Valami nagyon nincs rendben azokkal a funkcionáriusokkal, akik a közösségi médiát használják arra, hogy könnyítsenek a lelkükön. Egyre több olyan poszt jelenik meg ugyanis kormánypárti káderek tollából, melyben a Fidesz belső viszonyait taglalják, és a végkövetkeztetésekben finoman szólva sem köszönnek vissza a kormánypárti sajtó lelkesítő mondatai. Már régóta tudjuk, hogy nem igazán kompakt a kormánypárt tagsága, de néhány megosztó figura színre lépése tovább növelte a kétségeket több fideszes káderben. Főleg nehezen átlátható vidéki bozótharcokról tudósítanak ezek a bejegyzések, ám elérkezhet az idő, amikor a kormánypárt belső köreiben is láthatóak lesznek a törésvonalak.

Fotó: facebook.hu

Amíg jól fut a szekér, kevesen törődnek azzal, hogy a lovak nem húznak egyformán, vagy, hogy a kerekeket tartó csavarok meglazultak. Ha azonban látványossá válnak a problémák, és ez a szekér sebességén is meglátszik, akkor oda kell majd figyelni minden apró problémára. A magyar kormánypárton belül komoly villongások zajlanak, melyekről egyelőre csak a közösségi médiában közzétett gondolatfüzérekből értesülhetünk. Ezek többsége olyan megosztó kormánypárti politikusok tevékenységéhez köthetők, mint például Lázár János, Pócs János vagy Simonka György.

Ez utóbbival kapcsolatban jelentetett meg egykori bizalmi embere egy olyan Facebook-posztot, ami sokat elárul a dél-békési országgyűlési képviselő viselt dolgairól. A költségvetési csalással gyanúsított fideszes országgyűlési képviselő volt jobbkeze, Galló Ferenc ugyanis kipakolt, és többek között a következőt írja: „…hogy a bírósági ítéletig (ami lehet bármi) a parlamenti mandátumának megtartása mellett mondjon le minden politikai tisztségéről, (megyei illetve választókerületi elnök) igyekezzen tisztázni magát a vádak alól, de ne hozza lehetetlen helyzetbe a dél-békési illetve a Békés megyei FIDESZ szervezeteket, polgármestereket, tagokat, szimpatizánsokat."

A fideszes káderek közötti feszültséget az is gerjesztheti, hogy az ellenzék a 2010-es választások óta most először készül valós összefogásra, így optimalizálhatják a különböző kormánykritikus pártokra leadott szavazatokat, ezzel valós kihívói lehetnek akár a kisvárosokban is a kormánypárti jelölteknek.

Az egykori kormánypárti káder arra céloz ugyanakkor, hogy Simonkával komolyabb bajok vannak, mint azt a most folyó ügyészségi vizsgálódás sejteti. Barátokat, rokonokat, ismerősöket vont be például bizonyos EFOP pályázatokba, és finoman szólva se törvényes eljárásokba keverte ezeket az embereket. Ilyen talányos csepegtetésekkel persze nem tud mit kezdeni az ügyészség, de még a független sajtó is csak kiinduló pontnak tekintheti ezeket a gondolatfüzéreket, mégis különös jelentősége van az ilyen mondatoknak. Azt érzékelteti ugyanis, hogy nő az elégedetlenség, a frusztráció a kormánypárton belül, aminek számos oka lehet.

Az egyik például az, hogy közelednek az önkormányzati választások, folyik a helyezkedés a kormányoldalon, hogy minél jobb szituációba navigálják magukat a helyi potentátok. Ennek következménye például az a kíméletlen szegedi belharc, ami a Lázár Jánoshoz köthető polgármester-jelölt és a Kubatov Gábor pártigazgató nevével fémjelzett központi csoport között zajlott. Mivel Szabó Bálintot nem akarta polgármester-jelöltként látni a budapesti csapat, keményen nekimentek a Botka László polgármesterrel évek óta hadakozó jogásznak. Szabó azonban nem hagyta magát, és többrészes posztbejegyzésben kotyogta ki a Fidesz helyi szervezetének féltett titkait. A bosszú persze nem maradt el, Szabó Bálint ellen feljelentést tettek, és házkutatást is tartottak nála.   

Kubatov nagy elánnal keresi közben máshol is a Fidesz ideálisnak tűnő jelöltjeit. Pártigazgatói minőségében olyan sorvezetőt osztott meg a helyi alapszervezetek vezetőivel, amelyben arra ösztönzi párttársait, hogy feddhetetlen előéletű jelölteket keressenek. Ezt tekinthetjük önbeismerésnek is, hiszen több városban nem indítják régi, jól bevált kádereiket a kormánypártiak. Így például Szombathelyen, Pécsett, és Kaposváron is új jelölt után kell nézni, nem beszélve olyan ellenzéki vezetésű városokról, ahol a korábban bukott fideszes politikusok szóba se kerülhetnek potenciális indulóként. Ilyen most Hódmezővásárhely, Szeged vagy Salgótarján.

A fideszes káderek közötti feszültséget az is gerjesztheti, hogy az ellenzék a 2010-es választások óta most először készül valós összefogásra, így optimalizálhatják a különböző kormánykritikus pártokra leadott szavazatokat, ezzel valós kihívói lehetnek akár a kisvárosokban is a kormánypárti jelölteknek. Mintha nem is lenne igazán ötlete a pártközpontnak arra, milyen kommunikációval vágjon neki a következő hónapoknak, hiszen a bevándorlás témája kissé elhasználódott, ugyanakkor a helyhatósági voksolás sokkal inkább helyi ügyekről, mint a migránsok vonulásáról vagy helyben maradásáról szól.

Fotó: 24.hu

Az egyértelmű központi direktívák hiánya ezért is bátorít fel néhány háborgó lelkű fideszest, hiszen úgy érzik, kissé magukra hagyta őket a pártjuk. Ott vannak ugyanis helyben a kormánypárti kiskirályok, akik Kubatov utasításának ellentmondva nem kifejezetten tiszta múltú politikusok, azok pedig, akik szeretnének a helyükbe lépni kemény válaszlépésekre számíthatnak akár helyben, akár az országos központ részéről. Ha pedig elégedetlenségükkel rést ütnek a kormánypárt körkörös védelmén, akkor rosszabbul járhatnak, mint egy ellenzéki politikus, hiszen a Fidesz mindig arról volt híres, hogy kíméletlenül folytja el a belső lázadásokat. Mert, ahogy a dakota köztévé egyik tudósítása fogalmazott: „Aki a törzsfőnök ellen lázad, az az egész törzset veszélybe sodorja.”