Bár Magyarország továbbra is tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak, a szövetségesei már nem bíznak benne, és komoly következményekkel is számolnia kell az Orbán-kormánynak amiatt, hogy teljesen külön úton jár. Közben technikai recesszióba fordult a gazdaság, az infláció az egekben, a költségvetés pedig egyre nehezebben tud úrrá lenni a helyzeten. Orbán Viktor lehetséges új szövetségeseknél kilincsel, de az uniós támogatásokat nem lehet katari vagy kínai hitelekkel kiváltani. Úgy tűnik, a 13 év alatt felépített illiberális rendszer fenntartása mindennél fontosabb a miniszterelnök számára, így esély sincs arra, hogy 2024 előtt komolyabb uniós források érkezzenek az országba. Ráadásul már az a lehetőség is felmerült, hogy a jövő évben esedékes uniós elnökségünktől is megfosztanak bennünket a kormány renitens magatartása miatt.
Fotó:24.hu
Szépen lassan kikopott a közbeszédből a pávatánc kifejezés, hiszen ma már senkivel sem tudja elhitetni Orbán Viktor, hogy sikeresen lavíroz a nyugati szövetségesek és a keleti autokraták között. Az oroszok ukrajnai agressziója ugyanis tiszta viszonyokat teremtett, így nincs már lehetőség a kettős beszédre, egyértelműen le kell tennie minden országnak a voksát valamelyik hadban álló fél mellett. A magyar kormány egyedüliként a 27 tagország közül Oroszországot választotta, és legfőbb feladatának azt tartja, hogy az EU viszonylagos egységét a kérdésben megbontsa.
A pragmatikus politikus hírében álló Orbán azonban most mintha saját rögeszméi rabjává vált volna, hiszen a hadi fejleményektől függetlenül azt szajkózza, hogy ezt a háborút mindenképpen Oroszország nyeri, ezért Ukrajnának a béke érdekében területeket kell átadnia az agresszornak. Ezt a felfogást tükrözi a magyar kormány legújabb videója, melyen a szomszédos ország térképén a Krím-félsziget már Oroszországhoz tartozik. Később a „hibát” javították, de ettől még a magyar irány egyértelmű: Oroszország területszerzésének legitimálása.
Nem hinnénk, hogy tévedésről lenne szó, vagy a kormány propagandistáinak hiányosak lennének a topográfiai ismeretei, egyszerűen már annyira áthatotta Orbán „területet békéért” szemlélete a fideszes tábor gondolkodását, hogy ez a térkép már realitásként jelenik meg az ő tudatukban. Nem igazán gondolnak bele, hogy mit szólnának ahhoz, ha egy hivatalos ukrán kormányzati videóban mondjuk Nógrád megyét Szlovákia részeként tüntetnék fel. Nem valószínű, hogy elfogadnánk azt az érvelést Ukrajnától, amivel a magyar diplomácia az orosz külügy retorikáját átvéve azt hangsúlyozza, miszerint ez a realitás.
Ez viszont diplomáciai konfliktusokhoz vezet általában, hiszen a legtöbb esetben külföldi tulajdonosok szenvedik el a vegzálást.
Eddig Brüsszelben azt gondolták, hogy Orbán egy öntörvényű politikus, aki szereti feszegetni a határokat, ám most már teljesen világos minden uniós tisztségviselő számára, hogy a magyar kormányfő egyértelműen Moszkva érdekeit szolgálja. Az okokat kár is keresni, hiszen egyelőre nehéz Orbán valódi motivációját felfedezni a sok ellentmondás között, ami legutóbbi megnyilatkozásait jellemzi. Sokkal fontosabb ennél, hogy a politikai elszigetelődésnek komoly gazdasági hatásai vannak, így pártállástól függetlenül minden magyar polgárt hátrányosan érint a kormány irányvonala.
A magyar gazdaság egyelőre még nem állt a földbe, de a tendenciák elég csúnya jövőt vetítenek előre. Az egyre rosszabb mutatókat látva nem csoda, hogy az állami feladatok finanszírozása is egyre nehezebb feladat a kormány számára. Ennek egyik egyértelmű jele a lakossági betétek megadóztatása, amivel az állampapírpiac felé terelik a megtakarításokat. Ez hétköznapi nyelven azt jelenti, hogy a kormány a magyar polgárok pénzét szeretné kölcsön venni ahhoz, hogy továbbra is működhessen az állam. Mivel elég magas hozamokat kínálnak ezek a papírok, ez a tendencia az államadósság megugrását eredményezheti hosszú távon, amit szintén kezelni kell majd.
Ami talán még ennél is aggasztóbb jelenség, hogy a Magyar Nemzeti Bank továbbra is ragaszkodik a kiugróan magas alapkamathoz, amivel egyrészt védi a labilis forintárfolyamot, másrészt viszont teljesen megfolytja a hitelezést. A vállalkozásoknak viszont égető szükségük lenne olcsó hitelekre, hiszen még a koronavírus-járvány miatti sokkból sem tértek magukhoz a kis- és középvállalkozások. Jól látszik, hogy igen szűk a mozgástere a jegybanknak és a gazdasági tárcának, ezért a pénzügyminisztérium az eddig jól bevált sarcolást választja azokkal a szektorokkal szemben, melyeket a válság nem érintett olyan mélyen.
Ugyanakkor Orbán számára az is fontos, hogy a kormányközeli oligarchák továbbra is elégedettek legyenek, amikor rápillantanak a bankszámláikra. Mivel uniós források nem jönnek, a költségvetés kiadásait pedig erősen vissza kell fogni, olyan területeket keresnek, ahol vannak még tartalékok a rendszerben. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás erre olyan cégek megszerzése, melyek nyereségesek, és fenyegetésekkel, zsarolásokkal rá lehet venni a tulajdonosaikat arra, hogy megváljanak a többségi tulajdonuktól. Ez viszont diplomáciai konfliktusokhoz vezet általában, hiszen a legtöbb esetben külföldi tulajdonosok szenvedik el a vegzálást.
Fotó:index.hu
Úgy tűnik azonban, hogy Orbánnak ez is belefér, hiszen már rég bedobta a gyeplőt a lovak közé. Úgy tesz, mintha nem lenne holnap, és a tetteinek, kijelentéseinek semmiféle következménye nem lesz. Bízik egy nagy világpolitikai fordulatban, amely elhozná az újabb elnökséget Trump számára, Putyin pedig legyőzné végre az ukránokat, az EU-ban pedig az egy év múlva rendezendő választások után egy olyan vezetés állna fel, amely elnézné neki a korrupciót és a jogállam totális leépítést, így újra hozzáférhetővé válnának számára az uniós források. Kétségtelen, hogy mindezekre van egy halvány esély, de ne akarjuk megtudni, hogy milyen világ köszönt akkor ránk! Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Képzeld el, hogy mi az, amit nem szeretnél semmiképpen, és örülj, ha az nem valósul meg teljesen.”