Egészen biztosan tudatában voltak a Fidesz vezető politikusai annak, hogy egy, az emberi méltóságot durván sárba tipró, ráadásul az általuk fabrikált alaptörvénynek is több ponton ellentmondó törvényt alkotnak meg. A cél nem is az volt, hogy a hajléktalanság problémáját megoldják, hanem, hogy a társadalmi megosztottságot tovább mélyítsék egy rendkívül égető szociális kérdés mentén. Volt már erre példa, amikor a közmunkaprogrammal például azt a látszatot keltették, hogy a kegyelemkenyéren élő emberek így vissza tudnak térni a munka világába. Az idő bebizonyította, hogy csak a statisztikák fényezésére volt jó ez az intézkedés, ahogy most is valami hasonló járulékos haszonra számít a kormány.

Fotó: borsod24.hu

Azzal, hogy a kormánytöbbség törekvéseinek megfelelően Magyarországon október 15-től tilos életvitelszerűen közterületen tartózkodni rengeteg ember életét nehezítették meg hazánkban a döntéshozók, és lényegében senki számára nem hoz majd valódi feloldozást az intézkedés. Csak felsorolásszerűen következzenek azok, akik számára az igencsak antihumánus, és feltételezhetően számos alapjogot sértő törvény rengeteg gondot fog okozni: maguk a hajléktalanok, a szociális munkások, a karitatív szervezetek munkatársai, az egyházak képviselői, a rendőrök, a bírók, az egészségügyi ellátórendszerben dolgozók, valamint azok, akik mostantól annyit sem fognak tudni hajléktalanná vált rokonukról, ismerősükről, mint amennyit eddig tudtak.

Nem szeretnénk mélyen beleásni magunkat jogértelmezési kérdésekbe, de az biztos, hogy nem lehet egységes jogszabályt hozni egy olyan szociális csoportra szabva, melynek tagjaiban csak annyi közös, hogy nincs fedél a fejük fölött. Teljesen más életsorsok, más kulturális háttér, különböző motivációk jellemzik a hajléktalanok csoportjait, és ez így van akkor is, ha valaki a lakóhelyéhez legközelebb található egyének, illetve csoportok alapján igyekszik képet alkotni a hajléktalanság jelenségéről. A kormány (mint általában) épp a felszínes ismereteket, az előítéleteket lovagolta meg akkor, amikor e törvény révén lényegében bűnözőként kezdi kezelni az amúgy szociálisan hátrányos helyzetben lévő fedél nélkül élő embereket.

Orbán ördögi terve olyan szempontból is működik, hogy kíméletlenül és félreérthetetlenül provokálja azokat, akik elborzadnak kormánya cinizmusától.

A hajléktalantörvény tökéletesen illeszkedik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ideológiai fejlődéstörténetébe. Kiválóan megágyazott e jogszabály számára az a milliárdokból évek óta folyó agymosás, melyet a migráció témakörére fűztek fel Rogán Antal propagandaminisztériumában. Ezzel lényegében azt sulykolták a magyar emberek agyába, hogy vannak magasabban jegyzett kulturális értékek és alacsonyabb szintbe sorolható embercsoportok, és a túlélésünk attól függ, hogy ezt a kulturális fölényünket meg tudjuk-e őrizni azáltal, hogy a messziről jött embereket kívül tudjuk-e tartani a határainkon. Orbán Viktor harmadik kétharmadát lényegében annak köszönheti, hogy megígérte a magyaroknak: Ha szemet hunynak az ipari méretű korrupció fölött, ő garantálja számukra a kulturális, eszmei, ideológiai elkülönülést a kívülről érkező menekültektől. Miután a magyar társadalom igen jelentős hányada belement ebbe a kétes alkuba, Orbán két fronton folytathatta keresztes hadjáratát külső- és belső ellenségeivel szemben.

Miután sikeresen összekeverte az emberek fejében a migráció kérdését a lényegében amerikai imperialistaként célkeresztbe állított Soros György személyével, nekimehetett a magyar értelmiség még ellenálló csoportjainak (pl. CEU elűzése, a Magyar Tudományos Akadémia megalázása, kultúrharc meghirdetése), így teremtve olyan hangulatot az országban, hogy senkinek ne legyen kedve kiállni a megtámadottakért, elesettekért, ne írjon alá petíciókat, ne menjen el tüntetni semmilyen közös ügyért. Amikor már úgy érezte a kormányfő, hogy eléggé elrettentett minden értelmiségi csoportot attól, hogy számon kérje a legkiszolgáltatottabb embercsoportok elleni hajszát, akkor a képükbe vágta a hajléktalantörvényt. Még csak néhány napos volt ez a jogszabály, de a hajléktalanok vegzálása ellen szóló bírók, egyházi vezetők, civilek már Soros György ügynökeivé váltak a kormánypropaganda mantrái szerint.               

Szerencsére ez nem rettentette el az ügyvédek sokaságát, egyházak, civil szervezetek némely vezetőit, sőt az eljárásokat lefolytatni kénytelen bírókat sem attól, hogy felhívják a figyelmet ennek az embertelen törvénynek a visszásságaira. A hajléktalanügy arra azért jó volt Orbán Viktornak, hogy szimpatizánsai szemében továbbra is a cselekvő, a feszítő társadalmi problémákat megoldani kívánó miniszterelnök képében tetszelegjen. Orbán nem hazudtolta meg magát, hiszen a hajléktalanság szociális probléma, de ő rendvédelmi ügyet csinált belőle, így keltve azt a látszatot, hogy kemény kézzel is megoldhatók olyan feloldhatatlannak tűnő probléma, mint a budapesti aluljárók közállapota. Orbán ördögi terve olyan szempontból is működik, hogy kíméletlenül és félreérthetetlenül provokálja azokat, akik elborzadnak kormánya cinizmusától.

  Fotó: OLKT.hu

Lehet frissíteni a Kubatov-listát, hiszen, azok, akik felemelik a szavukat a társadalom leginkább kiszolgáltatott tagjainak teljes ellehetetlenítése ellen, újabb minősítéseket kapnak a Fidesz nyilvántartásában. Az pedig egyáltalán nem érdekli a miniszterelnököt, hogy ezt a törvényt jónak, rossznak, hatékonynak vagy embertelennek fogják tartani az alkotmánybírák vagy az EU vezetői. Ő ezzel a provokációval rántja ismét össze kissé széthullóban lévő táborát, ugyanakkor az ellenségeit megbélyegezheti, mint Soros Györgynek dolgozó liberálbolsevik ügynököket. És neki ennél több nem is kell. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Akkor vágd el az apacs torkát, amikor épp azt próbálja mondani, hogy ő nem is apacs.”