Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár botránya kapcsán egy kicsit belepillanthattunk abba a sötét, mély kútba, amelynek aljára eddig még a zseblámpák fénye se hatolt le. Az európai populista vezetők ugyanis olyan titkokat rejtegetnek, melyek megismerése estén az istenadta nép vasvillával kergetné el e pártok képviselőit a nemzeti parlamentekből. Sajnos, ez a kétszínű, önző és hataloméhes politikai kultúra nálunk igen mély gyökereket eresztett, így az osztrák szélsőjobb bukása nem jelenti azt automatikusan, hogy Magyarországon is tisztulni kezd a kép. Sőt!

Fotó: hvg.hu

Azok a politikusok, akik megszokták, hogy valós teljesítmény nélkül, kizárólag a választók idegenellenességére apellálva magas posztokra jutnak, olykor megfeledkeznek arról, hogy vannak kötelességeik. A mindennapi realitásoktól elszakadva dőzsölt egy ibizai luxusvillában Heinz-Christian Strache, a bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetője, és erősen becsípve alkudozott egy fiatal nővel, aki magát egy befolyásos orosz oligarcha unokahúgának vallotta. A lépre csalt politikus a rejtett kamerás felvételen olyan őszintén beszélt politikai módszereiről, terveiről, barátairól és ellenségeiről, ahogy ritkán látjuk a mindig elegáns, csak nyelvi panelek mentén kommunikáló populistákat.

Minden előjött ebben a rejtett kamerás felvételben, ami jellemzi ma Európában a szélsőjobb politikusait. Szövetkezés az oroszokkal, médiabefolyás vásárlása, politikai szívességek adása és vétele meglehetősen tisztességtelen eszközökkel. A hab a tortán az, hogy Strache Orbán Viktor módszerével kívánta megszerezni az egyik legbefolyásosabb osztrák lapot, és meg is említi a magyar miniszterelnök strómanját, azt a Heinrich Pecinát, aki az alkancellár állítása szerint felvásárolta a kormányfőnek a vidéki lapok sokaságát. Az Osztrák Szabadságpárt vezetője minden gond nélkül alkalmazhatónak, saját környezetébe átültethetőnek találta azokat a módszereket, ahogy Orbán kirúgta a szabad sajtó alól a támaszokat, és lényegében megszállta a közszolgálati médiát.

Így a politika tekintélye csorbát szenvedett ugyan, de nem süllyedt arra a szintre, mint ahol nálunk tart.

Ne feledjük, Simicska Lajos állítólag azért szakított egykori szobatársával és barátjával a 2014-es parlamenti választásokat követően, mert Orbán az oroszokkal akarta megvásároltatni a kormánykritikus RTL Klubot. Az egykori pártpénztárnok, oligarcha ebben már nem akart partner lenni, és elkezdte hosszú harcát a miniszterelnökkel, melyben végül alulmaradt. Az osztrák eset mutatja meg leginkább, hogy az, amit Simicska hajdan Orbán szemére vetett, nem csupán legenda, hanem ő tényleg az oroszokkal végeztette volna el a piszkos munkát.

Ausztria azonban nem Magyarország, az ibizai videó nyilvánosságra kerülését követően ugyanis lemondott az alkancellár a kormányban betöltött posztjáról, és pártja vezetéséről is. Szerencsére a sógoroknál a jogállam immunrendszere nem sérült olyan mértékben, mint nálunk, így egy nappal később a koalíciós partner is egyértelművé tette, hogy ez a magatartás elfogadhatatlan számára, ezért új választások kiírását kezdeményezte Sebastian Kurz kormányfő. Így a politika tekintélye csorbát szenvedett ugyan, de nem süllyedt arra a szintre, mint ahol nálunk tart. Magyarországon ugyanis ennél vaskosabb botrány esetén sem valószínű, hogy bármelyik kormánypárti politikus fogná a kalapját, és távozna.

Mert azért Heinz-Christian Strache esete elég sok kérdést vetne fel a magyar közéletben, ha működne a jogállam, ha független lenne a sajtó, ha a választópolgárok az utcán követelnének magyarázatot arra, hogyan engedhet meg magának egy felelős kormány olyan cinizmust, mint amiről sokadszorra tett tanúbizonyságot az Orbán-kabinet. A miniszterelnök és szóvivője ugyanis üzleti ügyként, médiaüzletként tekint a történtekre, hogy ne kelljen semmit mondani arról a politikusról semmit se mondania érdemben, akivel még boldogan ölelkezett a magyar kormányfő néhány napja.      

Fotó: azonnali

Strache bukásával komoly sebet kapott az európai szélsőjobboldal, ám nem kell túl nagy jóstehetség ahhoz, hogy ez nem ingatja meg alapjaiban az európai populisták pozícióit. Orbán lerázta magáról osztrák barátját, mint kutya a vizet, neki talán még menekültstátuszt se adna végső esetben, mint macedón elvbarátjának, Nikola Gruevszkinek. Arra azért jó volt ez a botrány, hogy Európa többi országában is rádöbbenjenek, hogy Orbán már évek óta szabadalmaztatta saját módszereit, és egyre több külföldi barátja próbál a magyar útra térni. De ahogy egy dakota közmondás tartja: „Addig jár a korsó a kútra, amíg maga is beleesik.”