Amíg a Fidesz gesztusokkal igyekszik magához édesgetni a szélsőjobbos szavazókat, addig az ellenzéki oldal a független sajtó felélesztésére tesz kísérletet. Teljesen más irányban indultak el a hazai politikai élet szereplői, ami persze valahol érthető, de két évvel a következő parlamenti választás előtt meglehetősen rémisztő az a kép, amit a közéletünk mutat. Korábban ugyanis azt hittük, ennél jobban már nem lehet kettészakítani a magyar társadalmat, de úgy tűnik, a szekértáborok igyekeznek felkészülni a végső küzdelemre.

  Fotó: hvg.hu

Mintha a Fideszt a tehetetlenségi erő sodorná egyre inkább a szélsőjobbos ideológia felvállalása felé. Legjobb példa erre, hogy a kormányzati médiakolhoz egyik leglelkesebb brigádja, a Hír TV a kitörési napról készített tudósításában a békés neonáci megemlékezőket állította szembe a randalírozó, agresszív antifasisztákkal. A kormányzati lakájtévé nyílt kiállása a horogkereszteket magukra aggató ultrajobbos militáns csoportok mellett nyilván nem egy túlbuzgó riporter és egy figyelmetlen szerkesztő közös alkotása, hanem egy központi direktívának való megfelelési kényszer, s mint ilyen, a magyar kormány álláspontját tükröző produkció.

Mondhatnánk, hogy nincs ebben semmi meglepő, hiszen aki Salvinivel ölelkezik, Putyinnal kokettál, Erdogannal bratyizik, az nem riad vissza attól sem, hogy gesztusokat tegyen a fasizmus öröksége mellett nyíltan kiálló neonáci csoportoknak. Orbán ugyanis a látszat ellenére már régen nem tagja annak a kereszténydemokrata gyökerekkel rendelkező, klasszikus európai jobbközép politikai közösségnek, mely nyíltan elhatárolódik a rasszista, antidemokratikus, Nyugat-ellenes csoportoktól. A Fidesz felfüggesztése az Európai Néppártban csak egy felszíni jelensége ennek a folyamatnak, a mélyben ennél sokkal komolyabb átalakításon megy végbe a magyar kormánypárt ideológiája.

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy Orbán Viktor hadiösvényre vezette a pártját és a kormányát, ami persze egy ilyen harcias természetű embertől nem szokatlan dolog. Ha azonban szüksége van a szélsőséges politikai megnyilvánulásokra fogékony jobboldali szavazók támogatására, az egyrészt azt jelenti, hogy nincs most elegendő híve a remélt kétharmados többség megszerzésére, másrészt, hogy a Fidesz bázisát kell rettenetesen szétnyújtania. A jobbközép szavazóbázistól ugyanis elég távol esik ízlésben és ideológiában az SS zászlók alatt vonuló neonáci csoportok értékrendje, így nehéz lesz a két végletet ugyanazokkal a jelszavakkal mozgósítania Orbán Viktornak.

Pedig lenne más lehetősége is a magyar kormánypártnak, igaz nem egy olyan vezetővel, mint Orbán. A szélsőjobbtól való elhatárolódás ugyanis talán hozna is annyi szavazót, mint amennyit most a kormányfő remél a neonácikkal való kokettálástól. A magyar társadalom többsége inkább megriad a horogkeresztekkel, birodalmi sasokkal, SS karszalagokkal parádézó neonáciktól, mintsem szimpatizálna velük. A kommunista jelképekkel sem szeretnek azonosulni olyan baloldali szavazók, akik kritikusan viszonyulnak a Kádár-korszakhoz. Ezek mind rossz történelmi tapasztalatokat felidéző jelképek, és nem egy uniós tagország utcáira valók. És bár erősen mérgezte az utóbbi években a magyar polgárok történelmi tudatát a Fidesz, a korábbi szélsőséges ideológiák továbbra sem lettek népszerűek hazánkban.

Fotó: MTI

Orbán azonban megalkuvásnak érezné, ha visszavenne az általa permanensen vívott szabadságharc intenzitásából, így törvényszerűen távolodik egykori szövetségeseitől, és közelít azok felé, akikkel 10-15 éve még szóba se állt volna. Sokan azért tartják tehetséges politikusnak, mert bár a politikai paletta szinte minden színét magára öltötte már (volt liberális, centrista, kereszténydemokrata, most pedig jobboldali populista), a 90-es évek végén megszerzett tömegbázisát azóta se vesztette el. Orbánra azonban most az a veszély fenyeget, hogy nem talál már új árnyalatokat, hacsak fel nem csap szélsőbalosnak, ha az érdekei úgy kívánják. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Alkalmi szövetségesekkel sok csatát meg lehet nyerni, de csak igaz barátokkal lehet a háborúban diadalmaskodni.”