Teljes gőzzel dolgozik a kormány kommunikációs gépezete azon, hogy újabb ellenségeket kreáljon a magyarok számára, illetve, összeálljon végre egy olyan stratégia, amellyel a Fidesz magabiztosan vághat neki a 2018-as parlamenti választás kampányának. Egyelőre azonban csak lerágott csontok esnek ki ebből a gigantikus gépezetből. Olyan témákat rángatnak elő, mint a migráció, Soros György és a civilek ostorozása, no meg a jó öreg Brüsszel pocskondiázása. Orbán Viktor meg is mondta parlamenti szezonnyitó beszédében, hogy mitől kell félnie a magyarnak, de ezek a szavak már üresen csengtek, így láthatóan maga a miniszterelnök sem hisz abban, hogy egy ilyen lejárt lemezzel sok bulizót lehet a Fidesz táborába csalogatni egy év múlva.

Fotó: nepszava.hu

Régi dilemma a politikai elemzők körében, hogy egy-egy vesztes ügy kapcsán a Fidesz politikusai szándékosan beszélnek-e összevissza, vagy tényleg olyan nagy a fejetlenség a párt háza táján, ami a legrosszabbat hozza ki Bánki Erikből, Kósa Lajosból, Németh Szilárdból vagy éppen Tarlós Istvánból. Ha ez a második variáció az igazság, akkor tényleg nem kell összecsinálnia magát az ellenzéknek Rogán Antaltól, Habony Árpádtól és a századvéges háttércsapattól, hiszen a kormányzati kommunikációs guruk úgy futnak az események után, mint hasmenéses csiga a homokozó felé.

Mindazonáltal ebben a nagy kuszaságban Orbán Viktor karizmája még inkább megvillan, hiszen kit érdekel ma bármelyik fideszes sublenc álláspontja, ha a főnök épp az ellenkezőjét mondja? A budapesti olimpiai pályázat sorsa egyetlen ember kezében van, és azt Orbán Viktornak hívják. Ő találta ki, ő ölt bele az előkészületekbe mintegy húszmilliárd forintot, és ő is fog kihátrálni mögüle, ha már politikai veszteségként éli meg az ügy támogatását. Feltűnő azonban, hogy mostanában ő is egyre több kérdésre ad kitérő válaszokat, így az olimpia kapcsán is csak célozgat arra, hogy itt már bottal üthetjük a sportesemény mögött felsorakozó nemzeti egységet. Nem mintha nem ő mondta volna még a szocialisták országlása idején, hogy a haza nem lehet ellenzékben.  

Az általa megnevezett öt veszélynek az elhárítását ugyanis a kormány "új nemzeti politikájának" nevezte. Nem csinált egyebet, mint összeszedte a lejárt szavatosságú ügyeket az elmúlt négy évből, és rájuk ütött egy új márkanevet.

Orbán parlamenti szezonnyitó monológjában úgy kerülte az olimpia kérdését, mint ördög a tömjénfüstöt, amin persze nincs mit csodálkozni. Beszélt ugyanakkor a gazdasági sikerekről, melyek kissé más fénytörésbe kerülnek, ha a szomszédos országok adataival vetjük össze őket, és persze újra nekirontott Belgium a NATO és az Európai Unió fővárosának is. Nem zavarja az sem, hogy teljesen logikátlan akkor brüsszelezni, amikor épp most büszkélkedik a gazdasági tárca azzal, hogy irdatlan mennyiségű uniós forrás készül beáramlani az országba. No, de spongyát rá, egyszer már bejött az EU-ellenes retorika, akkor most mért ne csavarjunk rajta egy még ennél is nagyobbat?

A győztes taktikán ne változtass elvét követi Orbán azzal is, hogy Brüsszel nyakába varrja a rezsicsökkentés elmaradását is. Persze könnyebb uniós bürokratákra fogni, hogy miért nem él azzal a csodafegyverrel a kormány, amellyel sikeresen megvívta a 2014-es választási csatát, mint beismerni, hogy az államosított szolgáltatók már nem szívesen adnának a nyereségükből százmilliárdokat csak azért, hogy egy fenntarthatatlan árcsökkentési spirálba sodorják magukat. Orbán zseniálisan hárít át minden felelősséget másokra, ám soha nem vállal fel semmi olyat, ami kicsit is rossz színben tüntetné fel őt és a kormányát.

Egy másik régi ütőkártyát is megvillantott a beszédében a miniszterelnök, ugyanis azzal a régi módszerével címkézi át a régi jelszavakat, ahogy szerinte a multik hamisítják a silány árut. Az általa megnevezett öt veszélynek az elhárítását ugyanis a kormány "új nemzeti politikájának" nevezte. Nem csinált egyebet, mint összeszedte a lejárt szavatosságú ügyeket az elmúlt négy évből, és rájuk ütött egy új márkanevet. Orbán tényleg kezd nagyon unalmas lenni, lényegében ugyanazt mantrázza, ha közszolgálati rádióban szónokol, évértékelőt tart, vagy a parlamentben szólal fel, esetleg olykor ellátogat egy-egy nagyobb városba, és ott fényezi saját kormányát.

Fotó: index.hu

Az olimpiai kudarc láthatóan megfogta a Fidesz vezérkarát, és ez a kommunikációs törvényszerűségek miatt nyilván ahhoz vezet majd, hogy újabb témákat (és persze ellenségeket) kell bevetniük a közeljövőben. Az átfogó stratégia azonban hiányzik még, de addig is lesz egy újabb teljesen felesleges és érdektelen nemzeti konzultációnk. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha mindig ugyanazt a dalt énekled esténként, ne csodálkozz azon, hogy egy idő után egyedül ücsörögsz majd a tábortűz mellett.”