Pártunk és kormányunk gondoskodott arról, hogy az év vége felé a lényeges kérdések helyett egy bohózatról beszéljen az ország keményen dolgozó népe. Miközben Ákos kettős mércével méricskéli a férfi és női nemet, fogalmunk sincs arról, kik, milyen pénzekből vesznek állami földeket, kereskedelmi televíziót, internetes portált. Ettől függetlenül mégis oda kell figyelnünk a Fidesz által istápolt popénekes szavaira, mert kiderült, lényegében a kormány álláspontját képviseli, ezért bármi áron kiáll mellette a kormányzó többség.

             Fotó: felvidek.online

Rétvári Bence ATV-s szenvedését elnézve egyértelművé vált számunkra az, hogy nincs az a vállalhatatlan ügy, melybe bele ne állna a kormány, ha számára fontos személyekről van szó. Orbán Viktor sajátos taktikáját alkalmazva annál jobban kiemeli saját kádereit, minél jobban támadják azt. Otthoni hasonlatát idézve: „Ha támadják a felcsúti kisvasutat, akkor meg kell hosszabbítani azt Bicskéig.” Nos, ha Rogán Antalt megérintette a korrupció szele, akkor minisztert kell csinálni belőle, ha Matolcsy György zsákszámra önti ki a pénzt a Magyar Nemzeti Bankból, akkor adni kell neki még egy tőzsdét is, ha Farkas Flóriánt azzal vádolják, hogy nyoma veszett roma integrációs pénzeknek… na de ezt hagyjuk. Ilyen logika mentén, ha Ákost csesztetik macsó kijelentései miatt, akkor adjunk neki egy hozzá passzoló tárcát, vagyis Kovács Ákos legyen családügyi miniszter! Lássák a liberálisok, a komcsik, a zöldek, a nőjogi aktivisták, az egyenlőségpártiak, a multik, az emancipáltak, az okoskodó társadalomtudósok, hogy az Orbán-kormány nem hátrál meg, nem hagyja Ákost az út szélén, inkább rábízza a magyar családok jövőjét.

No, de félre a tréfával! Olyan korban élünk ebben az országban, hogy amit most viccként mesélünk egymásnak, azt fél év múlva valóságként éljük meg, úgyhogy aki bohóckodásnak véli az iménti felvetést, az csak figyeljen! Eljön még a Kánaán, lesz még Mága Zoltánból kulturális államtitkár, Széles Gáborból gravitációügyi főtanácsadó, Pataki Attilából pedig a földönkívüliek koordinálásával megbízott tárcavezető. Orbán Viktor kormánya olyan papagájkommandóban hisz, amely annál többször mond el valamit, minél nagyobb őrültség. Ez persze bizonyos ügyekben akár eredményre is vezet, ám az esetek többségében a mennyiség nem csap át minőségbe, vagyis, ami első hallásra hülyeségnek tűnik, az többszöri hallásra még nagyobb hülyeség lesz.

                  Fotó: femina.hu

A magyar kormány azzal, hogy az Alkotmányra hivatkozva (az abszurditás csimborasszója) elítéli a Magyar Telekom azon döntését, hogy nem kívánja tovább finanszírozni Ákos művészi pályafutását, lényegében azonosult az énekes olyan erősen vitatható állításával, mint például: „A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyit keressenek, mint a férfiak.” Azzal, hogy a kormány áldozatként állítja be az énekest azt is elárulta magáról, hogy vagy nincsenek ismeretei, vagy nem akar tudomást venni arról a nyugati vállalati kultúráról, melyben a szponzoráció nem öncélú pénzszórás, hanem egy cég imázsának fontos eleme.

Egy olyan hatalmas nemzetközi vállalkozás esetében, mint a Telekom, fontos, hogy ne pusztán a telefonvonalak, átjátszó állomások, internetkapcsolatok kiépítésben nyilvánuljon meg a tevékenysége, hanem társadalmi értékeket is közvetítsen. Ha egy nagy cég brendjét értékelik, ez legalább akkora súllyal esik latba, mint a pénzügyi és piaci paraméterek. Ezért nem engedheti meg egy komoly vállalat magának, hogy olyan sportolót támogasson, aki sportszerűtlen a pályán, netán doppingszereket használ, vagy egy olyan kulturális rendezvény támogatására költsön, mely sérti bizonyos etnikai vagy vallási csoportok érzékenységét. Egy nagy cégnek épp úgy kell viselkednie, mint egy felelős nemzeti kormánynak: a saját értékrendjéhez kell ragaszkodnia minden körülmények között, és valljuk meg, kevés tőkeerős csoport engedheti meg magának, hogy kivételt tegyen a támogatottjai között.

             Fotó: felvidek.online

Ákos támogatásának beszüntetése azért is érintette érzékenyen a magyar kormányt, mert a Magyar Telekom ezzel üzent olyan nyugati cégek által szponzorált művészeknek és sportolóknak is, akik sokat köszönhetnek a külföldi központú, Magyarországon működő befektetőknek. A Magyar Telekom például egyik legerősebb támogatója a Magyar Olimpiai Bizottságnak, ahogy más telekommunikációs cégek is bőkezűen adakoznak, ha a magyar sport és kultúra finanszírozásáról van szó. Mindezt nem hivalkodóan teszik, cserébe csak annyit várnak, hogy mindenki tegye a dolgát, és tartsa tiszteletben embertársai érdekeit. A nők társadalmi szerepének leszólása azonban ellenkezik ezekkel a nemzetközi sztenderdekkel, így a támogatás megszüntetése teljesen logikus lépés volt részükről. Olyan ez, mint egy rossz házasság vége, amikor olyan nézetkülönbségek is kiderülnek a válóperen, melyekre hosszú évek alatt nem derült fény. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól hogy az asszony a szomszédoddal csalt meg, és nem egy sziú harcossal, még tanácsos kiadnod az útját, különben rajtad röhög majd az egész dakota törzs.”

Frédi és Béni