A magánrepülő magánügy. Lényegében ezzel a faramuci bölcsességgel elintézi a kormánysajtó azt, hogy pártunk és kormányunk vezetőjét egy oligarcha repteti focimeccsekre. Az egykor plebejus szemléletére oly büszke Fidesz most olyan patríciusok gyűjtőhelye, akik szinte minden kapcsolatukat elveszítették a plebsszel. Orbán Viktor most már tényleg úgy gondolja, hogy a migránsokkal való riogatás ellensúlyozza azt a luxust és arroganciát, amely kezd hatalma védjegyévé válni.

Fotó: Népszava

Kezd teljesen elmosódni Magyarországon, hol kezdődik az állam, meddig nyújtózkodik a magánszféra, meddig szolgálják a köz érdekeit a kormánypárt által kinevezett vezető tisztségviselők, és mikor látják úgy, hogy az állampolgárok kiszolgálásánál előrébb való a Fidesz segítése. Nem beszéltünk még a sajtóról, amelynek egy része már lényegében a kormány egyfajta nyúlványaként régen nem tájékoztatni akar, hanem megtéveszteni, illetve a kínos tényeket elhallgatni, az összefüggéseket pedig sajátos megvilágításba helyezni.

Aki vitatja a Sargentini-jelentés megállapításait, nem igazán emlékszik már arra, hogy nem is olyan régen Magyarországon is komolyan vették a hatalmi ágak különválasztását és függetlenségét. Kemény ellensúlyt képezett például a kormányokkal szemben az Alkotmánybíróság, a mindenkori köztársasági elnök hivatala, az ügyészség vádat emelt, ha bűncselekményre utaló tények merültek fel egy nyomozás során, a sajtó pedig az állampolgárokat objektív, a lehető legkevésbé elfogult módon igyekezett tájékoztatni az országban történő eseményekről.

A Fidesz kormányzásának egyik legszomorúbb következménye, hogy ma már sem az ellenzéktől, sem a kormánypárti sajtótól, sem az ügyészségtől nem várja senki sem, hogy érdemi lépéseket tegyen olyankor, vagy egyáltalán valamit reagáljon, amikor a korrupció egyértelmű bizonyítékai kerülnek a felszínre. Legfeljebb a választópolgárok háborognak néhány napig azon, hogy egy kormánymegbízásokban dúskáló vállalkozó luxusgépén repked a miniszterelnök, hogy kedvenc időtöltésének, a focimeccseken való szotyizásnak hódoljon.

Elvesztett ugyan a Fidesz félmillió szavazót, de az ellenzék nem képes ebből profitálni, ugyanakkor van annyi tartaléka a kormánypártnak, hogy ne essen kétségbe néhány luxusút nyilvánosságra kerülésétől.

A magyar társadalom ingerküszöbét már alig éri el egy olyan történet, amely világosan megvilágítja azt az utat, ahová a kormányhoz közeli gazdasági elit és a hozzá szorosan kötődő politikusok tartanak. Saját gazdagságuktól és hatalmuktól megrészegült oligarchák szövetkeznek olyan pártkatonákkal, akik természetesen elég jól járnak ezekkel a kapcsolatokkal. Kialakul egy olyan új arisztokrácia, amelynek elemi érdeke, hogy életben tartson egy olyan politikai rendszert, mely megvédi a rendőrségi nyomozásoktól, az ügyészségi vádemelésektől, a gazdasági versenyhivatal kukacoskodásától. Olyan érdekszövetség alakult ki a szédületesen gazdagodó elit tagjai között, hogy mindannyiuk elemi érdeke az: sokáig éljen és virágozzon a Nemzeti Együttműködés Rendszere.

A rendszer lelke persze Orbán Viktor, így mindig akkor zár össze a legjobban ez a társaság, ha magát a főnököt éri támadás. Ezúttal a nép egyszerű fiaként pálinkát kortyoló, pörköltet főző, meccseken szotyolát köpködő miniszterelnökről derült ki, hogy finoman szólva sem áll távol tőle (és családjától) a luxus, így gyorsan a lehető leghatásosabb eszköz után kellett nyúlnia a kormánysajtónak: Soros György. De meddig ámíthatja még saját népét azzal egy kormány, hogy egy amerikai milliárdos nagyobb probléma számára, mint a saját miniszterelnöke, aki közpénzeken felhizlalt oligarcháitól fogad el luxusszolgáltatásokat?

Az, hogy a kormánymédia a szerecsenmosdatásban újabb csúcsokat döntöget, és hogy minden kínos kormányzati ügy ellenreakciójaként a bevándorláspárti EU-t és Soros György ördögi alakját festik a falra, azt jelzi, hogy még mindig működik ez a stratégia. Elvesztett ugyan a Fidesz félmillió szavazót, de az ellenzék nem képes ebből profitálni, ugyanakkor van annyi tartaléka a kormánypártnak, hogy ne essen kétségbe néhány luxusút nyilvánosságra kerülésétől.

Fotó: index.hu

A Fidesz olyan mélyen beásta magát a védvonalai mögé, hogy szinte esély sincs arra, hogy csak néhány katonáját is kifüstöljék onnan. Akkor viszont más lehet a helyzet, ha a luxus fenntartására és növelésére már nem lesz mód, így az érintettek egymásnak eshetnek a jól védett lövészárok mélyén is. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „A sápadtarcúak akkor érzik magukat biztonságban, amikor fedezékbe vonulnak, pedig olyankor veszik észre legkevésbé, hogy a hátuk mögé kerültünk.”