Varga Mihály a maga visszafogott modorában elismerte, hogy az állam belátható időn belül nem tud majd gondoskodni a nyugdíjasokról, hiszen egyre kevesebb munkaképesnek kell kitermelnie az egyre több nyugállományba vonult polgár juttatását. Ő ezt úgy fogalmazta meg, hogy a társadalom korszerkezete szükségessé teszi az öngondoskodás mielőbbi elterjedését. Tetszett volna ezt akkor mondani, amikor elsíbolták a magánnyugdíjunk 3 ezer milliárd forintját!
Fotó: sikerado.hu
Azt tudtuk, hogy előbb utóbb nagy baj lesz a nyugdíjkasszával, hiszen a számok nem hazudnak. Magyarországon a 65 év felettiek létszáma 1,8 millió fő, míg az öregségi nyugdíjasoké 2 millió, a foglalkoztatottak száma 4,2 millió fő. A nyugdíjkiadások 2014-ben a GDP 9,1 százalékát és az államháztartási kiadások 17 százalékát jelentették. És ez az arány (csakúgy, mint a nemzetközi helyzet) csak fokozódni fog. Tegyük azt is hozzá gyorsan, hogy a foglalkoztatottak között számba veszik a közfoglalkoztatottakat és a közmunkásokat is, akik olyan keveset keresnek, hogy jövedelmükből aligha lehet komoly összeget a nyugdíjcélokra fordítani. A helyzet tehát rossz, Varga Mihály mégis lát megoldást. Erősíteni kell az öngondoskodást! – a Portfolio Öngondoskodás 2015 konferencián ennél kincstáribb optimizmust el sem lehetett volna sütni, de azért ne feledkezzünk meg a makacs tényekről.
Négy éve épp Varga elődje, Matolcsy György rúgta ki az öngondoskodás legfontosabb pillérét alólunk. Az akkori nemzetgazdasági miniszter, no és az azóta a politikai süllyesztőbe került nyugdíjvédelmi biztos Selmeczi Gabriella hazudozással, csellel és zsarolással elérte, hogy önként és dalolva visszasomfordáljanak az emberek az állami nyugdíjkasszába, így mondjanak le arról, hogy nyugdíjuknak nagyjából a harmada ne az államtól származzon, hanem saját megspórolt pénzükből. Ez a mintegy 3 ezer milliárd forint akkor mennyei ajándék volt az Orbán-kormánynak, és jó szokás szerint fel is élte a mohó állam ezt az óriási, ám egyszeri bevételt.
Közben azonban az öngondoskodás már csak azok privilégiuma maradt, akik képesek voltak privát biztosításokba fizetni a megtakarításaikat. Varga most azzal dicsekszik, amit Matolcsy lépése ráerőszakolt rá a társadalomra. Az öngondoskodás formái közül ugyanis évről évre emelkedik a nyugdíj- és egészségpénztári, a biztosítási, valamint a lakás-takarékpénztári megtakarítások iránti igény – tudatta Varga Mihály. Ez az aktív korúak túlélési ösztöneiből táplálkozó folyamat azt mutatja, hogy a társadalom jelentős hányada tisztában van azzal, hogy az államra egyre kevésbé számíthat. Ha úgy érjük el a nyugdíjas kort, hogy nincs megfelelő tartalékunk, olyan biztosításunk, melynek forrásaival kiegészíthetjük az állami nyugdíjat, akkor komoly egzisztenciális gondokkal kell szembenéznünk idős korunkban.
A nyugdíjrendszerről a miniszter azt mondta, stabil, de az öngondoskodás elemi része kell, hogy legyen mindenkinek az életében. Szemléletváltást igényel az állampolgároktól, és minél több embernek fel kell ismerni azt, hogy mindenkinek az életében szükség van arra, hogy megtakarításokkal rendelkezzen. Más kérdés, hogy ez a felismerés szinte minden magyar polgárban megszületik, ám komoly keresetek és állások nélkül ez a cél elérhetetlen.
Fotó: index.hu
Ezek olyan önleleplező mondatok, melyek mélyéről feltör az állam tehetetlensége. Politikai okokból ugyanis a nyugdíjak reálértékét nem lehet csökkenteni, a nyugdíjkorhatárt nem lehet felemelni, ugyanakkor világos, hogy az aktív dolgozók, és a nyugdíjasok aránya egyre jobban torzul a nyugdíjasok javára. Ennek egyik oka, hogy közel 600 ezer munkaképes, zömében fiatal magyar állampolgár dolgozik külföldön, illetve a demográfiai mutatók is az elöregedő társadalmat vizionálják.
Lett volna egy kézenfekvő megoldás, tudniillik a menekültek olyan nagy tömegű és olcsó munkaerőt jelentettek volna, amivel javulhatott volna az eltartók és eltartottak aránya, ám sokkal egyszerűbb, ugyanakkor politikai értelemben hasznosabb volt hangulatot kelteni a menekültek ellen, így az Orbán-kormány ezt a kaput egyelőre bezárta előttünk. Pedig az, aki most hörögve tiltakozik egyetlen menekült befogadása ellen is, nem sejti, hogy ezek az emberek termelhetik ki évek múlva a nyugdíját. A gyereke ugyanis akkor már Ausztriában fog mosogatni, az unokája pedig Londonban taxizik, így maximum arra számíthat, hogy küldenek egy kis pénzt neki, hogy kiegészíthesse kicsiny kis állami apanázsát.
Varga tudja ezt, és a konferencián nyíltan beszélt arról is, hogy továbbra is igen sérülékeny a magyar gazdaság. Ha a világgazdasági folyamatok számunkra kedvezőtlenül alakulnak, akkor még a felelős öngondoskodás is kevés lesz ahhoz, hogy a középrétegek ne süllyedjenek le. Az Orbán-kormány nyert most néhány hónapot a menekültkrízissel, ám ha egy nemzetközi gazdasági krízis köszönt ránk, akkor a menekültek ellen épített kerítésünk nem véd meg a nehézségektől. Ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: "Ha bölényre akarsz vadászni, akkor ne parittyával próbálkozz, mert üres kézzel jössz haza."
