Gratulálunk Orbán Viktornak, Kovács Zoltánnak, Habony Árpádnak, és természetesen az egész kormányzati propagandagépezetnek ahhoz, hogy sikerült megveretniük egy szegedi lányt, akinek barátját bevándorlónak nézték a kormány által feltüzelt suhancok. Az a hatalom, amelyik kisebbségek ellen hergeli a népét, csak olyanok körében lehet népszerű, akiknek saját identitásuk is bizonytalan. Aki tudja, hogy ki, és mit akar a világban, nem idegeneken veri le a sérelmeit.

Fotó: nviliam.blog.hu

1. A kormány agresszív bevándorlóellenes kampányával sikerült tökéletesen összemosnia a menekültek, a bevándorlók, a menedékkérők, gazdasági emigránsok, a migránsok, illetve a terroristák csoportjait. Lényegében elhitette a magyar lakossággal, hogy mindenki, aki illegálisan lépi át a déli határt, veszélyt jelent az ország számára. Nem kell hosszasan ecsetelni, hogy ez tudatos félreértelmezése a helyzetnek, hiszen teljesen más a leányzó fekvése. Vannak ugyan csoportok, melyek nem kívánatosak az országban, ám a menekültek többsége nem ártó szándékkal érkezik ide. Bizonyítja ezt, hogy komolyabb bűncselekmény csak úgy hozható összefüggésbe a migránsokkal, ha valakik ellenük léptek fel erőszakosan. A migrációs eljárások lényege épp az, hogy pontosan el lehessen különíteni a valóban menekülő, kiszolgáltatott csoportokat, és azokat a migránsokat, akik gazdasági előnyök érdekében hagyták el hazájukat, esetleg tényleg ártó szándékkal érkeztek. A síró gyereket azonban nem önthetjük ki a fürdővízzel együtt. Magyarország senkit sem köteles befogadni, de illik megvizsgálni, hogy kiken kell, és kiken tudunk segíteni. Ezzel a tudatos összemosással persze arról is elterelte a figyelmet a kormány, hogy sokan, akik a határainkon belül élnek, és itt is születtek sokkal veszélyesebbek az egzisztenciánkra, alapvető jogainkra, életlehetőségeinkre, mint akik ideiglenesen Magyarország területére érkeznek.

Fotó: extramuros.blog.hu

És ha a kormány azt mondja, hogy el akarják venni a munkánkat, a földünket, a kultúránkat, és bombát akarnak rejteni Jenő bácsi kerti törpéjébe, akkor hajlamosak vagyunk még egy biztonsági zárat felszerelni a kapunkra, nehogy egy kurdot találjunk másnap reggel az ágyunkban.

2 Azt is sikerült elhitetni a magyarság jelentős részével, hogy jót teszünk magunkkal, ha az alapvető humanitárius segítséget is megtagadjuk a messziről érkező emberektől, mondván, így legalább elmegy a kedvük attól, hogy ide jöjjenek Ez azért fatális tévedés (illetve tudatos félreértelmezés), mert nem azért érkeznek ide a menekültek, hogy itt éljenek, hanem mert rajtunk keresztül vezet az útjuk Nyugat-Európába. Attól, hogy rendőrök vegzálják a menekülteket a pályaudvarokon, kioktató óriásplakátokkal (magyarul!) riogatja őket a kormány, bűnözőként mutatják be őket a közmédiában, semmi sem változik az alaphelyzeten: Mi vagyunk továbbra is az az ország, amelyen át kell verekedniük magukat, hogy elérjék a végső céljukat. Attól, hogy vizet, élelmet adunk nekik, emberi bánásmódot biztosítunk számukra, még nem akarnak itt maradni, legfeljebb megjegyzik maguknak, hogy volt egy ország, ahol egyszer jól laktak, megmosakodhattak, ellátták a sérüléseiket, tisztességesen bírálták el a kérelmüket. A magyar civilek persze igyekeznek pótolni az államnak ezt a mulasztását, de jó lenne, ha a hivatalos politika is magáévá tenné ezt a humánus, sőt keresztényi szemléletet.

