Saját csőlátását próbálja ráerőltetni a magyarokra az Orbán-kormány. Ha igaza lenne a kormányzati propagandának, akkor Soros Györgynek nagyobb befolyása lenne a világ eseményeire, mint Donald Trumpnak, Vlagyimir Putyinnak és Ferenc pápának együttesen. Lassan a pavlovi reflex automatikusságával rántja elő a kormányzati médiahenger az amerikai multimilliomos nevét és arcképét, amikor ellenségképet kell gyártani. Szinte hihetetlen, de Kósa Lajos, Kövér László és Németh Szilárd talán már önmagát is meg tudta győzni arról, hogy az ősbűn forrása nem más, mint egy magyar származású üzletember. Épp ezért nézzünk a dolgok mögé, és lássuk, milyen témákról tereli el a figyelmet a rendületlen sorosozás!
Fotó: hvg.hu
Szinte már nem is emlékszünk arra, milyen egy normális ország, ahol normális kormányzás után normális választásokon dől el, ki vezeti újabb négy évig az országot. Politikusok érveltek szakpolitikai kérdésekről, nyilvános vitákban ütköztették véleményüket, reflektáltak egymás kijelentéseire. Ehelyett mi van most? A Fidesz egy zárt világba terelte a közéleti ügyeket, csakis olyan ügyekben hajlandó megnyilvánulni, melyeket maga kreált. Nincs esélyünk megtudni például, mit tervez a kormány az egészségüggyel, ehelyett befenyíti a renitens kórházigazgatókat, egy szuperkórház tervével vakítja el a szakmát és a választókat. Érdemi oktatási reformok helyett államosítja az iskolákat, központi tantervet és tankönyveket ír elő, a saját csinovnyikjait nevezi ki igazgatóknak, visszavezeti az iskolarendszert a pártállami időkbe, amikor egy zárt társadalomhoz igazították az oktatás szellemiségét. Ezek a problémák szinte minden magyar polgárt érintenek, de ehelyett nemzeti konzultációkkal zaklatják a választókat, melyek véletlenül sem a fent említett témákról szólnak.
Fotó: hvg.hu
A Fidesz hihetetlen pénzt és energiát fektet egy alternatív valóság megteremtésébe, aminek pusztán annyi értelme van, hogy az emberek arról gondolkozzanak, vitatkozzanak, amiről ők szeretnék. Már az is elég abszurd volt, amikor a kormány harcot hirdetett az államadósság ellen, vagy amikor a bankokkal hadakozott, ám annak gyakorlati haszna is lett volna, ha valóban csökkent volna az állam eladósodása, illetve, ha tényleg megmentették volna a devizahiteleseket. Orbán Viktor azonban ezeken a példákon megtanulta, hogy a valódi konfliktusok veszélyesek, az igazán kemény témákba csak a szavak szintéj szabad belemenni, mert ha például valóban meg akarták volna menteni a nyugdíjakat, akkor nem a magánnyugdíj-kassza elsíbolásával kellett volna azt kezdeni. Ezekre az esetekre jóindulattal azt mondhatjuk, hogy a kormány szabotálja a valós kormányzati feladatokat, de amit a brüsszelezéssel és sorosozással művel, már rég túlmegy ezen a határon.
Lényegében a magyar kormány igen kényelmes háborút vív, melyben ő maga építi fel saját démonait, hogy azokkal később látványosan számolhasson le.
Soros György épp azért tökéletes ellenség az Orbán-kormány számára, mert szó szerint egy falra festett ördög. Csúnyán öltögeti a nyelvét, de soha nem fog belénk marni, mert tulajdonképpen csak a kormány pingálta a falra, és egy festmény ritkán okoz valódi bosszúságot hús vér embereknek. Tökéletes alany az amerikai üzletember arra a feladatra, amire a kormány használni akarja. Olyan ellenség, aki amilyen távoli, annyira meghatározhatatlanok az eszközei és a szándékai. Soha senki nem mondta meg a magyar kormány részéről, milyen haszna származik Soros Györgynek abból, ha Európába menekültek érkeznek. Nincsenek meg azok az érvek, ellenérvek a Soros köré épített összeesküvés-elméletben, melyek mentén érdemi vitát lehetne folytatni a társadalom tagjaival vagy a politikai élet ellenzéki szereplőivel.
Fotó: mno.hu
A nemzeti konzultációk épp ilyen helyzetekben keltik azt a benyomást, hogy a kormány valódi problémákkal foglalkozik. Valójában az úgynevezett Soros-tervet az Orbán-kormány fabrikálta azért, hogy kampányolhasson ellene. Soros György ugyanis nem állította, hogy jó Európának a tömeges bevándorlás, hogy ellenőrizetlenül kell menekülteket befogadni, a nemzeti konzultáció kérdései viszont ennek az ellenkezőjéről fogják meggyőzni a gyanútlan magyar polgárokat. Lényegében a magyar kormány igen kényelmes háborút vív, melyben ő maga építi fel saját démonait, hogy azokkal később látványosan számolhasson le. Nem hajlandó olyan valós problémákkal foglalkozni, melyek komoly szakértelmet, türelmet, hosszú távú elképzeléseket, valódi országépítésre való hajlandóságot feltételeznének. Mindig meg kell menteni bennünket, magyar polgárokat valakiktől, így aztán nem a a holnapra, hanem a jelenre koncentrálunk, és örülünk, hogy élünk. Sokkal egyszerűbb migránsozni, sorosozni, brüsszelezni, és persze négyévente komcsizni egy kicsit, mert az mindig hoz valamit a konyhára választások előtt. Mert ahogy egy dakota bölcsesség fogalmaz: „Ha a szomszédod azzal vádol, hogy részegen lepisáltad a sátrát, te vágj vissza azzal, hogy ő meg veri az asszonyt!”
