Ismét bújócskát játszik a magyar választópolgárokkal a miniszterelnökség mindenható ura. Igyekszik ugyanis beadni nekünk, hogy finnyás bizonyos dolgokra, melyek a kormányon belül zajlanak, pedig tudjuk, hogy pragmatizmusa szinte legendás, és nem fog felállni régóta melengetett tojásairól néhány nappal a keltetés vége előtt. Ne kapjuk be azt a csalit, mely szerint itt pusztán egy Lázár-Rogán ellentétről lenne szó, hanem vizsgáljuk meg, mi zajlik napjainkban a kormányzópárt belső köreiben, és akkor talán kissé tágabb kontextusba kerül Lázár lázadása.
Fotó: mno.hu
Akik kamasz kora óta ismerik Lázár Jánost, tudják, hogy már gimnazistaként is politikusnak készült, kérlelhetetlenül ellökött mindenkit, aki az útjába merészelt állni, de ha érdekei úgy diktálták, meggyőzéssel, lekenyerezéssel is előre tudott jutni. Akik Hódmezővásárhelyen még Rapcsák András polgármester táskacipelő embereként ismerték meg Lázár Jánost, azok csak mosolyognak a Figyelőben a napokban megjelent cikken, melyből arról értesültünk, hogy a kormány végrehajtó szervének első embere el kívánja hagyni a magyar politika porondját. Lázár mindig is szerette a hatalmat, ami persze a legtöbb politikusról, oligarcháról, cégvezetőről elmondható, de ő nem a szó hétköznapi értelmében kapaszkodott felfelé a ranglétrán, hanem olyan elszántan, kétségek nélkül, olykor pedig görcsösen, mint akinek az élete múlik azon, hogy meg tudja-e valósítani gyerekkori álmát, tudniillik, hogy Magyarország első számú politikai vezetője legyen.
Egy olyan ember, aki megszokta, hogy következmények nélkül nekimehet minisztereknek, pártembereknek, gazdasági háttérembereknek, a nagytőkések színe-javának, sőt külföldi politikusoknak is, olykor pedig finoman belemarhat a szakrális hatalom birtokosába, magába Orbán Viktorba is, az nem fogja félredobni az álmait, még ha zsíros állást is kínálnak neki az állítólagos német barátai. Lázár a nép egyszerű gyermeke, aki kiváló manőverezési ösztönének, olykor kíméletlen, olykor megnyerő, olykor cinikus stílusának köszönhetően olyan magaslatokba jutott, mint hajdanán Bakócz Tamás, a jobbágy származású esztergomi érsek, akiből hajszál híján pápa lett. Lázár már ezen a szinten tart, hiszen a magyar kormány második embere, a végrehajtó hatalom megkérdőjelezhetetlen vezetője. Ö pápa akar lenni, és ebben nem állíthatja meg sem Rogán Antal, sem Tarlós István, de még talán Orbán Viktor sem.
Fptó: origo.hu
Kétségtelen, hogy sokaknak csípi a szemét, hogy a szinte teljes ismeretlenségből érkező vásárhelyi polgármester olyan hatalommal rendelkezik, melyről a fideszes vezetők többsége álmodni sem mer, noha ők a kezdetektől ott téblábolnak Orbán Viktor mellett, ették az ellenzékiség keserű kenyerét, követték vezérüket a liberális indulástól a néppárti átalakuláson keresztül egészen a jobboldali populista jelenig. Sok jel mutatott arra az utóbbi hónapokban, hogy Lázár szárnyalását megakaszthatják azok, akik nem hajlandók kész tényként elfogadni, hogy a miniszterelnökséget vezető miniszter kimondatlanul is Orbán Viktor kihívója a pártelnöki, később pedig akár a miniszterelnöki pozícióra.
Nem tett jót Lázár imázsának, hogy olyanokkal is pengét akasztott, akik sokat árthatnak neki, és hosszas belső lejárató kampány végén akár el is érhetik, hogy a miniszter önként távozzon a magyar politika egyre kaotikusabb porondjáról. Lázár hasonló logikával támadt erős emberekre, mint azt főnöke teszi a mindennapokban: Minél befolyásosabb emberekkel keménykedik, annál erősebbnek, magabiztosabbnak tűnik a közvélemény szemében. Ez Orbán Viktor esetében is csak egy darabig működött hatékonyan, egy idő után ugyanis a konfliktusok felőrölték a politikai munícióját megbízhatatlanná tették olyan körökben, ahonnan jól jött volna a segítség éles helyzetekben. Néha az volt az ember érzése Lázár keménykedését nézve, hogy már nem talál magához mérhető nagyvadat, akivel kötekedhetne, ezért beszólt a miniszterelnökhöz legközelebb állóknak, és rajtuk keresztül már a hatalom legfőbb birtokosát is irritálni kezdte.
