Ha egy Európán túlról érkező probléma kezdi ki az Európai Unió egységét, akkor igen komoly nehézségekkel kell szembenéznie minden polgárnak, aki tagja ennek a politikai, gazdasági és kulturális közösségnek. Különvélemények persze lehetnek, vitázni is kell arról, mi lenne a jó megoldás, de azt a mai helyzetben nem engedheti meg magának az EU, hogy a tagállamok egymásra tolják át a felelősséget és a terheket.
Fotó: index.hu
1. Ha az Európai Unióban nincs egyetértés arról, miként kell viszonyulni a Közel-Keletről érkező menekültekhez, akkor azt a látszatot kelti, hogy nincs közös platformon sem az emberi jogok, sem a migráció haszna és veszélyei megítélésében. Történelmi és kulturális okok miatt érthető, hogy főként a keleti tagországok nagyon berzenkednek attól, hogy menekülteket fogadjanak be, de amennyiben Magyarország, Csehország, Románia és Szlovákia kimaradnának a kvótarendszerből, az rossz üzenet lenne a világ és az unió polgárai felé. Azt sugallná, hogy egyesek nem osztják azt a nézetet, mely szerint azok, akik az életüket mentik egy polgárháború poklából, és menedéket kérnek az EU-tól, nem érdemelnek meg civilizált bánásmódot. És ezzel együtt, a szolidaritás jegyében a legkevesebb, amit ebben a helyzetben tenni lehet, hogy a tagországok erejükkel arányos részt vállaljanak ebből a teherből.
Fotó: index.hu
2. Ha a nyugati országok vezetői rábólintanának az olyan módszerekre, melyeket Magyarország alkalmaz menekültkérdésben (kerítés, statáriális menekültügyi eljárás, migránsok buszoztatása határtól határig), akkor belesétálnának abba a csapdába, amit Orbán Viktor kormánya állított fel hosszú hónapok szívós munkájával. Ha ugyanis a határok lezárulnak Németország és Ausztria, majd Ausztria és Magyarország között, akkor a dominóelv folytatásaként a horvát-magyar határszakaszt is „légmentesen” lezárja a magyar kormány, a menekültek pedig Horvátországban, Szerbiában, Macedóniában és Görögországban rekednek télire, ami egészen biztos, hogy humanitárius katasztrófához vezet ezekben az országokban. A helyzet olyan tarthatatlanná válhat, hogy menekültek százai rohamozhatják meg a magyar pengés kerítést, és amikor a hideg és az éhség már végképp kilátástalanná teszi a menekültek helyzetét, akkor már a magyar katonák és rendőrök fegyverei sem tarthatják vissza őket. A gyors, hatékony és közös fellépés ezért érdeke Magyarországnak is, de ehhez némi rugalmasságot kéne mutatni a német terv irányába az Orbán-kabinetnek.
"Orbán a háttérben ugyanis úgy alkudozik az uniós vezetőkkel, mint egy balkáni lókupec, aki sánta gebéjéért cserébe nem csak új lovat, de díszes nyerget is szeretne kapni."
3. Ideje lenne szembesülnie minden uniós tagállam kormányának azzal, hogy a menekültügy annál sokkal fontosabb kérdés, hogy mindenki saját belpolitikai céljaira használja azt. A leglátványosabban kétségtelenül a magyar kormány kreált belpolitikai ügyet abból, hogy rajtunk keresztül szerettek volna eljutni menekültek százezrei Németországba, de azért ne mentsük fel se a szlovák, se a horvát, se a szerb, és a görög, de még a német és osztrák politikai vezetést se. Némi önmérséklet nem ártana, hiszen a közös megoldás kidolgozása és megvalósítása az első pillanatban akár népszerűségvesztést is hozhat a hazai közvélemény-kutatásokban, ám ha mindenki a saját pecsenyéjét sütögeti, a probléma csak tovább eszkalálódik. Orbán Viktor azért kulcsfigura ebben a kérdésben, mert ha sikerülne őt is beterelni a közös akolba, akkor nem reménykednének a hozzá hasonló helyzetben lévő keleti vezetők is abban, hogy parlamenti választásokat tudnak azzal nyerni, ha a ciklusuk végén ki tudják mutatni, hogy egyetlen migránst sem fogadott be az országuk.
Fotó: index.hu
4. Márpedig Orbán Viktor feltett szándéka ez Magyarországon. Mivel lassan mandátuma idejének közepén jár a kormánya, és semmi érdemit nem tett le a választók asztalára, most befogta a vitorlájába a migránsok érkezése keltette erős érzelmi viharokat. Merkel és Hollande jól tudják, hogy Orbán játéka igen veszélyes az egész európai közösségre nézve. Abból a második világháború utáni politikai hagyományból indulnak ki, hogy egy demokratikusan működő államban a hatalmon lévők semmilyen kisebbség ellen nem folytatnak központilag irányított propaganda-hadjáratot, vagyis, ha vannak is fenntartásaik a menekültekkel kapcsolatban, azt nem teszik a hivatalos kommunikációjuk részévé, ahogy ezt Orbán Viktor kormánya csinálja hónapok óta. A német és francia álláspont valószínűleg úgy körvonalazódik, hogy adnunk is kell valamit ahhoz, hogy elvegyünk. Vagyis befogadunk olyan menekülteket, akiknek az élete biztosan veszélyben lenne, ha visszaküldenénk őket, ám azok, akiknek van esélyük az újrakezdésre a saját hazájukban, térjenek vissza oda, ahonnan elindultak. Kemény alkudozások lesznek arról, ki maradhat, és kinek kell távoznia, de így a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. Orbán Viktor azonban a kecskét és a káposztát is meg akarja enni reggelire.
5. A kvótarendszer nem tökéletes megoldás, de üzenet a világ felé, hogy az EU nem egy kiüresedett intézmény, hanem egy egységes politikai közösség. Merkel azért nem engedheti, hogy Magyarország, vagy bármelyik keleti állam kimaradjon belőle, mert azzal a széthullást, az egyet nem értést üzenné kifelé és befelé egyaránt. Nem véletlenül fogalmaz rendkívül keményen Francois Hollande, amikor Orbán Viktor álláspontjáról nyilatkozik: „Európa egy értékközösség, akik nem osztják annak értékeit és elveit, el kell gondolkodniuk azon, hogy helyük van-e az Európai Unióban.” Kemény szavak, de nem túlzóak. Orbán a háttérben ugyanis úgy alkudozik az uniós vezetőkkel, mint egy balkáni lókupec, aki sánta gebéjéért cserébe nem csak új lovat, de díszes nyerget is szeretne kapni. Angela Merkel azért bírálja olyan kitartóan a magyar kerítésépítést, mert egyrészt tudja, hogy ez Orbán aduásza ebben a játszmában, összeurópai értelemben viszont ez a műszaki zár csak odébb tolja a problémát. Egy ősi dakota közmondás ugyanis feltűnően hasonlít egy magyar népi bölcsességre: „Ha az én lovam megdöglött, pusztuljon a szomszédé is.”
