Vlagyimir Putyin megveregette leghűségesebb európai csatlósa vállát, hogy kissé felbosszantsa az EU-t. Körülbelül így lehetne összefoglalni a legfelsőbb szintű orosz-magyar csúcstalálkozó üzenetét. Orbán Viktor besétált az orosz medve barlangjába, és kínosan vigyorgott, amikor rájött, hogy mihez kell asszisztálnia. Mivel tudja, hogyan mennek a dolgok keleten, azzal is tisztában van, hogy legközelebb nem ússza meg ennyivel.
Fotó: oroszvilag.hu
Valamit nagyon tud a Fidesz agytrösztje. Már az is szenzációszámba ment, amikor egy radikális liberális pártból néhány év alatt faragtak egy konzervatív politikai szövetséget, mégpedig úgy, hogy teljesen lecserélték a szavazóbázisukat, amely azóta is kitart mellette. Amikor egy évvel ezelőtt Orbán Viktor megtagadva korábbi önmagát nyíltan oroszbarát szólamokat kezdett szajkózni, majd megállapodást kötött Putyinnal Paks II. megépítéséről, sokan azt gondolták, hogy a Fidesz szavazói ezt már nem nyelik le. Ekkor nyert azonban értelmet az az EU-ellenes retorika, amit Orbán 2010 óta folytat, így simán lecserélte a régi keleti ördögöt a nyugati sátán kutyájára.
Putyin a magyar jobboldali szavazók szemében már nem a rosszemlékű szovjet-orosz önkényurak örököse, hanem egy új csillag a keleti féltekén, aki végre végez az évszádok óta nyűglődő dekadens nyugati demokráciákkal. Nem csoda hát, hogy azok a fiatalok, akik a rendszerváltás óta születtek, és többnyire a nyugati értékrendet (és persze fizetéseket) vallják magukénak, inkább fogják a sátorfájukat, és arrébb mennek néhány országgal. No, nem kelet felé, hanem nyugatra, mert jelentkezzen az aki tud egyetlen példát is arra, hogy egyetlen magyar is a jobb megélhetés reményében Szentpétervárra, Moszkvába vagy Ufába költözött volna!
Ezek szellemében különösen érthetetlen a Fidesz oroszbarát politikája, no és az is, hogy szavazóik e többszörösen kifordított helyzet ellenére is szorosan ott állnak Orbán Viktor mellett, és ha kell, a Békemenettel támogatják meg az orosz elnökkel kötött barátságát. Pedig Vlagyimir Putyin nyíltan szembe megy azokkal a politikai és katonai szövetségekkel, melyeknek tagja Magyarország is. Nem véletlenül írták a közelgő EU csúcs előtt nyugati elemzések, hogy Orbán Viktor Magyarországa a kontinens szégyene, egyben legnagyobb ellensége is.
Fotó: player.hu
Mert, mit is üzen ma már elég nyíltan a világnak Orbán orosz szövetségese? Beavatkozik a szíriai polgárháborúba, és egy olyan diktátort támogat, aki rengeteg bűnt követett el saját népe ellen. Iskolákat és kórházakat bombáznak orosz gépek olyan területeken, ahol még tartják magukat az Asszad-rezsim ellen felkelt csoportok. Olyan menekülthullámot zúdít ezzel Törökországra, illetve Európára, amelyet nem állíthat meg sem Görögország, sem a magyar kerítés, sem Angela Merkel. Ha egy suta kézfogással és egy kínos vigyorral asszisztál ehhez egy uniós politikus, az számíthat kollégái mély megvetésére a közelgő brüsszeli csúcson.
Szó esett persze a szíriai konfliktusról is a megbeszélésen, ám gyorsan túltették magukat a felek ezen a kényes témán azzal, hogy az oroszok csak a legjobbat akarják Szíriában. Emlékszünk még, amikor az amerikaiak is hasonló szólamokkal próbálták legalizálni afganisztáni vagy iraki jelenlétüket. Azóta sem tudtak kimászni a slamasztikából, ráadásul rengetegen menekülnek onnan Európába.Orbán még azt a blődséget is elsütötte, hogy Oroszország erőfeszítéseket tesz a szíriai konfliktus megoldására. Ha Asszad seggének megmentését értjük ez alatt, akkor persze igaza van.
Voltak persze más témák is a megbeszélésen, de egy ilyen kiélezett helyzetben nem hinnénk, hogy az orosz-magyar diákcsere és a magyar kulturális évad moszkvai tanulságai lennének a legfontosabb megbeszélnivalók. Annyira fajsúlytalan témák szerepeltek az étlapon, hogy szinte megalázták ezzel a magyar miniszterelnököt, akivel Putyin éreztette, hogy rövid pórázra fogja, ha szükséges. Oroszország ugyanis egyre inkább elszigetelődik, az alacsony energiaárak miatt pedig komoly bajba került a gazdasága. Szüksége van olyan kalandor európai politikusokra, mint Orbán, hiszen vele demonstrálhatja, hogy rajta keresztül van beleszólása az európai politikába.
A Putyin-Orbán találkozóról kiadott hivatalos nyilatkozatok nem véletlenül idézték az egykori Brezsnyev-Kádár szeánszok semmitmondó kommunikációs atmoszféráját, hiszen orosz részről az volt a cél, hogy visszarántsák a magyarokat abba a kiszolgáltatott státuszba, amiben még a szovjet időkben voltak a magyar elvtársak, amikor a Kremlbe látogattak. Orbán jó taktikus hírében áll, így érthetetlen, hogy nem látta előre, hogy Putyin csak epizódszerepet szán neki a nagy világpolitikai játszmájában. Paks II. nem más számára, mint az aduász, amit bármikor előhúzhat, ha a magyarok úgy gondolják, hogy európai szövetségeseik érdekeit fontosabbnak tartják az oroszok követeléseinél.
Fotó: borsonline.hu
Putyin ugyan nem pofozta le Orbánt, mint korábban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, de sokkal mélyebb ütést vitt be neki a mostani semmitmondó találkozóval. Mint azt korábban sejteni lehetett, ő rendelte magához a magyar miniszterelnököt, és olyan üres tarisznyával küldte haza, amiből nem igen majd tud előrántani semmit a brüsszeli megbeszéléseken. Pedig Orbánnak igencsak szüksége lenne némi munícióra a csúcson, mert a hírek szerint keményen szembe akar menni a hivatalos nyugati állásponttal a menekültválság kezelésének ügyében. Kérdés az, hogy az, aki éppen attól az embertől jön, aki újabb menekültáradatot szabadít rá a kontinensre, milyen hitelesen tud majd érvelni bármilyen megoldási javaslat mellett? Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha másoknak tartod a gyertyát éjszaka, ne várj hajnalig, mert akkor már nem lesz rád szükség.”
