A Szegedi Kattintós tudósítója a helyszínen tapasztalta meg, hogy milyen nagy a különbség a Tisza két partja között napjainkban. Amíg a folyó jobb partján hatalmas a menekültáradat, és szinte teljesen felbolygatta az ott élők mindennapjait a migránsok érkezése, addig a bal parton szinte semmi nyoma nincs a rendkívüli állapotoknak. Ha valaki azt gondolja, hogy ez a helyzet konzerválódik a következő hetekben, az valószínűleg téved, hiszen a röszkei vasúti vonalra toló kaput építenek, ugyanakkor a jogszabályváltozások is arra kényszerítik az embercsempészeket, hogy új útvonalakat keressenek.
A szegediek jól ismerik a tiszaszigeti határátkelőt, ahol kizárólag személyforgalom zajlik, ráadásul éjjel zárva van az átkelőhely. Mivel Szegedtől mindössze 16-18 kilométer a határ, sokan kerékpárral ruccannak át Gyálára, a határ tövében lévő faluba olcsó cigiért és jófajta pálinkáért. Míg a Röszke felé vezető úton az utóbbi hetekben szinte kilométerenként lehetett bandukoló, vagy embercsempészekkel alkudozó menekültekkel találkozni, addig Tiszasziget felé kerékpározva a migránsoknak semmi nyoma. Csak az átkelőhely közvetlen közelébe érve lehet felfigyelni a frissen telepített GYODA ezüstös csillogására a határ nyomvonalán. Itt semmi jele még a három és fél méteres magas kerítésnek (LADA), melytől azt várja Orbán Viktor, hogy a szó szoros értelmében határt szab a menekültek áradatának.
Nem csoda, hogy itt szinte semmit sem lehet látni a Tisza túloldalán tapasztalható káoszból, hiszen jelenleg a jól bejáratott útvonalon Belgrád után Magyarkanizsa, Horgos, illetve Martonos térségéből vágnak a magyar határnak a menekültek, így jutnak el Röszke térsége, onnan pedig Szegedre. Az alföldi nagyvárosban így elsősorban azok találkoznak migránsokkal, akik a vasútállomás környékén, Alsóvároson, Móravároson illetve az útba eső Kecskés István-telepen, és Szentmihályon laknak.
A Tisza bánáti oldalára eddig alig vetődött el néhány menekült, hiszen kétszer is át kellett volna kelniük a folyón, ha tovább akarnak menni Budapest, illetve Bécs irányába. Nem csoda hát, hogy sem Újszegeden, sem Szőregen, sem Újszentivánon nem járőröznek olyan intenzíven a rendőrök, mint a Tisza túloldalán. Az idevezényelt rendőrök egyébként két nagy újszegedi szállodában laknak, a magyarok zömmel a Tisza Hotelben, a külföldiek – főként hollandok és bolgárok – pedig a Forrás Szállóban vertek tanyát. Ők a Frontex, az EU közös határrendészetének képviseletében segítik a magyarok munkáját.
Fotó: Szincsok György
A határ túlsó oldalán, a vajdasági Bánátban élők is úgy látják, hogy őket eddig szerencsésen elkerülte a menekültválság. A gyálai kisboltban azt mondja az eladó, hogy ő még nem is látott menekültet, és a drótkerítést sem nézte meg még, pedig légvonalban körülbelül háromszáz méterre van a munkahelyétől. Kolléganője és ő is rosszul beszéltek magyarul, ezért arra a kérdésre már nem igazán tudtak válaszolni, hogy mi lesz velük, ha a magyarok visszaküldik a menekülteket.
A Gyála határában kihúzott GYODA egyébként egyelőre magányosan nyújtózik a bánáti határban, hiszen a nagy testvér LADA még nem ért el idáig. Pedig komoly változások állhatnak be itt szeptember 15-e után, hiszen a magyar hatóságok Röszke térségében most könnyedén összefogdossák az oda áramló menekülteket, de a hónap közepétől várhatóan új útvonalra terelik az embercsempészek a menekülteket, és sanszos, hogy a Tiszának ez az oldala is célpont lesz. A GYODA mellett most még csak néhány bolgár rendőrségi terepjáró cirkál, de úgy tűnik, hogy a magyar hatóságok is számítanak a súlypontáthelyezésre.
Szombaton délután ugyanis megérkeztek az évek óta használaton kívül álló tiszaszigeti határőrlaktanya épületébe az első katonai gépjárművek. Szeged és környéke egyébként kezd megszállási övezethez hasonlítani, annyi katonai jármű jön ide az ország más részeiből. Legutoljára a délszláv háborúk idején volt ilyen feszült a helyzet a térségben, de akkor szerencsére nagyobb baj nem történt. Azon kívül, hogy a szegediek hallották a horgosi közúti felüljáróra hullott bomba hatalmas robbanását, mást nem vettek észre a túloldalon zajló eseményekből. Menekültek akkor is jöttek, legtöbbjük vajdaság magyar volt, akik közül sokan már visszatelepültek a határ túloldalára.
Fotó: Szincsok György
Egyébként az útvonal újratervezése nem tűnik nehéz feladatnak a csempészek számára, hiszen ha a most Magyarkanizsán gyülekező migránsokat Törökkanizsánál átviszik a Tiszán a bánáti részre, elindulhatnak északnak, Gyála, Rábé térsége, ahonnan már a román határ sincs messze, így a kerítést megkerülve Óbéba mellől érkezve Kübekháza határában léphetnek magyar területre. Nyilván a román határőrizeti szervek is készülnek, de egyelőre csak találgatni lehet, hogy az embercsempészek melyik útvonalat tartják majd a legkevésbé kockázatosnak.
Az új magyar jogszabályok ugyanis várhatóan azt a hatást váltják ki, hogy a migránsok mindenképpen el akarják majd kerülni a találkozást a magyar hatóságokkal, hogy gyakorlatilag észrevétlenül jussanak át az országon. Nyilván ez a körülmény emeli majd az embercsempészek tarifáit is, ugyanakkor a kormány sem fogja bánni, ha a láthatatlanná vált migránsok nem rontják majd a statisztikáit. Mert abban biztosak lehetünk, hogy a kormányközeli sajtó attól lesz hangos, hogy milyen jól teljesít Magyarország a migránsok feltartóztatásában és kiutasításában. Közben pedig minden eddiginél jobban keresnek azok az embercsempészek, akik új útvonalakon szállítják a menekülteket Gyálától az osztrák határig. Ahogy egy dakota mondás tartja: "Ha egy apacs harcost nem látsz a sötétben, az még nem azt jelenti hogy az apacsok kerülik a dakoták földjét."
