Orbán Viktor kormánya és az Európai Unió két egymás felé száguldó gyorsvonatként teszteli saját lehetőségeit. Van-e még lehetőség az ütközés elkerülésére? Valaki mellékvágányra terelheti az egyiket, és ezzel megmentheti-e a nagy ütközéstől a két szerelvényt? És persze, ki szenvedi el leginkább a lehetséges károkat? Ezek a kérdések izgatják leginkább a közvéleményt az EU-n belül és kívül. A legfontosabb dilemma mégis az, hogy Orbán Viktor milyen hasznot remél ebből az öngyilkos küldetéstől. Bármilyen meglepő, de ő és szűk környezete akár nyerhet is ezen a veszélyes mutatványon, ám az általuk vezetett ország mindenképpen veszíteni fog. Nem kicsit, nagyot!
Fotó: Friss hírek
Kétségtelenül kampányfinis van Németországba, és ilyenkor élesebben szoktak fogalmazni a politikusok a szokásosnál. Az azonban mégis szokatlan, hogy szinte minden nap odaszúrnak a meghatározó politikai erők Orbán Viktornak. Angela Merkel német kancellár például már az EU-s pénzügyi csapok elzárásával fenyegette meg a magyar miniszterelnököt, mert figyelmen kívül hagyva a kvótaperben meghozott ítéletet, továbbra sem hajlandó egyetlen menekültet befogadni. Merkel elsősorban a szolidaritás hiányát veti Orbán szemére, ami láthatóan egyáltalán nem zavarja a magyar kormányfőt. Ő ugyanis a szolidaritást hírből sem ismeri, hiszen olyannyira pragmatikus politikus (de ezt hívhatjuk pávatáncnak is), hogy akár a szövetséges Lengyelországot is cserbenhagyta, ha az érdekei azt kívánták.
Orbán ezúttal is próbált a dolgok elé menni, hiszen nemrégiben azt bizonygatta, hogy az uniós pénzek nélkül is hasított volna a magyar gazdaság a kormányzása alatt. Ennek tények mondanak ellent, ám ezek érdeklik a legkevésbé a miniszterelnököt, ha a választói meggyőzéséről van szó. Mindenesetre Orbán tisztában lehet azzal a ténnyel, hogy ezúttal nem csak üres fenyegetőzés a pénzmegvonás az uniós vezetők részéről, ám ettől nem esett kétségbe. Ő úgy fordítja le ugyanis ezt saját szavazói számára, hogy egyrészt jogos jussunkat akarja elvenni tőlünk az EU, másrészt a pénzzel próbálnak zsarolni bennünket, és rákényszeríteni az országot arra, hogy menekülteket fogadjon be. A kormány kommunikációjából rendszeresen kimarad az a nem elhanyagolható részlet, hogy a menekültek kvótánkénti elosztása két országnak, Olaszországnak és Görögországnak segítene, melyek frontországok, és képtelenek annyi menekültet befogadni, mint amennyi a szigeteikre érkezik.
Fotó: mfor.hu
Az olyan kicsi és viszonylag szerény gazdasági teljesítménnyel bíró országok, mint hazánk lényegében csak szimbolikus segítséget nyújtanának ennek a két tagállamnak, ha a kvóta szerint rájuk eső (a teljes létszám 1,53 százaléka) részét teljesítené. Orbán azonban lehetőséget lát a kvótaharc élesítésében, mivel ráérzett arra, hogy a magyarok döntő többsége pártszimpátiától függetlenül nem híve annak, hogy menekülteket fogadjon be az ország. Ez nagyrészt azért van, mert évek óta milliárdos kampányokkal hergeli a lakosságot a migránsok ellen, másrészt egyenlőségjelet tett a terrorizmus és a bevándorlás között, ami nyilvánvaló csúsztatás, hiszen a befogadásra várók között a többség nem szélsőséges és jelentős részük nem is muszlim.
