Készíthetik-e a buldózereket azok a populista politikusok, akik választási ígéreteik szerint szét akarják verni az Európai Unió jelenlegi struktúráját? Valószínűleg még nem jött el az idejük, és az is elképzelhető, hogy a népszerűségük csúcsán már túl is vannak az euroszkeptikus politikai formációk. Örülni azért nem lehet annak, hogy Orbán Viktor és politikai szövetségesei egyelőre nem érték el azt az áttörést, amit már három éve folyamatosan vizionálnak, hiszen rengeteg fejtörést okozhatnak azoknak a politikai tömörüléseknek, melyek az EU kötelékeinek szorosabbra fűzésével erősítenék a szövetséget.
Fotó: hvg.hu
Erősíteni vagy gyengíteni kell-e az integrációt az EU-ban? Ez volt talán a legfontosabb kérdés a tagországok kampányában, amire aztán a pártok saját logikájuk és identitásuk mentén felfűzhették a programjukat. Magyarország persze – mint annyi mindenben – ezúttal is kivétel, hiszen itt a kétharmaddal kormányzó Fidesz saját médiabirodalma és kormányzati erőfölénye segítségével úgy határozta meg a közbeszédet, hogy a migránsozáson kívül túl sok téma ne kerüljön szóba. Politikai program helyett tehát maradt a Fidesz 7 pontja, amely lényegében hétszer fogalmazza meg ugyanazt: Ide ne gyüjjön senki!
Persze a magyar kormánypárt elég egyértelműen foglalt állást az utóbbi években a „nemzetek Európája” felfogás mellett, ami természetesen azt a távlati célt szolgálja, hogy Orbán Viktornak minél kevesebb témában kelljen elszámolnia az unió vezető szervei felé. Lényegében az Európai Unió alapelvét kérdőjelezik meg azok a pártok, melyek inkább a függetlenedésben, mint az egyesülésben látják a jövőt. Az EU alapelve ugyanis a kezdetektől az, hogy az integrációt – ha fokozatosan is -, de folytatni kell.
Fotó: Délhír Portál
Épp a brit példa mutatja, hogy a kifarolás a közösségből mennyi bajjal járhat, ugyanakkor a világgazdasági folyamatok is arra ösztönzik a szövetség alapelveit támogató erőket, hogy folytassák az integrációs folyamatokat. Ha ugyanis Kínával, az Egyesült Államokkal vagy Oroszországgal szemben erős, egységes szövetségként lép fel az EU, akkor van esélye e szuperhatalmakkal szemben, ha azonban az Egyesült Királyság mintájára lemorzsolódnak onnan fontos országok, akkor nincs.
Nem véletlen, hogy mindhárom említett katonai és gazdasági nagyhatalom olyan politikusok segítségével kíván rést ütni az EU tömbjébe, mint például Orbán Viktor. Ő ugyanis az egységes fellépést elég nyíltan akadályozza, ezzel is demonstrálva az USA, Kína és Oroszország felé, hogy rá mindig számíthatnak ezek az országok, ha az EU gyengítéséről, az egység megbontásáról van szó.
Eljutott odáig, hogy hívei bármit elhisznek neki, ellenfelei pedig szinte semmit.
Orbán a migrációs téma mögé bújva támadja azokat a brüsszeli intézményeket is, melyek egyik legfontosabb célja a menekültválság kezelése. A nemzeti szuverenitás megsértésére hivatkozva nem támogatja a közös határvédelmet, a klímaváltozás problémájáról pedig egyszerűen nem vesz tudomást, holott ez a környezeti probléma a legfőbb oka a menekültválságnak.
A magyar kormányfő tehát nem hisz a közös megoldásokban ezért nem erőlteti a céldátum megnevezését az euró bevezetésére, és ezért nem áll ki a magyar munkavállalók érdekében a bérek európai egységesítése mellett. Orbán tehát nemzeti érdekekre hivatkozva lényegében elárulja saját választóit, de ezt eddig harsány nacionalista propagandájával jól leplezte. Eljutott odáig, hogy hívei bármit elhisznek neki, ellenfelei pedig szinte semmit.
Így vág neki annak a választásnak május 26-án, ami itthon nagy győzelmet, a kontinensen viszont valószínűleg kudarcot hoz számára. Magyarországi országlását már lényegében mindenhol beárazták, ám Európában – főleg a Strache-botrány kirobbanását követően – igyekeznek karantént húzni az olyan politikusok köré, mint a magyar miniszterelnök.
Fotó: Magyar Narancs
Az EU-t gonosz, bürokraták hitbizományaként bemutató Fidesz kampánya az erős bevándorlás-ellenes felhangokkal kiegészítve csak arról szól, hogy mit nem szeretnének látni Orbán katonái a kontinensen a következő parlamenti ciklusban, ám arról egy szó se esik, hogy milyen célokat tűztek ki a következő öt évre maguknak. Az, hogy Magyarország maradjon olyan, mint amilyen eddig volt, elég szerény, és nem túl ambiciózus terv, igaz, valószínűleg megvalósítható. Kérdés, hogy a választók megelégednek-e ennyivel? Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Merj nagyot álmodni, de maradj józan, amikor felébredsz!”
