Ha más nem is, de Simicska Lajos jól tudja, egy Orbán Viktor elleni háborúban kevés fontosabb dolog lehet az időzítésnél. A TV2 megvásárlását célzó kormányzati törekvések körüli, tegnap csúcsosodott hercehurca egyik legfontosabb eleme is ez: akkor csapott oda, amikor egyfelől képtelen volt védekezni az ellenfél, másrészt amikor a legtöbb embernek a legjobban fájt az ütés. Vendégszerző a Szegedi Kattintóson: Parádés Kocsis írása.

       Kép: nyugat.hu

Ne kerteljünk, Simicska Lajos is geci, ugyanakkor zseni. Nem azért, mert egy igen erős jogi eszközzel – az opciós jog érvényesítésével – egy pillanat alatt romba döntötte [http://444.hu/2015/10/15/simicskaek-a-tv2-nem-vajnae-mert-mar-a-mienk ] a TV2 megvásárlását célzó kormányzati törekvéseket (mellékes, hogy Andy G. Vajna, esetleg Mészáros és Mészáros vagy éppen a háttérben maga a Legnagyobb Főnök volt-e a valódi vevő; ilyen piac, ilyen ország, ilyen médiabirodalom-építő szándék, ne csodálkozzunk), sokkal inkább a pillanat kiválasztása miatt.

A Megapolis Media Zrt. (Simicska) bejelentése az opciós jog érvényesítéséről pont olyan, mint a cselgáncsszőnyegen az ippon vagy ultiban a sikeresen megjátszott piros hetes a parti végén: azonnal mindent visz, a Magyar Broadcasting Co.Kft. (Vajna/Orbán) visszavonhatatlanul vereségre kényszerül. (Ehhez nem kell gyakorló jogásznak lenni, elég egy életben egyszer bármilyen jogügylet – lakásvásárlás, ingatlanügylet vagy éppen gépbeszerzés – során szembetalálkozni vele. Hosszú távon törvényes keretek között nincs ellenfele – ez a törvényességi peremfeltétel később nagyon fontos lesz vagy lehet.)

Egy szépen elgondolt támadás a tatamin, vagy erős adu a kártyaasztalnál azonban önmagában kevés a boldogsághoz – itt lép a képbe az időzítés tényezője.

Márpedig ha másvalaki nem is, a Gecigate során egyszer már nagyot robbantott egykori kollégiumi szoba- és évtizedes harcostárs jól tudja, egy Orbán Viktor elleni háborút csak akkor nyerhet meg, ha tökéletesen időzít. És most (is) ezt tette.

Fotó:index.hu

Andy Vajna alig néhány órán át érezhette a bevásárlás fékevesztett örömét – aztán nagyon magasról nagyon nagyot esett, és pont pofára; könnyen kiderülhet, hogy a sok – az árral kapcsolatos spekulációk szerint akár 20 – milliárdért szakított, újabb pénzverő automatát és a Legnagyobb Főnök kegyeit egyaránt korlátlan ideig garantáló csodapalota egy romos sufni Bivalybasznád-külsőn, vagy még annyi se. (A hasonlat pontatlan: a palota megvan persze, csak várhatóan nem Andy lép birtokba.)

Tökéletes az időzítés azért is, mert a Gecigate 2.0 hírének publikálásakor Orbán éppen Brüsszelben magyarázza a siralmas magyar bizonyítványt menekültválság-ügyben. Ha értesül is a történtekről, sem ideje, sem energiája nem nagyon maradhat arra, hogy rendezze a sorokat. A hatalmi téren végzetesen egylábú Fidesznél meg nincs még egy ember, aki egy ilyen horderejű és messze ható kérdésben többet bírna kipréselni az "öööö" jelsornál – ugyanis azt mindenképpen és mindenki tudja, ha téved, abban a pillanatban egészen vékony szeletekre vágják. (E tekintetben bizony nemcsak a Legnagyobb Főnök, hanem Simicska is nagyot nyert a Párt hátországában dúló, egyre több frontot nyitott Rogán-Lázár háborúból. Az egységes Fidesz vágyképe a múlté – és tökéletesen látszik, hogy amint egy ilyen építményen megjelennek a repedések, ott közel az összeomlás.)

Ráadásul akad még egy, inkább szimbolikus, mint kézzelfogható eleme a támadás pillanata kiválasztásának – ez persze lehet a véletlen műve, lehet a Simicska-féle ármány újabb eleme, de még az is, hogy Vajna sem véletlenül időzítette csütörtökre az akvizíció bejelentését. Éppen egy nappal a csatorna 18. születésnapi ünnepsége után ugyanis fontos (lehetett volna) jelezni, hogy bár a gyerek nagykorúvá érett, azért a gyámság marad, mi több, erősebb lesz, mint valaha. Ez a jelzés egyfelől a munkatársi-foglalkoztatotti gárdának, valamint a barátoknak és üzletfeleknek is megnyugtató (lett volna). Másrészt pontosan betájolja (betájolta volna), ki az úr a háznál (a Legnagyobb Főnök, természetesen). Ez a lépés elmaradt, sőt, a csatornánál dolgozók mellett a barátok és üzletfelek is meg vannak/lehetnek zavarodva, nem is szólva a bevásárlást a háttérből egyengető-irányító Legnagyobb Főnökről.