„Annak a kotlósnak, amelyik a költés előtt elhagyja a fészket, soha többé nem lesznek kiscsibéi.”
Orbán azonban nem sértődhet meg, hiszen annyi feladatot csoportosított Lázárhoz, hogy akaratlanul is nélkülözhetetlenné tette a kormány működésében, így azt kénytelen volt lenyelni, amikor egyik kedvenc oligarcháját és barátját, Mészáros Lőrincet vette célba a miniszterelnökség vezetője. Ami még Lázár mellett szól, hogy a láthatóan komoly káderhiánnyal küszködő Fideszben kévés olyan nagy munkabírású ember található, mint ő, ráadásul beosztásának köszönhetően olyan komoly titkok tudója, melyek nem szabadulhatnak ki a belső körökből, különben a kormány és a Fidesz megítélése tovább romlik, az erjedés pedig megállíthatatlan lesz.
Ugyanez következik be akkor is, ha azok az állítólagos pártbéli zsarolók beváltják a fenyegetésüket, akik vélhetőleg sokat tudnak Lázár titokzatos svájci, angliai és olaszországi utazásairól. Orbán Viktor nem engedheti meg a jelenlegi instabil helyzetben, hogy kirobbanjon egy olyan botrány, ami nem csak Lázárt, de az egész kormányát is elsöpörheti. Kétségtelen, Lázár elkövetett hibákat, finoman szólva sem makulátlan a múltja. Elég csak a gyerekének vásárolt méregdrága budapesti ingatlant vagy mészárlásokká fajuló vadászatait említeni, de köztudottan a luxust sem veti meg. Ezért támadható kívülről és belülről egyaránt, ám a Fidesz mindig adott az egység látszatára, és az utóbbi öt évben a közéleti botrányok ellenére nem voltak látványos megtorlások a párton belül, kiálltak olyan politikusok mellett is, akik egyébként csak rontottak a kormány megítélésén. Kérdés, hogy ezt az elvet meddig lehet érvényre juttatni egy olyan pártban, melyben már alig találunk olyan meghatározó politikust, akinek nem volt gyanús ingatlanügye, nem kellett utólag javítania a vagyonnyilatkozatát, vagy nem kellett kínos magyarázkodásba kezdenie valamelyik gazdasági érdekeltsége miatt.
Fotó:444.hu
Az azonban világos, hogy szinte a tehetetlenségig bénítja a kormányzást az az elv, hogy a Fidesz nem hagyja az út szélén egyik besározódott emberét sem. Legjobb példa erre a Vida Ildikó NAV elnök körül kialakult bohózat, aminek a betetőzéseként kiderült, hogy a kormány azt is elhallgatta, hogy az egy hónapja távozott vezető már májusban beadta a lemondást. A belvárosi ingatlanügyek által amortizálódott Rogán Antalt is úgy próbálja menteni a kormányzat, hogy magasabb pozícióba emeli, ahogy hasonló módon járt el Papcsák Ferenccel is, akit az MNB felügyelőbizottságába jelölt ahelyett, hogy kivonta volna a politikai küzdőtérről. A Parlamentből kikopott Pálffy István kereszténydemokrata ex-tévés írországi nagyköveti kinevezése csak hab ezen a nem túl díszes tortán.
Elképzelhető, hogy Lázárnak is ebből a gyakorlatból lett elege, ugyanakkor pozíciójánál fogva sokkal több bűzös ügy ismerője, mint amelyekről az újságírók tudnak. A miniszter a fent említett okok miatt azonban akkor sem fogja elhagyni a süllyedő hajót, ha arra jó oka lenne. Tudja, hogy a főnökének úgy hiányzik egy szaftos kormányon belüli botrány, mint üveges tótnak a hanyatt esés, ezért a zsarolókat el fogja némítani, Rogánnak is dob egy csontot, és neki is jut valami kis fájdalomdíj. Nem beszélve arról a tényről, hogy ha Magyarországon valaki kilép a politikai erőtérből, akkor a visszatérése szinte lehetetlenné válik Ahogy egy ősi dakota közmondás mondja: „Annak a kotlósnak, amelyik a költés előtt elhagyja a fészket, soha többé nem lesznek kiscsibéi.”
