Amíg Magyarországon szinte mindent letarol a Nemzeti Együttműködés Rendszere, addig Európában egyelőre elég bizonytalanul mozog a NER. Néha ugyanis nehéz a Fidesz vezetőinek eligazodniuk olyan közegben, ahol médiaegyensúly van, vagy a kormány nem gyakorol nyomást az állami szervekre, civilekre, a gazdaság szereplőire, ahol a korrupciót üldözik, és nem segítik kormányzati intézkedésekkel. A most dübörgő uniós kampány megmutatja, hogy ami eredményre vezet itthon, az általában hatástalan módszer Európában. Orbán Viktor frusztrációja abból adódik, hogy nem igazán tudja kontrollálni, mi zajlik 500 millió európai polgár fejében.
Fotó: index.hu
„Baráti tárgyalásokon vagyunk túl. Értékeltük a kétoldalú kapcsolatok kérdését, amelyet rendezettnek és sikeresnek tekintettünk. Fontosnak tartottuk a gazdasági kapcsolatok kérdését, amelyet fejleszteni szeretnénk” – kezdte Heinz-Christian Strachéval, Ausztria alkancellárjával közösen tartott sajtótájékoztatóját Orbán Viktor hétfőn a megbeszélést követően. Ezek a szófordulatok akár 40 éve is elhangozhattak volna Kádár János és Erich Honecker baráti találkozóját követően. A szavak üresen csengenek, ugyanakkor azt az üzenetet hordozzák, hogy az osztrák Szabadságpárt és a kereszténydemokraták pártcsaládjából éppen kifelé masírozó Fidesz szinte minden fontosabb kérdésben egyetért.
Természetesen elsősorban a migráció és a határvédelem kérdése került terítékre a kétoldalú megbeszéléseken. Orbán igyekezett dörgölőzni a szélsőjobboldali politikustársához, hiszen elismerően beszélt a Néppárt és a Szabadságpárt ausztriai koalíciójáról, sőt Európában követendőnek tartaná, ha a jobbközép pártok együttműködnek a jobboldali pártokkal. Természetesen ezúttal sem nevezte szélsőjobboldalinak partnerét, ahogy a néhány napja Magyarországon vizitáló Matteo Salvini Északi Ligájára sem használta ezt az egységesítő jelzőt. Pedig a szociáldemokratákat sem úgy különböztetik meg a kommunistákat, hogy az előző pártcsaládhoz tartozók a balközép, az utóbbiak pedig a baloldal képviselői. Aki részeg, arra mondhatjuk, hogy kicsit kótyagos, de attól még tántorogni fog, és a végén elbotlik a saját lábában.
Európában ugyanis a migráció mellett más témák mentén is kampányolnak pártok, a politikai vezetők ráadásul nyilvános viták útján, vagy pártjuk által felvállalt programok segítségével próbálják megszerezni a polgárok támogatását.
Orbán a kampánya tehát abból áll, hogy végiglátogatja új barátait. Ők amellett, hogy a populisták pártcsaládjába csábítják, nem szembesítik olyan kellemetlen tényekkel, hogy hová illant Magyarországról az elmúlt 10 év alatt a jogállamiság, miért zajlik kollektív népbutítás a kormányzati propaganda hathatós közreműködésével, és hogy mi értelme személyes sértettség miatt elüldözni egy nemzetközi hírű egyetemet az országból? A magyar kormányfő most a kisebb ellenállás irányába halad, amit valószínűleg rosszul tesz. Európában ugyanis a migráció mellett más témák mentén is kampányolnak pártok, a politikai vezetők ráadásul nyilvános viták útján, vagy pártjuk által felvállalt programok segítségével próbálják megszerezni a polgárok támogatását.
Ennek a magyar közéletben nyomát sem látjuk, ugyanis a Fidesz leszűkítette a közbeszédet egyetlen témára, amely előnyöket biztosít számára, és legalább 13-14 mandátumot hoz majd a kormánypártnak az új Európai Parlamentben. Már most borítékolható a Fidesz győzelme a május 26-i választáson, ám a magyar kormánypárt sorsa ezúttal nem hazai pályán dől el, hanem a többi uniós tagországban. Orbán szeretné a saját képére formálni az EU-t, ám ehhez politikai többséget kellene szereznie a közös parlamentben, amire most elég kevés esélye mutatkozik. A néppárti felfüggesztés óta ráadásul alábbhagyott a pávatáncos lendülete is, hiszen egyértelművé vált számára, hogy a jobbközép pártok elutasítják az együttműködést az általa csak jobboldalinak, de a közbeszédben szélsőjobbosnak tartott populista erőkkel.
Fotó: index.hu
A hazai pályán otthonosan mozgó Orbán az európai színtéren többször elszámolta magát, és most is arra kényszerül, hogy improvizáljon. Egyértelmű ugyanis, hogy a Juncker-Soros plakátkampánnyal túltolta a migránsbiciklit, így idő előtt kell választania a néppártiak és a populisták között. Egy visszafogottabb kampánnyal nagyobb mozgástere maradt volna, most azonban azon izgulhat, hogy új szövetségesei az előre jelzettnél is jobban előretörjenek. Ha ugyanis az EP-választások után nem következik be földcsuszamlásszerű átalakulás az uniós erőviszonyokban, akkor a periférián találja magát, és a mostaninál is szűkebb mozgástérbe kényszerül. És ezt már itthon se nagyon tudja majd titkolni. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Addig hajtsd a lovad, amíg szívesen vágtat veled, de ha ráun a rohangálásra, inkább hagyd legelészni.”
Az utolsó 100 komment: