A legújabb közvélemény-kutatási adatok szerint jelentősen nőtt azok száma, akik elutasítják a boltok többségének vasárnapi zárva tartását. Ezen azért nem kell meglepődni, mert eleve tudni lehetett, hogy nincs igazán társadalmi támogatottsága az elképzelésnek, ideológiai alapon pedig nehéz a keményen vásárló emberek beidegződéseit felülírni. Az elutasítás erősödése ugyanakkor figyelmeztető jel a Fidesznek és a főkolompos KDNP-nek, hogy manapság már csak az olyan erőszakos kampányok tudják némiképp elfogadottá tenni az intézkedéseiket, mint amilyet menekültügyben folytattak.
Fotó: csepeliek.blog.hu
1. Az emberek beidegződéseit nem lehet az egyik napról a másikra átszabni. Ha valaki szeretett vásárolni vasárnap, az meg is tette ezt az utóbbi húsz esztendőben, és nem látja különösebb okát, hogy ezt miért nem teheti meg idén március 15-e után is. Ha ufók szállták volna meg hazánkat, akiknél szakrális tilalom alá esik a vasárnapi vásárlás, akkor talán nagy duzzogva belenyugodnánk a sorsunkba, de az ufók maradtak a fenekükön, csak Semjén Zsoltnak és Harrach Péternek bizsergett valami az agyában, úgyhogy az egésznek semmi ésszerű magyarázata nincs. A költségvetésnek inkább vesztesége van belőle, mint nyeresége, nekünk pedig csak a bosszúság marad, amikor vasárnap délben jut eszünkbe, hogy épp most zárt be a környék egyetlen nyitva tartó boltja.
2. Az Orbán-kormány regnálásának öt esztendeje alatt az élet számos területét átszabták, úgyhogy a boltbezárással már kissé túltolták a biciklit. Az ötletszerű adók bevezetésétől kezdve az útdíjak kaotikus bevezetésén át a nemzeti trafikok rendszerének kialakításáig sokat bosszankodtunk már pártunk és kormányunk ötletességén, így a vasárnapi sztornó lélektanilag a legrosszabbkor jött. Mivel maguk az érintettek sem repestek a boldogságtól, hogy szabaddá vált a vasárnapjuk, a törvényhozók indoklása is öncélúvá vált. Az persze jó lenne, ha a kereskedelemben dolgozóknak is lenne szabad vasárnapjuk, de ugyanezt nem lehet megadni a tűzoltóknak, mentősöknek, rendőröknek, ápolónőknek, taxisoknak, és még sorolhatnánk, így a nagy keresztényi együttérzés nem igazán hiteles a törvényalkotók részéről. Szóval, már az indoklás is gyenge lábakon állt, nem beszélve arról, hogy ezek a kilógtak, mint azok a bizonyos lólábak.
Ahogy egy ősi dakota közmondás mondja: Ha belefingasz a ventilátorba, gyorsan szellőztess ki, mert különben mindenki rajtad fog röhögni.
3. Mert ugye kétségtelen, hogy az egésznek az volt az egyetlen mozgatórugója, hogy helyzetbe hozzák a magyar áruházláncokat, elsősorban a CBA-t a gonosz, kizsákmányoló multik ellenében. A CÖF-ös gyökerekkel rendelkező Baldauf László és a Lázár testvérek érdekeltségébe tartozó áruházlánc igyekezett legnagyobbat kaszálni a rendelkezésen, de a keményen dolgozó magyar emberek nem igazán kultiválják az urizáló, böszmeségeket nyilatkozó oligarchákat, így a CBA iránti elkötelezettség még a fideszesek körében is apadni látszik. Ma már úgy néz ki a képlet, hogy aki támogatja a vasárnapi boltbezárást, az támogatja a CBA-t, és nagy valószínűséggel elkötelezett kormánypárti szavazó. És mint tudjuk, ez utóbbiakból egyre kevesebb van hazánkban. Az egész ügy ideológiai alapokról indult, és oda is tért vissza. Pedig ennek a vitának szakmai alapokon kellett volna zajlania. De vita, az nem volt.
Fotó: iveszprem.hu
4. Ráadásul itt a szabadságok cunamija, mindenki nyomul a Balatonra, fürdőhelyekre, ellátogat a rokonokhoz, ismerősökhöz. A szabadság alatt az emberek többet vásárolnak, mint a szorgos munkával töltött hétköznapokon, de ahogy járja az országot az ember, mindenütt ezzel az értelmetlen korlátozással találkozik. A saját lakhelyén az emberek már megtanulták, hol találnak vasárnap is nyitva tartó boltot, ám idegenben csak nyomozzák ezeket. Nagyon dühítő tud lenni, ha netán egy másik településre kell átruccanni két kiló kenyérét. Tény, az emberek szeretik a kiszámítható dolgokat, főleg a szabadságuk ideje alatt, amikor nem szeretnek feleslegesen idegeskedni, időt és energiát pazarolni arra, hogy beszerezzék a legszükségesebb árukat. Nem szeretjük, ha belepiszkítanak a magánszféránkba, és a családi bevásárlás bizony ebbe a kategóriába tartozik, mint ahogy az is, hogy melyik televíziós csatornát szeretnénk nézni, de ebbe most ugyanúgy bele kíván szólni a kormány, mint a vásárlásba. Az eredmény nyilván ugyanaz lesz: ösztönös elutasítás. Ahogy egy ősi dakota közmondás mondja: Ha belefingasz a ventilátorba, gyorsan szellőztess ki, mert különben mindenki rajtad fog röhögni.
