Míg 2014-ben a rezsicsökkentéssel nyúlt a magyar néplélek legmélyére a kormánypárt, addig most azt látjuk, hogy az állandó fenyegetettség ősi érzését igyekszik kihasználni. Soha nem gondoltuk, hogy a béke és a viszonylagos gazdasági fejlődés mellett olyan háborús hangulatot lehet teremteni egy országban, amelyre nagy társadalmi kataklizmák idején volt csak példa. Kérdés, hogy megtalálta a kormány a megfelelő ellenséget magának, illetve, hogy fenn lehet-e tartani a fenyegetettség érzését akkor is, amikor kezdenek ráunni a félelemre a polgárok? Vagy a félelmet soha nem lehet megunni? Nehéz kérdések, melyekre tavasszal választ kaphatunk.

Fotó: 24.hu

Érdekes cikket közölt a Központi újság, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt-közeli független havilap a minap. Arról közölt ugyanis beszámolót az újság, hogy lovat néztek migránsnak egy Baranya megyei faluban. Hatalmas riadalmat okozott ugyanis Kővágószöllősön az a gyorsan terjedő hír, mely szerint illegális bevándorlók özönlötték el a falut. A hírről később persze kiderült, hogy kacsa, illetve pontosabban ló, ugyanis a tömeges bevándorlók helyett egy arra csatangoló ló keltett riadalmat, melynek egy ruhaszárító kötélről a fejére tekeredett egy fekete textildarab.

A „burkába” öltözött ló esete persze lehet fiktív is a viccpárti néplapban, de a budaörsi Auchan áruházban tényleg riasztották az éber vásárlók a rendőröket, mert a pénztárnál sorban állt egy palesztin kendőt viselő fiatalember. Amikor a rendőr angolul az útlevelét kérte, ő belement a játékba, és egy darabig angolul válaszolgatott, majd a végén ékes magyar nyelven megkérdezte, hogy a lakcímkártyájával igazolhatja-e magát. Ez a sztori mindenki számára rendkívül kínos volt, hiszen az igazoltatott magyar állampolgár, a rendőr, de még az önkéntes migránsfeljelentő is dühönghetett egy sort az eset után.

Nincs arról hivatalos adat, naponta mennyi bejelentés érkezik a rendőrséghez arról, hogy migránsokat láttak valahol, de egészen biztos, hogy elképesztő szám árulkodna arról, hogy a magyarok paranoid viselkedése kezd egészen abszurd méreteket ölteni. Amíg korábban sokan úgy gondolták, hogy a Soros-kampány, a közszolgálati és a kormány-közeli oligarchák zsoldjában álló kereskedelmi médiák migránsozása ilyen mennyiségben irritálni fogja a magyarokat, most azt kell látniuk, hogy a Fidesz népszerűségének növekedése és a szélsőséges uszító kampányok között kézzel tapintható az összefüggés.

Fotó: Magyar Kétfarkú Kutyapárt

Ha megvizsgáljuk ugyanis, kik helyezik magukat szolgálatba, amikor meglátnak az utcán vagy egy áruházban valakit, akiről úgy gondolják, hogy illegális bevándorló, azt fogjuk látni, hogy az 50 év feletti, főként a rendszerváltás előtt szocializálódott emberek esetében hat leginkább a Fidesz propagandája. A pártállami ellenségképzés mechanizmusai ugyanis nagyon hasonló módon működtek, mint most a Rogán-Habony páros által kifundált propagandában. A cél az volt, hogy az emberek sokkal inkább figyeljenek olyan ellenségekre, akik messze vannak, keveset lehet róluk tudni, mint olyan kézzel fogható dolgokkal, mint a gazdasági nehézségek, korrupció, vagy a szabadságjogok megnyirbálása.

Azok, akik a Kádár-korban ismerték meg a sajtó, és az abból áradó pártpropaganda jellegét, egyáltalán nem kételkednek a közszolgálatinak csúfolt rádió és televízió által közvetített hírek hitelességében. Időközben arra is rájött a Fidesz kommunikációs agytrösztje, hogy a vidéki emberek esetében sokkal erősebben él még a hírek megkérdőjelezhetetlenségének ösztöne, mint a nagyvárosi polgárokban. Ezért tette rá a kezét Mészáros Lőrinc és Andy Vajna a megyei napilapokra, ezért lehet a legképtelenebb hazugságokat is objektív tényekként beállítani a vidéki sajtóban, és ezért terjednek rémhírként az ilyen orgánumokból származó információk. Vidéken még mindig érvényes „az újság is megírta", vagy "a tévé is bemondta” állítások szentsége, így az első hallásra abszurd állítások is hihetővé válnak, ha egymást erősítve ugyanazt állítja a közmédia, Mészáros valamelyik lapja, vagy Andy Vajna valamelyik rádiója.

Nem kell az oroszok trollkodásától tartania a magyar kormánynak, hiszen, az álhírgyártásban a Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin által kitaposott ösvényen jár. Olyan alternatív valóságot épít a magyar polgárok köré, amely mögött hiába sejlik fel az ország és a társadalom megannyi problémája, a választók többnyire azokra a migránsokra fognak gondolni, ha elmennek szavazni, akiket soha nem láttak, és akikről lényegében annyit tud, amennyit a kormány által irányított média megoszt velük. És ez nem más, mint a Soros-összeesküvés, a menekültek célzott betelepítésének terve, a robbantgató, nőket erőszakoló szélsőséges iszlamistákkal való fenyegetőzés. A valóság persze ennél sokkal összetettebb, az Európai Unió pedig nem azt és nem úgy mondja ezekről a kérdésekről, ami a kormányhoz kötődő sajtóban megjelenik, de ez Orbán Viktor számára csak részletkérdés.

Fotó: 444.hu

Lényeg, hogy megnyerjék a választásokat 2018 tavaszán, hogy folytathassák az ország erőforrásainak szisztematikus bekebelezését hogy a magyarok kényszeresen migránsokat higgyenek az utcán és a közintézményekben mindenkit, akin valami gyanúsat vélnek felfedezni. Tipikusan pártállami reflexek ezek, melyeket csak meg kellett egy kicsit pöckölni, és máris működik. Nem a szomszédomat jelentem fel, mert valutát rejteget, vagy maga is nyugati ügynök, hanem rohanok, és kiszúrom annak a vállalkozónak a kocsikerekét, aki néhány menekült asszonyt és gyereket szeretett volna befogadni néhány napra a panziójába. Olyan szégyen ez, ami közös, attól függetlenül, hogy melyik oldalon állunk. A kádári kisember reflexei ugyanis feléledtek és nem engedi, hogy levetkőzzük azokat a félelmeinket, melyeket saját vezetőink generálnak. Ahogy egy dakota mondás tartja: „Ha azt mondja törzsfőnök a huronokra, hogy nem is olyan rossz emberek, akkor előbb-utóbb több bölényt fognak követelni tőle a dakoták.”