     Fotó: hvg.hu

3.A külpolitikai kérdések általában hidegen hagyják a magyar polgárokat, ezért volt hálás téma a kormány számára a menekültügy. A probléma gyökerét ugyanis a keményen dolgozó, napi megélhetéséért minden energiáját elhasználó magyar polgár nem igazán találja, így a kormány adja meg számukra az ésszerű magyarázatot arra, miért is tűnt fel az utóbbi hónapokban a határainknál annyi szír, iraki, afgán, bangladesi, koszovói és szudáni ember. És ha a kormány azt mondja, hogy el akarják venni a munkánkat, a földünket, a kultúránkat, és bombát akarnak rejteni Jenő bácsi kerti törpéjébe, akkor hajlamosak vagyunk még egy biztonsági zárat felszerelni a kapunkra, nehogy egy kurdot találjunk másnap reggel az ágyunkban. Ha külpolitikai hírek nem a hírblokkok végén a bulvár hírek előtt mintegy átvezetésként szerepelnének, akkor talán többet tudna arról a magyar átlagember, hogy milyen véres, kíméletlen és hosszan tartó polgárháború zajlik Szíriában, Irakban, Afganisztánban, és micsoda szörnyűségek elől menekülnek azok, akiknek városait, falvait elfoglalta az Iszlám Állam. A kormány propagandája azt sugallja, hogy nekünk ehhez semmi közünk, és mivel tényleg kevés információ jut el hozzánk a probléma eredetéről, az önzésünkre, érzéketlenségünkre, az empátiánk hiányosságára alapozva azokon veri el a port, akiknek amúgy sem maradt semmijük, és a remény, hogy egyszer egy jobb világban találják magukat nálunk foszlik köddé. Az Orbán-kormány olyan torz tükröt tart a magyar társadalom elé, amely úgy szembesít bennünket, a kicsinyességünkkel, a korlátoltságunkkal és a fóbiáink sokaságával, hogy közben nem szégyelljük el magunkat. Azok, akik hajlandóak szembesülni ezzel a kegyetlenül éles képpel saját társadalmunkról, belső viszonyainkról, elfojtott félelmeinkről, talán nem megvetéssel néznek egy mellettük elhaladó menekültcsoportra, hanem némi együttérzéssel.

Nincs az a politikai haszon, ami megérné feléleszteni az emberekben szunnyadó agressziót, és nincs az a politikus, aki sokáig élvezhetné annak az előnyeit, hogy a hívei védtelen, kiszolgáltatott embercsoportokon vezetik le a frusztrációjukat.

4. És itt jutottunk el a legsúlyosabb következményig, melyet a kormány gyűlöletkampánya eredményezett. Az idegenellenes, ám a menekültek kis csoportjai iránt inkább közömbös magyar társadalom egyes csoportjai feljogosítva érzik magukat arra, hogy önbíráskodjanak, járőrözzenek az utcákon és a határon, móresre tanítsák azokat, akikről azon kívül, hogy beléptek az országunk területére, szinte semmit sem tudnak. Ha az állam heccel, ha cinkosan összekacsint ordas szándékokkal, ha szemet huny a rasszista indíttatású kijelentések felett, akkor bűnrészessé válik egy társadalom morális széthullásában. Nincs az a politikai haszon, ami megérné feléleszteni az emberekben szunnyadó agressziót, és nincs az a politikus, aki sokáig élvezhetné annak az előnyeit, hogy a hívei védtelen, kiszolgáltatott embercsoportokon vezetik le a frusztrációjukat. Több támadás is volt az országban migránsok vagy annak nézett emberek ellen, de a legutóbbi szegedi eset a legdöbbenetesebb, amikor egy lány arcát azért verte szilánkosra négy csökött agyú suhanc, mert meg akarta védeni a félvér barátját, aki egyébként itt született, és magyar állampolgár. Most már mindenki gyanús, akinek kicsit barnább a bőre az átlagosnál, mindenkibe bele lehet kötni, aki kicsit töri a magyart, be lehet mosni minden jöttmentnek, akinek idegen létére magyar csaja van. Ilyenkor már mindegy, hogy két órája lépted-e át a magyar határt, vagy itt születtél, legálisan vagy illegálisan tartózkodsz itt, hogy tiszteled-e a magyarok kultúráját vagy sem, nem lehetsz biztonságban semmikor. Ahogy korábban írtuk: Aki szelet vet, vihart arat. Igaz ez akkor is, ha ez véletlenül nem egy dakota közmondás.