Csodálkozunk azon, hogy hiteltelenné vált a magyar politikai és gazdasági elit a választópolgárok szemében? Szögezzük le, ahhoz képest, hogy mindent elkövettek annak érdekében, hogy semmi tisztelhető ne legyen bennük, elég későn ébredtek rá a magyar honpolgárok a saját vakságukra. Most aztán kergethetjük Matolcsy alapítványi pénzeit, és gyűjtögethetünk arra, hogy visszavásároljuk Mészáros Lőrinctől a fél országot. Névnapja alkalmából ezzel az írással köszöntjük a pénzügyi ámokfutás magyar csúcstartóját, Matolcsy Györgyöt.

  Fotó: egyenlítő.blog.hu

Még mindig meg tudunk lepődni azon, hogy milyen hihetetlen elánnal képesek egyesek a közvagyonból a saját zsebükbe tömködni. A Matolcsy György jegybankelnök által kitalált konstrukció a közember számára felfoghatatlan mennyiségű pénzt (260 milliárd forint) igyekszik eltüntetni a szemünk elől, ám úgy tűnik ez nem fog (teljesen?) sikerülni a kormánynak. Miután nem tudták ezt a bűvészmutatványt lenyomni sem Áder János köztársasági elnök, sem az Alkotmánybíróság torkán, már sejteni lehetett, hogy a Fidesz elitje sem kultiválja az ilyen nagyüzemi lenyúlások rendszerét.

Miután nyilvánosságra kellett hoznia a NMB alapítványok közérdekűnek minősülő adatait, kiderült, hogy ebből az irdatlan pénzből szinte mindenre jutott, ami Matolcsy, illetve a kormányzó párt érdekeit szolgálta. A hat alapítvány összesen csaknem ezer tételt tett ki a honlapjára, és a tételeken belül is többször kellett átszámolni az összegeket így nem volt egyszerű viszonylag pontos képet kapni arról, mi is zajlik a színfalak mögött azokkal a közpénzekkel, melyeket a jegybank elnöke és az alapítványok kuratóriumai (melyek természetesen a jegybankelnök embereiből álltak össze) a sajátjukként kezelnek.

Állampapírokat vásároltak például nagy tételben, ami nem biztos, hogy törvényes, ugyanis az MNB így a háttérből finanszírozta a költségvetést, noha a jegybank elvileg egy független intézmény. Az már korábban is ismert tény volt, hogy rengeteg igen értékes ingatlant vásároltak az alapítványok, melyek felújításába is hatalmas összegek öltek. Lényegében egy, az állami és a jegybanki szektor között félúton lévő intézményrendszert építettek ki, melynek ügyeibe mindkét oldalról beleavatkozhattak, ugyanakkor távolságot tarthatott mindkét szektortól, ezért nem lehetett tudni az itt folyó ügyletekről mindaddig, amíg a jogi akadályok el nem hárultak az ellenzéki pártok elől. Ez viszont túl sok időt biztosított az alapítványoknak ahhoz, hogy kényük-kedvük szerint osztogassák a milliókat és milliárdokat.

Nem akarunk a részletekben elmerülni, úgyis hónapokig kell még vizsgálni a tételeket, ám azt érdemes kiemelni az adathalmazból, hogy a háttérből gazdagították az alapítványok olyan oligarchák cégeit, mint Mészáros Lőrinc vagy Szíjj László. Támogatta a  a vs.hu-t és most már az Origot is kiadó New Wave nevű céget, mely Matolcsy ténykedésének sajtóhátterét hivatott biztosítani. Tegyük hozzá, hogy az újságírók nem tudhattak a támogatásról, így a vs.hu munkatársainak elhatárolódó nyilatkozatát komolyan kell vennünk.

Matolcsy persze bőkezű volt a saját unortodox közgazdasági tanait hirdető oktatási intézmények és kiadványok támogatásával is. Egyszer majd a pszichológusok felvázolják a jegybankelnök személyiségjegyeinek főbb kontúrjait, melyben valószínűleg  a saját tévedhetetlenségébe vetett hit körülbelül olyan élesen fog kirajzolódni, mint egy reneszánsz pápa esetében. Nem volna ezzel gond, ha nem egy nemzeti bank élén állna az illető. Egy gazdag országban egy sikeres pénzember sem teheti meg azt, hogy milliárdokat költsön a közvagyonból arra, hogy a saját elméletét fényezze, és mint köztudomású nálunk messze nem ez a helyzet. Hihetetlen felismerés számunkra, hogy Matolcsy ezt eddig minden következmény nélkül megtehette hazánkban.

  Fotó: cink.hu

És ha már a pápáknál tartottunk, említsük meg, hogy a jegybankelnök a nepotizmust nem szégyellni való dolognak, hanem erénynek tartja. Eddig is tudtuk, hogy finoman szólva is jól menedzseli a saját családját, de az unokatestvérek és más rokonok kistafírozása, pozíciókba juttatása már-már beteges belterjességről árulkodik. Matolcsyék gátlástalan pénzköltését látva nem is az a legfőbb kérdés, mi lehetett a célja az alapítványok létrehozásának, hanem sokkal inkább az, hogy megvalósíthatta-e volna ezt a hatalmas pénzszivattyút a jegybankelnök a miniszterelnök beleegyezése és támogatása nélkül. Mert, ahogy egy ősi dakota közmondás tartja: „Fejétől bűzlik a hal.”