Az elvadult kormányzati soroszás arra ösztönözte az egykori fideszes miniszterek némelyikét, hogy finoman odamondjanak a harmadik Orbán-kormánynak. Navracsics Tibor, Martonyi János és Stumpf István nem csak korrigálták azt a nehezen értelmezhető politikát, amely mögé a jelenlegi pártvezetés teljes mellszélességgel beállt, de ki is jelölték a szerintük helyes irányvonalat Orbán Viktor és csapata számára. Ha ugyanis marad a gyűlöletkeltő, olykor kifejezetten rasszista retorika, ha a diktatúrák istenítése központi kormányzati útmutatássá válik, akkor minden jóérzésű ember kihátrál a jelenlegi hatalom mögül, és csak a politikai túlélés reményében pitiző politikusok maradnak a miniszterelnök mögött. Ők pedig nem túl izmos bázis egy kormányfő számára.

Fotó: Pro Hungaria Nemzeti Radikális Portál

Aligha fog reagálni Orbán Viktor egykori miniszterei kritikáira, hiszen eddig is hidegen hagyta, mit nyilatkozott Chikán Attila, Szőcs Géza vagy Mellár Tamás. Most az eddig igazán lojális Martonyi János és Navracsics Tibor is nehezményezte a kormánypárt retorikájának szélsőségességét, ugyanakkor az alkotmánybíró, egykori kancelláriaminiszter Stumpf István is belerúgott egy finomat egykori főnökébe. Stumpf elsősorban azt rója fel Orbán Viktornak, hogy az alkotmányosság területén is fenntartja azt a rendkívüli állapotot, amit immár semmi sem indokol.

 "Szerintem az alkotmányosság teljes spektrumának a helyreállítása ma már, öt évvel az új alaptörvény életbe lépése után indokolt lehet" - mondta Stumpf. Ez jogi nyelvbe csomagolt nagyon komoly rendszerkritika, hiszen Stumpf lényegében azt állítja, hogy a kormány akaratából az alkotmánybírákat megakadályozzák abban, hogy korlátok nélkül végezzék a feladatukat. Mindezt úgy, hogy lényegében minden alkotmánybírót a kormánypárt delegált, tehát attól se kéne nagyon tartania a hatalomnak, hogy széllel szemben próbálkozna haladni a testület. Lényegében az Orbán-kormány paranoiája rajzolódik ki abból, hogy mennyire nem bízik a saját maga által delegált alkotmánybírákban sem, hiszen sok bíró fejében az ideológia és a törvényesség jól megfér egymás mellett, vagyis abból se lehetne túl nagy baj, ha szabad kezet adna az alkotmánybíráknak.

Míg Stumpf azért aggódik, hogy a jelenlegi kormányzat rövidtávú politikai céljai érdekében leépíti az alkotmányosságot Magyarországon, addig Martonyi János arra a rasszista felhangokat hordozó kormányfői kijelentésre reagált, mely szerint meg kell őrizni az ország etnikai homogenitását. Bár e kijelentés hónapokkal ezelőtt hagyta el Orbán Viktor száját, azóta sem utasította vissza olyan nyíltan vissza senki ezt finoman szólva is aggályos megfogalmazást, mint most Martonyi. „Nem igazán értek egyet a homogén nemzetállamok kategóriájával, döntően azért, mert ebbe a homogén nemzetállami szupremácia koncepciójába nem igazán tudom elhelyezni a három-négymillió magyar honfitársamat, a magyar nemzetnek a részeit” – vagyis épp azzal cáfolja volt főnöke állítását, amire az Orbán-kormány a kettős állampolgárság megadását alapozta. Vagyis nem az etnikai homogenitás adja egy ország erejét, amire jó példa az Európai Unió két legnépesebb és legerősebb állama, Németország és Franciaország.

Fotó: index.hu

A sületlenségek pufogtatásában élenjáró jelenlegi fideszes miniszterek ezért nem tudnak egyetlen értelmes, kerek mondatot mondani a hazai és a határon túli magyar nyelvű és identitású cigányságról. És ha ez nem lenne elég cáfolat arra, hogy Orbán Viktor tudatosan butaságokkal traktálja a magyar választókat, akkor álljon itt annak a 13 hivatalosan elismert nemzeti és etnikai kisebbségnek a neve, melyek a hazai népesség 6,5 százalékát alkotják: bolgárok, cigányok, görögök, horvátok, lengyelek, németek, örmények, románok, ruszinok, szerbek, szlovákok, szlovének, ukránok. És akkor nem beszéltünk a nagyszámú kínai, vietnami kisebbségről, illetve különböző közel-keleti etnikumok csoportjairól. Orbán Viktor úgy beszél etnikai homogenitásról, mintha az az alaptörvényben lenne lefektetve, ugyanakkor épp ez az alapdokumentum biztosítja a kisebbségek jogait Magyarországon.

Nem csoda, ha ezek a nyílt kormányzati hazudozások kiverték a biztosítékot az első két Orbán-kormány alapemberénél, a jelenlegi uniós biztos Navracsics Tibornál is. Az egykori miniszter szinte naponta elmondja, hogy nincs Soros-terv, az Európai Unió pedig nem Soros György láncos kutyája. Erre Semjén Zsolt az amerikai milliárdos bérenceként, vagyis hazaárulóként kezdte emlegetni Navracsicsot. Nyilván ettől kissé elgurult az uniós biztos gyógyszere, mert elég direkt üzenetet küldött az Orbán-kormány miniszterelnök-helyettesének. „Nem fair Semjén Zsolt bírálata, aki engem hazaárulással vádolt meg. Fair viszont a miniszterelnök bírálata, aki szerint én tévedek, és neki van igaza. Vagyis nem hazaárulás-kérdésről van szó; ez egy vita a bizottság és a magyar kormány között. ... Ez a politikai vita sajátja. Nem örülök neki, nyilván. Különösen nem örülök neki, hogy ha ezt olyan emberek mondják, akik a megelőző 10-15 évben nem győztek ájuldozni az én úgynevezett zsenialitásomtól, és lapogattak, hogy mekkora barátok vagyunk.” – mondta erre Navracsics, amit biztos nem tesz ki Semjén az ablakba.

 Fotó: origo.hu

Bizony, eljött az idő, amikor visszasírunk olyan fideszes politikusokat, minisztereket, mint Pokorni Zoltán, Rockenbauer Zoltán, Hámori József, Mellár Tamás, Réthelyi Miklós vagy Fellegi Tamás. Félelmetesen rövid idő alatt üresedett ki a harmadik Orbán-kormány szellemi háttérországa, és sodródtak a perifériára olyanok, akik az unióbarát, valódi kereszténydemokrata irányzatot képviselték. Ma már olyan szerencselovagok írják a kottát a Fidesz egyre radikálisabb kórusa számára, mint Rogán Antal, Habony Árpád, Németh Szilárd, így nem csoda, ebben a közös nótázásban nem akar mindenki részt venni, hiába húz a szíve a kormánypárt felé. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Amikor hamisan énekelsz egy törzsi dalt, nem csak a te énektudásodat nevetik ki, de a dal szerzőjét is.”