly elviselhető volt, mint a mai rezsim országlása. Bözsi néni akár naponta is szavazna Orbán Viktorra, bár a közügyekből alig ért valamit, nyírségi falujában pedig mintha még mindig a tanácselnök gyakorolná a helyi hatalmat. Nem véletlen, hogy épp ide kopogtatott be Orbán Viktor, amikor propagandavideót akart forgatni a stábja.
Ugyanezt a tendenciát mutatja az a felmérés is, melyet az Index közölt a nemzeti konzultáció társadalmi fogadtatásáról. Többnyire az alacsony iskolázottsággal rendelkező, kis településeken élők hiszik el ugyanis erről az alig álcázott propagandafogásról, hogy valós problémákat vetnek fel, és kormány valóban kíváncsi az emberek véleményére. Az aki visszaküldte a kérdőívet, nem érzékeli, hogy a demokrácia megcsúfolása, az állampolgárok mély megvetése húzódik az „Állítsuk meg Brüsszelt!” címet viselő konzultációs csomag mögött. Pedig, aki még most sem kételkedik az Orbán-kormány valódi céljait illetően, annak szinte bármit be lehet adni, ami úgymond "föntről jön".
És itt egy harmadik bizonyság is, mely arról árulkodik, hogy a kormány tényleg azokat a tömegeket célozza meg, melyek egyrészt jóhiszeműek, másrészt viszont nem igazán érzékelik a politikai manipuláció eszközeinek durvaságát. Az a kormányzati ötlet ugyanis, hogy nyugdíjas szövetkezetek létrehozásával segítsenek az egyre kínzóbbá váló munkaerőhiányon, azt sugallja, hogy a Kádár-korszak iránt keltett nosztalgiát is bevetné a kabinet a közelgő kampányban. Ez blöff tényleg retro a köbön, és egyrészt arról árulkodik, hogy semmi épkézláb ötlete nincs a kormánynak arra, hogyan kezeljen egy égető gazdasági problémát, másrészt ezzel palástolná a tényt, hogy nincs forrása a nyugdíjak érzékelhető emelésére.
A kormány mögül lassan teljesen eltűnik az az értelmiségi holdudvar, amely valaha karaktert és tartást adott a Fidesz politikájának. Nyíltan értelmiségellenes politikával nem is igen lehet megnyerni olyan társadalmi rétegek szimpátiáját, melyek az ország felemelkedését elsősorban az oktatás színvonalának és körülményeinek javításában látják. Orbán azonban azoknak a szavazatára cserélné az euro-atlanti orientáltságú konzervatív tábor támogatását, akik számára elfogadható a sorosozás, a migránsozás, az oroszbarátság, és a verbális erőszakot is előszeretettel alkalmazó kormányzás. Orbán úgy számol, hogy minden elvesztett mérsékelt jobbosnak számító szavazat helyett legalább hármat szerez azok táborából, akik számára a paternalista állam mindenható, a homofóbia pedig követendő példa. Nem a szavazó minősége, hanem a mennyisége a fontos tényező, ami persze nem meglepő egy olyan politikustól, aki szitokszóként használja a politikai korrektség fogalmát.
Fotó: atv.hu
Azok között toboroz magának szavazókat Orbán a hatalma átmentéséhez, akik legjobban illusztrálják, miért kellene Magyarországnak végre a modernitás útjára lépnie. Ott szavaznak legtöbben a Fideszre, ahol a párt kiskirályai zsarolják a közmunkásokat azzal, hogy ezt a kis pénzt is elveszíthetik, ha nem szavaznak rájuk, ezekben a falvakban a legalacsonyabb szintű az egészségügyi ellátás, az iskolai képzés, és ezekben a térségekben okozza a legnagyobb gondot, hogy az állam lényegében kivonult a szociális ellátórendszerből. Paradox módon épp ott támogatják a legtöbben az Orbán rezsimet, ahol elementáris erővel kellene a felszínre törnie az elégedetlenségnek. Magyarországot a leggyengébb pontjainál ragadja meg a Fidesz, és úgy tesz, mintha felemelné, pedig csak még mélyebbre akarja lenyomni. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amíg messziről nézel egy lovast a prérin, nem tudod eldönteni, hogy jön-e vagy megy, de ha mégis közelít, akkor jobb, ha eliszkolsz, mert fogalmad sincs róla, hogy barát vagy ellenség.”
