Kezd egyre szánalmasabbá válni a magyar külgazdasági és külügyminiszter. Mivel jachtozásával kapcsolatban érdemi válaszokra nem méltatja a sajtó munkatársait, az ősi fideszes műsort adja elő minden egyes megszólalásában. A mindig magabiztos Szijjártó Péter most azzal szembesül, hogy saját ártatlanságának mantrázása további kérdéseket indukál. Például, hogy a NER vállalkozói milyen ellenszolgáltatások fejében fürdetik tejben, vajban a Fidesz politikusait?

Fotó: nepszava.hu

Igazi hungarikumnak számít az, ahogy hazai a gazdasági elit összefonódik a politikai vezetők kasztjával. Egy olyan piramisként kell elképzelni ezt a rendszert, melynek csúcsán maga Orbán Viktor áll, az építőkövek pedig alatta azok a nemzeti burzsoáziához tartozó, igen jó politikai kapcsolatokkal rendelkező vállalkozók, illetve azok a kiváló gazdasági kapcsolatokkal rendelkező kormánypárti politikusok, akik rendszeresen tesznek egymásnak szívességeket.

Az új magyar arisztokrácia egyik fő jellemzője, hogy kizárólag egyetlen politikai közösséghez van becsatornázva, így számára létkérdés, hogy a Fidesz (és persze Orbán Viktor) minél tovább hatalmon maradjon. Ez nálunk már annyira megszokott jelenség, hogy fel sem merül bennünk, hogy a legtöbb európai országokban ez elképzelhetetlen lenne.

A gazdasági és politikai hatalom ilyen szoros összefonódása eredményezi azokat a gesztusokat, melyeket a nemzeti oligarchák kínálnak fel azoknak a politikusoknak, akiknek a gazdagságukat köszönhetik.

A közpénzekért versengő cégek persze máshol is igyekeznek jó kapcsolatokat kiépíteni a politikai elittel, de mivel jellemzően koalíciós kormányzás folyik az EU országaiban, a választások pedig sokszor alaposan átrendezik az erőviszonyokat, a gazdasági élet szereplői ezért igyekeznek minden politikai oldal képviselőivel korrekt viszonyt kialakítani. Így aztán a kapitalizmus alaptermészetének megfelelően verseny alakul ki a kormányzati megrendelésekért, és általában a szakmailag, pénzügyileg legjobb ajánlatot tevő cégek nyerik el a megrendeléseket.

A magyar modell azonban egészen más. Itt a 10 éve fennálló kvázi egypártrendszerhez igazodva a kormányhoz dörgölőző vállalkozók valódi verseny nélkül nyerik el a kormányzati megrendeléseket, így aztán lényegében a politikai hatalom egyik meghatározó szegmenseivé váltak az itt feltűnő pénzemberek. Mindenki tudja, hogy Mészáros Lőrinc, Garancsi István vagy Szijj László cégei lényegében szimbiózisban működnek a kormányzati hatalommal. Ez praktikusan annyit jelent, hogy meggazdagodásuk mértéke attól függ, hogy a minisztériumokban milyen lobbierejük van, illetve hogy Orbán Viktor mennyire szeretné díjazni őket.

Így hát csak azok csodálkoznak Rogán Antal helikopterezésén, Orbán Viktor röpködésén és Szijjártó Péter jachtozásán, akik fejében nem állt még össze a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működési mechanizmusa. A gazdasági és politikai hatalom ilyen szoros összefonódása eredményezi azokat a gesztusokat, melyeket a nemzeti oligarchák kínálnak fel azoknak a politikusoknak, akiknek a gazdagságukat köszönhetik. Egy normálisan működő polgári demokráciában nem csupán Szijjártó Péternek kellett volna beadni a lemondását, de Rogán Antal, Semjén Zsolt, és maga Orbán Viktor és kénytelen lett volna megválni már hivatalától.

  Fotó: hvg.hu

De épp azért alakította a Fidesz a közállapotokat olyan abszurddá, amilyenhez hasonló a környékünkön sincs, mert elé akart menni az olyan helyzeteknek, mint amilyen most kialakult Szijjártó vakációja kapcsán. Lényegében Orbán Viktor alkotta meg a következmények nélküli ország tökéletes prototípusát. Ha ugyanis valaki az érdemi kérdések megválaszolása helyett azzal kérkedik, hogy milyen sokat dolgozik, akkor egy következményekkel bíró rendszerben azt mondanák, hogy akkor most ideje lesz pihenni Peti, add át a feladataidat másnak, lehetőleg olyannak, aki el tud számolni a milliárdos barátoktól kapott ajándékokkal. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: "A medvefog szép ajándék, de le kellett érte ölni egy nagy mackót."