Bizonyára sokan szurkoltak annak a fiatal mackónak, amely valami rejtélyes okból a biztonságot jelentő szlovák hegyekből elindult dél felé, és olyan sikeresen bandukolt az Alföldön, hogy majdnem elérte Orbán Viktor déli határkerítését. A Sándorfalvánál altatólövedékkel semlegesített állat elhitette velünk néhány napra, hogy van annál fontosabb dolog is ebben az országban, minthogy egy év alatt mekkorára nőtt Mészáros Lőrinc vagyona, vagy, hogy ki lépett éppen ki a Jobbikból. Volt végre egy közős ügye ennek a széthúzó társadalomnak. Több ilyen mackós sikertörténet kéne szegény kis hazánknak, és akkor talán a közös dolgokat is észrevennénk egymásban, nem csak a különbözőségeket!
Fotó: hirekma.hu
Aki eddig nem értette, miért szeret Orbán Viktor vagy Vona Gábor kutyás képeket posztolni magáról, aki számára a cukiság eddig egy értelmezhetetlen kategória volt, az az elmúlt hét eseményei alapján sejti talán már, hogy az állatok sokkal jobban érdeklik az embereket, mint a politikusok. A cuki fotókon tehát a kutyusok, cicák és egyéb aranyoskák adják el a gazdikat, és nem fordítva. A hét hőse azonban egy magányos mackó volt, akinek szerencsére politikus nem került az útjába, így profiljához nem köthető semmilyen rangú és színezetű közéleti személyiség nem rontotta a hitelét.
Amikor kiderült, hogy a szlovák hegyekből elkóborolt 1-2 mázsa körüli testsúlyú hároméves hím délre tart, senki sem gondolta volna, hogy ilyen tempóban jut el négy megyén keresztül egészen Sándorfalváig. A medvéről ugyanis általában az jut eszünkbe, hogy cammog, közben egy kicsit bóklászik a málnásban, néha megmártózik egy útjába eső patakban, esetleg ráijeszt néhány kirándulóra, de arra nem pazarolja az energiát, hogy üldözze is őket. A mi mackónk azonban gyorsabban haladt, mint néhány hazai vasúti szerelvény, és jobban csipkedte magát, mint néhány válogatott futballista.
A hazai média - függetlenül attól, hogy ellenzéki hangvételűek, közszolgálatinak csúfolt rádió vagy tévé, netán Andy Vajna vagy Mészáros Lőrinc uszályában lavíroznak – lényegében percről percre közvetítette az eseményeket, valahogy úgy, mint egy parlamenti választás estéjét vagy egy BL döntőt. Erre a mackóra ugyanis nehéz lett volna ráfogni, hogy Soros György ügynöke lenne, esetleg migráns - ugyanis a szintén EU-tag Szlovákiából bóklászott el -, így pártsemlegesen lehetett hírt adni arról, merre csatangol a nagy barna állat. Számára pedig nem térkép-e táj, így valami belső ösztönből hajtva megcélozta a szerb-magyar határt, ám előtte nem tájékoztatták arról, hogy ott nincs átjárás még egy békés maci számára sem.
Némi politikai színezetet adhatott volna az ügynek, ha a nemzet fővadásza szolgálatba helyezi magát, ám valószínűleg rászólt Semjén miniszter úrra a főnöke, hogy politikailag nem lenne korrekt kilőni a szomszédok medvéjét, ráadásul hiába használna altató lövedéket, egy ország szíve dobban együtt ezért a medvéért, így a mi Zsoltinknak a svédországi vadászkaland után ismét beírnának egy rossz pontot a választók. Végül a Szegedi Vadaspark igazgatójának jutott az a hálátlan feladat, hogy véget vessen ennek a furcsa szappanoperának. Veprik Róbert több mint három napig járt az állat nyomában, és végül azzal indokolta a kilövést, hogy amennyiben a medve a Tisza árterére téved és a folyó nyomvonalát követi, akkor akár a Deja Vu fesztiválon is felbukkanhatott volna szegedi Partfürdőn. Ezért is határoztak úgy, hogy altatólövedékkel elkábítják.
Fotó: 444.hu
Végül tehát egy nosztalgiafesztivál lett szegény pára veszte, de persze nincs olyan nagy baj, az állat egyelőre a Szegedi Vadaspark vendégszeretetét élvezi, és csak később döntenek arról, merre szállítsák tovább. Így is köszönjük neked kedves maci, hogy tompítottad bennünk a felháborodást a képviselői vagyonnyilatkozatokban felbukkanó elképesztő számok láttán, kevésbé gondolkodtunk el azon, hogy Orbán Viktor milyen alkotmányozó folyamatot akar másfél éven keresztül véghezvinni, ugyanakkor a választók egy rövid időre elfeledkezhettek arról, hogy a héten folyt egy olyan szégyenletes törvény vitája a Parlamentben, melyet a kormánypárt Stop Sorosra keresztelt. Jó volt néhány napra a nagymedve fiainak lenni ebben az országban, és nagy ívben kerülni a közéleti híreket, melyek a hírek alsó harmadába csúsztak. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Macinak lenni jó, mert az emberek szeretik a csöppséget, de a nagymedvének még ennél is jobb érzés, hogy félnek tőle az emberek. Medvének születni tehát királyság.”