A magyar kormány hivatalos kommunikációjából az az igen fontos részlet is hiányzik, hogy nem automatikus befogadásról van szó, hanem azoknak a jogszerűen Európában tartózkodó menekülteknek a kérvényét kellene megvizsgálniuk, melyeket a kvótadöntés értelmében Olaszországtól és Görögországtól kéne átvennünk. Ennek értelmében akár el is utasíthatná a magyar állam a menekültek letelepedési kérelmét, ám Orbán részéről már az is túlzott gesztus lenne, ha egyáltalán hajlandóak lennének foglalkozni ezekkel a hivatali ügyekkel.
A cél tehát annak a két oldalnak a szembeállítása, ami egyébként nem feltétlenül van oppozícióban egymással. A Fidesz ugyanis arról igyekszik meggyőzni saját híveit, hogy Nyugat-Európa úgy akar megszabadulni a náluk felgyülemlett menekültektől, hogy lepasszolja azokat az Orbán szóhasználatával élve „etnikailag homogén” kelet-európai kistestvéreknek. Ha pedig erre nem vagyunk hajlandók, akkor a nekünk jogszerűen járó kohéziós pénzek megvonásával fenyegetőznek a brüsszeli hivatalnokok, akik egyébként az úgynevezett Soros-tervet hajtják végre. Vagyis, ha minden kötél szakad, akkor vagy befogadjuk a menekültek egy néhány száz fős csoportját, vagy lemondunk a sok ezer milliárd forintos kohéziós pénzekről.
Orbán Viktor számára nem kétséges, hogy a lehető legtovább akarja életben tartani ezt a konfliktust, vagyis lehetőleg a választásokig kihúzni ezt a vitát az EU-val úgy, hogy se menekülteket nem fogadunk be, de pénzeket nem vonnak meg tőlünk. Ebben az ügyben a leglényegesebb kérdés az, hogy megvalósítható-e az Orbán-terv. Kérdés, hogy az EU vezetői mennyire egységesek ebben a kérdésben, mennyire tudják felpörgetni a Magyarország ellen folyó eljárásokat, illetve megkockáztatják-e azt, hogy ezzel a kemény lépéssel Oroszország karjaiba lökik az egyik tagországot. Ez utóbbihoz már egyébként is közel van az Orbán-adminisztráció, hiszen a paksi bővítés orosz finanszírozásával lényegében a magyar kormány menekülési útvonalat épített ki saját maga számára arra az eshetőségre, ha tényleg elapadnának az európai pénzforrások.
Fotó: atv.hu
Mindkét oldal sokat kockáztat tehát, ezért most a hangzatos kijelentések mögött azt a szándékot is érzékelnünk kell, hogy a háttérben megegyezés szülessen a két fél között. Az uniós vezetők szeretnék, ha Orbán még a választások előtt belemenne néhány száz menekült átvételébe (ahogy Szlovákia megtette ezt a kvótaper elvesztése után), ezzel némi gesztust gyakorolna az EU felé. Orbán azonban egy ilyen szélsőségesen menekültellenes kampány után nem léphet egy fél lépést sem vissza, hiszen a Fidesz választási kampánya arra épül, hogy amíg Orbán Viktornak hívják az ország miniszterelnökét, állni fog a kerítés, és egyetlen menekültet nem fogad be az ország. Semmi sem áll távolabb Orbántól, mint a nyilvános kompromisszum, ugyanakkor a háttérben szeret alkudozni. Így tehát olyan hazárdjátékra kényszerül, melyben neki kell nyernie, de ha elbukik, akkor sem fogja beismerni. Egy biztos, a magyar polgárok már eddig is sokat buktak ezen a vitán, és minél tovább tart a huzavona, annál nagyobb lesz a veszteségük. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha vak vagy, mindig legyen veled valaki, aki szól, ha fordítva próbálod elsütni a puskádat.”
