Aki szelet vet, vihart arat. Az Orbán-kormánynak számolnia kell ugyanis azzal, hogyha túl sok pénzt, energiát, no és butaságot öl abba a kampányba, amely a magyarok menekültek elleni hergelését szolgálja, akkor a feltüzelt lakosság olyan tettekre vetemedhet, mely a Fidesznek sem érdeke. A legújabb füstbomba, mellyel a kormány kommunikátorai a tisztánlátást igyekeznek a lehető legminimálisabbra csökkenteni, hogy felfegyverkezett menekültek rohamával riogatnak. Vajon milyen sötét ötletek kavarognak még Kovács Zoltán és Habony Árpád fejében?
Itt hamarosan kerítés épül (fotó: Szincsok György)
Szeged környéken még ma is legalább 50-60 vasbetonból készült bunker emlékeztet azokra az időkre, amikor Tito, mint láncos kutya fenyegette a déli határainkat. Akkor nem épült kerítés, de a határ közelébe épített erődítmények arra emlékeztetik a magyar polgárokat, hogy a politikai hisztériakeltés nem új keletű napjainkban, no és arra, hogy nincs az a pénz, ami ne érné meg egy kormánynak, hogy a népszerűségét néhány százalékkal feljebb tornázza. Persze, ha azt a pénzt a köz adójából kell előteremteni, nem igazán fáj egyetlen fillér sem a döntéshozóknak, noha a regnáló magyar miniszterelnök ennek az ellenkezőjét állítja. Ezért, aki teheti, nézze meg ezeket a bunkereket, melyek még megtalálhatók Szeged, Röszke, Mórahalom, Tiszasziget, Ásotthalom és Kübekháza környékén, és szörnyülködjön el azon, mennyi energiát pénzt és időt volt képes elfecsérelni az 50-es évek elején Magyarország vezetése egy olyan ellenségre, melynek esze ágában sem volt hazánkra támadni.
Egy bunker a múltból Szeged és Röszke között. Ma hajléktalanok lakják. (fotó: Szincsok György)
Már a kerítés felhúzása is teljesen értelmetlen, haszontalan és drága megoldás a menekültáradat ellen, de az állami propagandagépezet képes volt emeli a tétet. Legújabb közleményében már fegyveres migránsokat vizionál, ami tovább mélyíti a magyarok lelkébe beköltöző xenofóbiát és önzést. Aki látott már olyan migránst, aki átvergődött háborús övezeteken, többnyire ellenségesen viselkedő hatóságokon, jó esetben közönyös helyi lakosokon, az tudja, hogy ez egy képtelen feltételezés. A napokban tartottak fórumot Szegeden Csongrád megye polgármestereinek részvételével, melyen elhangzott, hogy a migránsokhoz köthető bűncselekmények száma a nullával egyenlő, ha csak azt nem számítjuk, amikor menekülés közben a szírek összetaposták Jóska bácsi uborkáit Ásotthalom közelében.
A kormány szeret ágyúval lőni verébre, és általában a nagy durrogás meg is hozza az eredményt számára. Az utcán, boltokban, a buszmegállókban arról beszélgetnek az emberek, hogy kétmillió migráns rohamozza meg rövidesen a magyar határt, de pártunk és kormányunk előrelátó, és épít egy négyméteres kerítést, hogy megvédjen bennünket. Hát igen, néha az az ember érzése, hogy a saját hülyeségünket védjük ezzel a kerítéssel, melyet most a Fidesz megspékel egy kis fegyveres ellenállással is. Lassan már a csapból is kalasnyikovos szírek folynak!
Nyilván, amíg készülünk a fegyveres afgánok és irakiak érkezésére, nem beszélünk arról, hogy rendesen átverték a devizahiteleseket és a Questor-károsultakat, csak hitegetik az egészségügyi dolgozókat, Matolcsy György továbbra is számolatlanul költheti magánalapítványokra a jegybank pénzét, és hogy még mindig nem tudjuk, miből telt Rogán Antalnak tetőteraszra. Arról nem is beszélve, hogy azok a civil szervezetek, melyek humanitárius segítséget nyújtanak (sokszor a kormány helyett) olyan embereknek, akik nagyrészt kényszerűségből hagyták el saját hazájukat, most megint a céltáblái lettek a hivatalos szerveknek, hiszen burkoltan azzal vádolják őket, hogy potenciális bűnözőket támogatnak.
Attól, hogy a trágyadombot minden este leöntöd cukros vízzel, hogy kevésbé bűzölögjön, a trágya még trágya marad, a cukor viszont már nem lesz édes.
Támadják azt a Helsinki Bizottságot, amely kiigazítja a kormány hazugságait, igyekszik eloszlatni azokat a félreértéseket, melyek az elfogult és egyoldalú kormányzati kommunikáció miatt alakultak ki. A Bizottság társelnöke például tisztába tette a migránsok státusával kapcsolatos kakimaszatolást, és kijelentette: a tiltott határátlépés nem bűncselekmény, hanem szabálysértés, feltéve, hogy azt nem fegyveresen követték el, ilyen eset azonban nem került nyilvánosságra.
Na erre varrjál gombot, csapott a kopasz homlokára Kovács Zoltán, és Habony Árpád komolyan vette a dolgot. Ha eddig nem volt fegyverük a migránsoknak, majd azt mondjuk, hogy majd lesz. És így megy ez hétről hétre, mióta a migránsok sovány hátán próbál kimászni a pöcegödörből a népszerűségében megrogyott kormány. Már nem számítanak a tények, csak az, hogy milyen hiedelmeket, tévhiteket, félinformációkat tudnak elhitetni a társadalom többségével.
Kommunikációs stratégiákat, kormányzati trükköket persze könnyebb kiagyalni, mint valós problémákkal foglalkozni, főleg akkor, ha a drága propaganda ellenére ez sokkal kevesebbe kerül, mint fizetésemelést adni egy-egy ágazat dolgozóinak, vagy érdemi reformokba kezdeni olyan területeken, melyek válságban vannak évtizedek óta. Az, amit a kormány menekültügyben csinál, egy dakota közmondással érzékeltethető a legjobban: Attól, hogy a trágyadombot minden este leöntöd cukros vízzel, hogy kevésbé bűzölögjön, a trágya még trágya marad, a cukor viszont már nem lesz édes.
