"Magyarország diplomáciai ámokfutásának eszközeivé váltunk" – nyilatkozta egy uniós diplomata, miután Magyarország nem volt hajlandó megszavazni a közös uniós álláspontot a bevándorlás kérdéséről az Arab Ligával tartandó hétfői tárgyalásra. Csak azok számára meglepő, hogy Orbán Viktor kormánya folyamatosan keresztbe tesz az uniós diplomáciának, akik eddig ártatlan jóindulattal szemlélték Szijjártó Péter külügyminiszter misszióját menekültügyben. A magyar diplomácia ugyanis szavakban a migránsválság megoldását szorgalmazza, amikor azonban valódi lépésekre szánják el magukat az érintett felek, azonnal megcsáklyázza azokat.

Fotó: B1 blogcsalád

Egy pillanatig se gondoljuk, hogy komolyan gondolja Szijjártó Péter azt az indoklást, mely szerint Magyarország azért hátrál ki az Arab Ligával kötendő szerződésből, mert az hivatkozik az ENSZ globális migrációs csomagjára. Ha ez valóban okot adna a szakításra, akkor az a hét uniós kormány is elutasítaná a dokumentumot, melyek a magyarokhoz hasonlóan szintén nem ratifikálták a világszervezet megoldási javaslatát. A valós indok sokkal kézzelfoghatóbb, ugyanis vannak előzményei. Magyarország - főleg belpolitikai okokból – nem hajlandó részt venni a menekültválság diplomáciai megoldásában.

Amíg az Orbán-kormány itthon nagy elánnal pörgeti a migránskereket, addig az EU-s diplomácia egy jól meghatározott irányban tenni is igyekszik azért, hogy ne fordulhassanak elő a 2015-ös menekültválsághoz hasonló események. Ehhez főként azokkal az országokkal kell diplomáciai egyezségre jutni, ahonnan a menekültek jönnek, illetve, ahol gazdasági lehetőség nyílik arra, hogy kezeljék a migrációt kiváltó okokat. Az Arab Liga tehát megkerülhetetlen szervezet ebben az ügyben, ha érdemben kívánják rendezni ezt a kérdést a felek.

A tavaszi uniós parlamenti választásokra is olyan kampánnyal készül, amelynek központi eleme a migrációpárti és a bevándorlást ellenző erők közti küzdelem megjelenítése lesz.

A magyar diplomácia azonban az élből való elutasításon kívül lényegében semmilyen érdemi javaslatot sem tett le az asztalra ebben a migráció ügyében. Orbán Viktor olykor kijelentette ugyan, hogy a problémát ott kell kezelni, ahol kialakul, ám ezen az általános megállapításon túl soha nem jutott. Korábban még azt a meglehetősen abszurd ötletet is bedobta, hogy az uniós országoknak helyben kéne felügyelniük a menekülttáborokat, ami nyilván azt jelentené, hogy félig-meddig megszállóként kellene ténykedniük európai rendfenntartóknak különböző arab vagy fekete afrikai országban. Erre sem felhatalmazása, sem megfelelő gyakorlata nincs az uniós országoknak, tehát a jól csengő szavak mögött egy képtelen elképzelés húzódik.

Ez persze nem meglepő Orbán Viktortól, aki a kezében lévő hatalmas médiabirodalmon segítségével azt sugallja magyarok milliói számára, hogy a migránsok inváziója a mai napig is tart, noha 2015-höz képest radikálisan megcsappant a hazánk határainál megjelenő menekültek száma. Orbán és kormánya tehát nem érdekelt abban, hogy tényleges lépések történjenek a menekültügy kezelésében, hiszen egész rendszere a migránsellenesség ideológiájára épül, és ha ezt a szőnyeget kihúznák a lába alól, akkor új ellenség(ek) után kellene néznie.

A tavaszi uniós parlamenti választásokra is olyan kampánnyal készül, amelynek központi eleme a migrációpárti és a bevándorlást ellenző erők közti küzdelem megjelenítése lesz. Ha bármiféle közös álláspont mellé beállna, akkor ezt a markáns különállást kéne gyengítenie, ami saját szavazóinak elbizonytalanodásával járhatna. A magyar diplomácia tehát csakis egyetlen szempontot tart szem előtt, amikor a migráció ügyének diplomáciai kezeléséről esik szó: A jelenlegi bizonytalan helyzet fenntartása érdekében nem támogat semmilyen megegyezést, melyet sikerként tudna felmutatni Európai Unió, és amely bármire is kötelezné Magyarországot menekültügyben.

Fotó: 24.hu

A magyar diplomácia csőlátása tehát lényegében automatikusan eredményezi azt a külső személő számára ámokfutásnak tűnő politikát, melynek kiemelt célja, hogy Orbán Viktor fenn tudja tartani annak a látszatát, hogy Magyarország folyamatos migrációs nyomásnak van kitéve, ezért hazai és külföldi ellenfelei abban érdekeltek, hogy őt, mint a keresztény eszmények legfőbb védelmezőjét eltávolítsák a hatalomból. A magyar kormányfő számára létkérdés, hogy azokat, akik a jogállamiságot, a szociális érzékenységet, netán a korrupció burjánzását kérik rajta számon, be tudja tagolni a migránsbarát politikai erők közé, így legyen képes kicsorbítani a kritikájuk élét. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha valaki felidézi azt a csatát, amelyben megfutottál, kezdjél arról mesélni, hogy azt, aki gyávasággal vádol állandóan részeg, és veri a feleségét.”