A mai magyar politikai élet egyik legabszurdabb hecckampánya zajlott le a napokban az úgynevezett lex Heineken törvénytervezet benyújtásával. Egyrészt egy olyan gazdasági jellegű vitába szállt be kéretlenül a magyar kormány, mely kizárólag román-holland érdekeltségű, másrészt jó alkalom volt ez egy kis multizásra és komcsizásra is a híres sör emblémáján szereplő vörös csillag támadásával. Az is sokat elmond az ügy komolyságáról, hogy ezt a harcot, vállat vállnak vetve Lázár János és Semjén Zsolt vívták meg.
Fotó: Pesti Bulvár
Nyilvánvaló volt már a kezdetek kezdetén, hogy nem lehet ideológiai alapon végigverni egy alapvetően üzleti ügyet. Amikor a Csíki Sör névhasználati kérdése a nyilvánosság elé került, még pödörtek a bajszukon egyet azok, akiknek van olyan (nem csak Kövér elnök úrra gondolunk), és csak annyit mondtak, hogy nem a címke teszi a sört, ha jó az az ital megisszuk így is, úgyis. Lázár miniszter és Semjén miniszterelnök-helyettes azonban előbb a szívükre, majd a nevükre vették ezt a címkéjénél fogva előrángatott problematikát. Tudták, hogy egy kis székelyezéssel, hollandozással, meg multizással össze lehet kaparni egy adag politikai tőkét, így egészen a törvényalkotás küszöbéig elmerészkedtek.
Mindez a lelkesedés persze addig tartott, amíg nem szembesültek a tényekkel. Nekimenni a Heinekennek, mert vörös csillag van az emblémájában, körülbelül olyan fura dolog, mint kizárni az orrszarvút a szavannáról, mert az orra tiltott önkényuralmi jelképnek számít az állatok között. A Heineken nem szponzorálta soha Lenin elvtársat, nem volt Fidel Castro kedvenc söre, de még a magyar kormányt sem zavarta a kis csillag a sörös dobozokon, amikor évekkel ezelőtt stratégiai megállapodást kötött a céggel. Arra mindenképpen jó ez a helyzet, hogy világossá tegye: a tények nem igen zavarják a magyar kormány reprezentánsait, simán meglovagolják a lehetőséget akkor, ha a holland multit lehet szívatni, vagy a székelyek elnyomását lehet elhinteni, esetleg a márka emblémáját díszítő csillaggal azt sugallják, hogy megint a komcsik törölték a véres csizmájukat a szent magyar anyaföldbe.
A történet lényege persze teljesen más, így amennyiben bármilyen bíróságon kötne ki az ügy, a magyar kormány az iratmegsemmisítőbe helyezheti az úgynevezett lex Heinekent. A multiknak nekimenni egyébként nem mindig eredményez automatikus sikert a közvélemény-kutatások világában, a székelyek védelmezése sem hoz plusz szavazatokat, ha történetesen senki sem akarja erdélyi honfitársain vérét ontani, csak egy sört akar átnevezni. Kétségtelen, a vörös csillag védjegyként való használatának tiltásáról szóló javaslat néhány hétre témát szolgáltathat a kormánynak, ha pedig Brüsszel a beadványt elkaszálja, még inkább. Nincs azonban e magatartás mögött semmi más, mint amit eddig megszoktunk az Orbán-rezsimtől. És a dolog lényegi része itt véget is érne, ha nem akadt volna fenn már a párt belső szűrőjén is a törvénytervezet, márpedig ezt azt vetíti előre, hogy a fideszesek egy része is kapitális baromságnak tartja nekimenni egy sörgyártónak, aki munkahelyeket teremt, ráadásul Magyarországon semmi különösebb gond nincs a működésével.
A brüsszelezés most ugyan kiegészül egy kis hollandozással multizással meg komcsizással, de a megveszekedett fideszes szavazó ezeket a tényezőket már rég egyesítette Soros György zászlaja alatt, így maximum a Jobbikkal versenghetnek néhány szélsőjobbos voksért, már ha van olyan magyar szavazó, aki komolyan gondolja, hogy a székely autonómia ügyét bármiben is érintené a Csíki Sör betiltása. A jelképekért, gesztuspolitizálásért rajongó Orbán-adminisztráció tehát az egész ügyet azzal a felkiáltással rántotta elő a bűvészkalapjából, hogy biztosan jó lesz valamire, ha meg kínossá válik az ügy, akkor meg ejtik, mint a budapesti olimpiai pályázatot.
Fotó: 24.hu
Jól illeszkedik ugyanakkor a külföldi tulajdonú kiskereskedelmi áruházláncok ellen készülő törvény szelleméhez a Heineken ellen indított küzdelem. A magyar kormány lassan olyan vehemenciával veti magát csatába a burzsoá nagytőkések ellen, mintha maga Kim Dzsongun állt volna a nemzetközi nagytőke elleni harcunk élére. Különösen ironikus ez az antikapitalista attitűd, ha épp egy vörös csillag miatt csesztetjük a holland sörmultit. A Csíki Sör tényleg csak egy ürügy, hogy üssünk megint egyet a kapzsi nyugati kapitalistákon, és védőszárnyaink alá vegyük elszakított nemzettestünk egyik legkedveltebb italát. Parasztvakítás felsőfokon. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem az a lényeg, hogy szeresd a tüzes vizet, hanem, hogy annyit igyál belőle, amennyitől elfelejted az árát.”