Márpedig, ezt is tudja minden cselgáncsos palánta és ulti nagymester, aki megzavarodik, az előbb vagy utóbb, de rendre hibát követ el. És ha hibát követ el, veszít – törvényszerűen.

Főként azért, mert az idő – mint rendesen – szorít. A Vajna-Habony-Orbán támadó trió defenzív taktikára kényszerül – a focihoz legalább alapszinten konyítók jól tudják, ez micsoda veszélyekkel jár, Messit se a becsúszó szereléseiért tartják –, ráadásul gyorsan ki kell, pontosabban ki kellene találnia valamit. Minden, de tényleg minden pillanat számít.

A média világában ugyanis nincs leállás, a verklinek mennie, a műsornak folynia kell – ám jelen állás szerint egyértelmű, hogy Lajos viszi a boltot. Aki esetleg arra hegyez, hogy a Legnagyobb Főnök majd rápirít a jogi esetek miatt aggályoskodókra, és erőnek erejével nyomul a zsákmányra, annak jelezném, a kérdéskörnek van egy nemzetközi vonatkozása – azt pillanatnyilag a baráti Németországban, a Pro7Sat1 központjában tudhatja valaki, kivel állapodott meg a nagy mogul, mint ahogy azt is, hogy a megállapodást felülírja-e egy opciós ajánlat. És ott bizony nagyon figyelnek az ilyen tényezőkre – milliárdok foroghatnak kockán (euróban), ha mondjuk egy ilyen, nemzetközi léptékkel mérve kis üzlet nyomán sérül a jó hírnév például.

Fotó: index.hu

Az egykor kormánypárti médiabirodalmat építő újsütetű ellenlábas egy számára kedvező lefutású tulajdonosi és/vagy bírósági döntés nyomán irányító szerepet kaphat egy nagy és befolyásolható tömegeket elérő médiumban. Innen már csak egy lépés, hogy más fogyasztói rétegeket célozva, de beáll az eredendően kormányellenes RTL mellé, plusz ott a HírTV a régi gárdának. Itt egy masszív és látogatott, ismert, népszerű tömegmédia-konglomerátum – szemben a közpénzből támogatott, bőkezűen pénzelt, ám vállalhatatlan nívójú és senki, de tényleg senki által nem követett kormánymédia röhejesen hamis propagandagépezete, amiben egyetlen tényező maradt motivációs bázisként: meg kell felelni a Legnagyobb Főnök elvárásainak.

Van egy rossz hírem a kormányoldal híveinek: Orbán Viktor egyáltalán nem ismeri a médiavilágot, jó, mi több, esetenként kitűnő szereplő, de körülbelül ennyi is a tudása ezen a fronton. Ráadásul körbevette magát egy csomó magasan jegyzett balfasszal, akik a nagy szakítás és a remek pozíciók reményében rábólintanak az orbáni ötletekre, de képtelenek jól működő struktúrát, valamint vonzó tartalmakat produkálni – mégpedig ez még egy Bivalybasznád-külsőn üzemelő sufnituning csapatesetében is alapkövetelmény volna. Simicska joggal érezheti nyeregben magát: kedvező bírósági döntések nyomán jó esetben hetek-hónapok alatt, a számára legrosszabb forgatókönyv szerint legkésőbb a következő választások kampányának nyitányára letarolja a kormánymédiát. Ezt persze a Legnagyobb Főnök is tudja – de ugyanígy, ha nem jobban az Orbán körül sertepertélő derékhad és üzleti kör is. Számukra nagyon nem mindegy a Gecigate 2.0 kimenetele.

Márpedig Simicska Lajost per pillanat törvényes eszközzel nem tudja megállítani Orbán Viktor – hiszen a parti tart, de jelenleg nincs nála adu, míg Lajos kezében ott ficereg a piros hetes. Most Orbán annyit tehet, hogy ellenfelére borítja a kártyaasztalt. De annak következményei egy ilyen súlyú és ilyen téttel bíró parti esetében számára is beláthatatlanok.

Emlékeztek a Pókerarcok utolsó jelenetére, amikor a fiatal játékos megveri az oroszt? Ott van egy súlyos tételmondat: „Fizessétek ki!” Nagy kérdés, Simicskának elég-e, ha még egyszer nagyot szakít.

Szerintem nem – ez már egy másik játszma.

Parádés Kocsis