Érdekes kísérlet zajlik Magyarországon, amire valószínűleg más országokban is felfigyeltek már, és ha a gyakorlat beválik, biztosan követőkre talál néhány illiberális rendszerben. Az eljárás lényege, hogy a választások előtt el kell hitetni a választókkal, hogy tulajdonképpen nincs is ellenpólusa a kormánypártnak, azok, akik ellenük indulnak, nem is politikusok, hanem egy misztikus összeesküvés bábfigurái. Ehhez az kell, hogy ne maradjon olyan meghatározó független sajtóorgánum a piacon, amely valós erőként állítja be az ellenzéket, és amely időről időre leleplezi a kormány mítoszalkotó szándékait. A jelenlegi parlamenti ellenzéket pedig be kell szorítani egy olyan szűk térbe, ahol szinte lehetetlen valós politikai akciókat végrehajtani.

Fotó: Index.hu

Az Orbán-kormány már régen nem Gyurcsány Ferencet, Botka Lászlót vagy Vona Gábort tartja fő ellenségeinek, hanem azokat az erőket, melyek állítólag e magyar politikusok mögött állnak. Gyurcsányt elsősorban Brüsszel fizetett ügynökének tartják, Botkát szerintük Soros György rángatja dróton, Vonát pedig megvette kilóra Simicska Lajos kegyvesztett oligarcha. Az ellenzék negligálása már azóta tart, hogy Gyurcsányt nem sikerült bíróság elé állítani a 2010-es kormányváltás után, majd szépen lassan elkopott az „elmúlt nyolc évezés” szlogenje is, így valamit ki kellett találni az ellenzék kezelésére.

A Fidesz stratégái úgy gondolták, hogy nem csinálnak ingyen reklámot azoknak a politikusoknak, akik valós kihívói lehetnek Orbán Viktornak 2018-ban, így egy szintet ugrottak az ellenségkeresésben. A kormánypárt azért a legnépszerűbb ugyanis a közvélemény-kutatásokban, mert a kormányfőről el tudja hitetni, hogy az egyetlen ember ő ma Magyarországon, aki szembe tud szállni olyan nemzetközi konspirációkkal, mint a menekültválság vagy a globalizáció hatásai. Orbán olyan keresztes lovagként vágtat pártja élén, aki nem csak az iszlámtól képes megvédeni hazáját és Európát, de ha a Klingon Birodalom törne ránk az ellen is sikerrel felvenné a harcot.

A magyar kormányfő már évek óta kacsingat a nemzetközi politikai porond felé, ezért követ el mindent annak érdekében, hogy együtt fotózkodhasson Donald Trump amerikai vagy Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Aki ilyen dimenziókban gondolkodik, az nem küzdhet a hazai politikai élet néhány marginálisnak tartott figurájával, az ő pocskondiázásukat rábízza inkább Németh Szilárdra, a martalóc kinézetű rezsibiztosra. Az a kormányfő, aki csapatokat küldene Líbiába, hogy megoldja a menekültválságot, nem foglalkozhat olyan csip-csup ügyekkel, mint a hazai egészségügy vagy oktatás. Számára ez utóbbi terület maximum úgy jöhet szóba, ha a CEU kapcsán rá tudja venni az amerikai elnököt, hogy esedezzen nála az amerikai alapítású egyetem megmaradásáért. Amennyiben ez nem jön össze, akkor átpasszolja az ügyet Balog Zoltán emberminiszterre.

Fotó: hvg.hu

Ha Orbán Viktor emberszámba venné az ellenzéket, akkor rákényszerülne arra, hogy valós problémákkal foglalkozzon, ám erre már jó ideje nem hajlandó. Orbánt már csak nagy sportesemények, világbajnokságok, politikai csúcstalálkozók, no és rezedaszagú szülőfalucskája boldogulása érdekli. Nem mellékesen a háttérből irányítja saját oligarchái felhizlalását, amit nyilván nem önzetlenségből tesz. A kormányfő már régen nem a mi valóságunk része, ő szakrális vezetőként a saját, misztikus világában érzékeli a dolgokat, így fel sem fogja, hogy miért hőbörögnek a olykor civilek, a devizahitelesek vagy a fiatalok kormánya néhány irritáló intézkedése miatt. Ezért nem tűrheti, hogy az arcképével ragasszák tele az országot, és odaírják mellé, hogy lop. Egy szakrális vezetőhöz méltatlan kiszolgáltatottság ez, amit ráadásul egy volt szövetségese idézett elő.

A magyar ellenzék csak lerántaná a sáros valóságba Orbánt, ezért sokkal misztikusabb ellenfeleket keres magának. Nehéz elképzelni egy ilyen emberről, hogy képes lesz újra ellenzékből politizálni, ezért sajnos teljesen jogos azoknak az aggodalma, akik szerint nincs az a választási kudarc a Fidesz számára, amely problémamentes hatalomváltást eredményezne. Magyarul, ne is ringassuk magunkat olyan illúzióba, hogy a regnáló hatalom a demokratikus szabályrendszer szerint átadná a hatalmat egy választási vereség esetén. Itt tényleg több kell, mint kormányváltás, mert a kormánykereket nehezen adja át egy olyan ember, aki nem elégszik meg Magyarország irányításával, hanem komoly világpolitikai tényező szeretne lenni. Ő, aki az Európai Unió illiberális átalakítását tűzte ki célul, nem adhatja át a budai vár kulcsait egy magyar politikai erő első emberének csupán azért, mert több szavazatot kapott, mint az ő pártja.

Fotó: civilhetes

Ez a szemlélet akár nevetség tárgya is lehetne számunkra, ha nem tudnánk, hogy kétmillió ember épp azért tart ki a Fidesz mellett, mert a vezetőjéről elhiszi, hogy ha kell, a vasat is elharapja. Orbán Viktor nem csupán Magyarország, de az Európai Unió erős embere szerepében tetszeleg, igaz ezt a látszatot úgy éri el, hogy szinte minden szövetségesével összekötötte a bajuszt, az EU ellenségeivel pedig kedélyesen parolázik. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Teljesen mindegy, hogy azért figyelnek-e fel rád, mert mindenkibe belekötsz, vagy mert mindenkinek segítesz, lényeg, hogy kitűnj valamivel a többiek közül.”