Az augusztusi vizes világbajnokság kezd olyan pénznyelő automatává válni, mely akkor is kicsalja a pénzt a zsebünkből, amikor már lezajlanak a sportesemények. Miután elúszott a budapesti olimpiai álom, a kormány és a szervezők kényszert éreznek arra, hogy megmutassák a világnak, Magyarországon semmi sem drága, ha a sportról van szó. Ennek eredményeként merült fel ötletként, hogy az amúgy csak protokolláris szükségszerűségként megkövetelt nyitó ünnepségre hívják meg a Rolling Stones veterán csapatát, hadd húzza el azok nótáját, akik nem hajlandók Magyarország sikereire figyelni.
Fotó: Billboard
Mint az Index cikkéből kiderült, a televíziós társaságok megnyitó ünnepség iránti érdektelensége generálta azt az első hallásra elképesztő ötletet, hogy a világ egyik legdrágább (és legrégibb) rock bandájával dobják fel az eseményt. Kétségtelen tény, hogy a sportesemények nyitó- és záróünnepségei nem igazán hozzák lázba a sportszerető közönséget, ráadásul az olimpiákon is már csak értelmetlen pénztemetőnek tartják a színpompás eseményeket, melyeken a rendező ország akarja megmutatni, hogy túl tudja szárnyalni a négy évvel korábbi parádét. Egy vizes vb előtt olyan lenne egy hosszabb megnyitó ünnepség, mint a himnuszok hallgatása a futball világbajnokság döntője előtt. Vagyis, nem a körítés a lényeg, hanem az, ami a pályán zajlik.
A Fidesz vezetése mindig szem előtt tartotta a „Cirkuszt és kenyeret a népnek” elvét, hiszen amíg azon ámulunk, hogy a kivénhedt rockerek nyúzzák a gitárjaikat a Margit-szigeten, addig nem gondolunk az igazán komoly problémákra. A magyar kormány és az alá begyűrt sportvezetés próbál nagyon trendi képet kialakítani az országról, ha már más területeken a 80-as éveket idézik a hazai viszonyok. Ha nem tapsoltak volna el már több mint 100 milliárd forintot a hazai rendezésű világbajnokságra a szervezők, akkor azt mondhatnánk, hogy a megspórolt összegből tényleg érdemes lenne egy igazán nagy dobásra költeni, de jól látszik, hogy úgy folynak el a költségek a közös kasszából, mint a víz a Dagály uszoda nagymedencéjéből, ha leeresztik azt.
Fotó: 24.hu
Most azonban úgy néz ki, hogy időarányosan olyan pénzégetést hajt majd végre a kormány, ami joggal pályázhat majd a Guinness Rekordok egyikére. A nyitó- és záróeseményre kereken 4 milliárd forintot költenek majd, ebből nagyjából 3,5 milliárd tisztán a megnyitóra megy el: egy 90 perces show-ra a Dunán lévő színpadon. Nem tudni, hogy ebben az összegben benne van-e már a Rolling Stones koncertje, vagy az még tovább növeli a költségeket. A legendás banda egyébként a Super Bowl döntők egyikének (2005) nagyszünetében (halftime show) is fellépett, igaz, akkor kissé fiatalabbak voltak, és a gázsijukat nem közpénzből fizették, hanem a szponzorok és a liga dobta össze a csinos kis összeget.
Egyszóval Orbán Viktor ismét mert egy nagyot álmodni, ám jobban tette volna, ha most olyan mélyen durmolt volna, hogy semmire sem emlékszik abból, ami az ébredés előtt járt a fejében. Ha csak a ceremóniák költségét nézzük, akkor egy rendkívül irritáló 6 milliárd forint környéki összeg jön ki, melyet megkoronáz a brit szupercsapatra költött szakajtónyi pénz. Mert arra mérget vehetünk, hogy Ronnie Wood nem fog bagóért a húrokba csapni a Duna közepén, Mick Jagger pedig nem fogja rekedtre üvölteni magát két szalámis szendvics áráért.
Ennyi macera és közpénz kell ahhoz a világ érdeklődésének középpontjába kerüljünk? Ha ennyire szomjazzuk mások figyelmét, akkor vegyük rá Ciccolinát, hogy szólaljon fel a magyar Parlamentben, vagy a francia pókembert, hogy mássza meg a Szabadság-szobrot. Biztos olcsóbban megússzuk, mint a Rolling Stones-t, melyet egyébként is csak azok élvezhetnének élőben a Margit-szigeten, akik megveszik a méregdrága belépőket, vagy a VIP páholyban feszítenek. A csórók Magyarországa meg a közszolgálati tévé előtt csorgathatja a nyálát, ha tényleg összejön a szuperkoncert, melyet az ő adóforintjaiból fizetnek.
Fotó: T-Mobile Arena
No, de ne legyünk szociálisan túl érzékenyek és végsőkig demagógok, inkább fogadjuk el az érvet, hogy csak ritkán mutathatjuk meg a világnak, milyen különleges ország a miénk. Például demonstráljuk, hogy mennyire nem komáljuk a hanyatló nyugat termékeit, így nem kérünk a burzsoá könnyűzene élcsapatából, a Rolling Stones-ból sem. Ellenben - ha már annyira nyitottak vagyunk kelet felé – hívhatnánk egy orosz vagy azeri együttes vagy egy türkmén énekest, de szórakoztathatná a nagyérdeműt egy észak-koreai esztrád zenekar is. Mert ahogy egy dakota közmondás tartja: „Nem a New York-i Filharmonikusok szólnak a sámán dobjából, mégis jobban szeretjük hallgatni, mint a Hattyúk tavát.”
