A magyar kormányzópárt vezetői sokat bírálták az Európai Uniót a Brexit után, ám arra nem tettek utalást, hogy ők min változtatnának, ha döntési pozícióba kerülnének a közösségen belül. Eddig csak a migránskérdéssel foglalkoztak, mert erre a kihívásra valóban ütős választ adtak: kerítést építettek, sajátosan értelmezik a nemzetközi menekültügyi eljárásokat és népszavaztatnak az unió által javasolt befogadási kvótáról. Pedig Európának számos egyéb kihívásra reagálniuk kéne, ám az Orbán-kormány ezekről tudomást sem vesz.

  Fotó: Reuters

Ismét fókuszba került az Európai Uniót leginkább meghatározó kérdés, melyről már akkor is sokat vitáztak a tagországok, amikor Magyarország még nem volt a közösség része. Vannak politikusok, akik a nemzetállamok nagyobb önállóságát szorgalmazzák, mások viszont erősebb központi irányítást sürgetnek. Amikor a magyar politikusok Brüsszel túlburjánzó bürokráciáját bírálják, ugyanakkor nagyobb nemzeti önállóságot követelnek, akkor komoly ellentmondásba kerülnek önmagukkal. Ha ugyanis a döntéshozatali mechanizmus leegyszerűsödne, akkor nyilván egy nagyobb hatalommal, kiszélesített jogkörrel rendelkező uniós vezetés venné át a mai túlszabályozott, ezért lassú és nehézkes folyamatok helyét, és ez éppen a nemzeti kormányok befolyását csorbítaná.

Nem pusztán ezért bírálja csak úgy általánosságban a brüsszeli intézményeket Orbán Viktor kormánya. A magyar miniszterek számára ugyanis kolonc a központi szigor, a sok kötelezettségszegési eljárás, az engedélyeztetések, a költségvetés folyamatos központi kontrollálása. Ha módjukban állna, akkor a mutyi fogalmát az egész EU-ra kiterjesztenék, ahol lényegében úgy működne minden állami költés, mint a Magyar Nemzeti Bank alapítványainál. Az, hogy Magyarország még nem jutott el a putyini Oroszország szintjére sem korrupcióban, sem az állam központosításában, csak annak köszönhető, hogy az uniós kontroll folyamatosan ott lebeg a magyar kormány feje fölött.

Ha Orbán Viktorra bíznák az uniós intézményrendszerek felülvizsgálatát, elsőként ezt a kontrollt nyirbálná meg. Úgy alakítaná át ezt a területet, ahogy Magyarországon működik: lojális ügyészséggel, a kormánytól korántsem független jegybankkal, államosított iskolákkal és szolgáltatókkal, megfélemlített civilekkel és lakájmédiával elérné azt, hogy minden a központ akarata szerint alakuljon, ne legyen semmilyen külső nyomás a döntéshozókon, így lényegében úgy alakíthassák a törvényeket, úgy költhessék a pénzeket, úgy irányítsák a közintézményeket, ahogy kedvük tartja.

Ha Orbán Viktor kezébe kerülne az uniós intézményrendszer, akkor nemzetközi oligarchákat is támogatna a nemzetiek mellett. Hogy miért? Mert jól tudja, hogy a hatalom támaszai azok a lekötelezett pénzemberek, multimilliárdosok, akiket most ki akar űzni a saját országából. Az Európai Unió ugyanis most komoly versenyszabályokkal, az esélyegyenlőség feltételeinek megteremtésével igyekszik olyan piaci környezetet kialakítani, amelyben a kisebb vállalkozásoknak van esélyük a nagyokkal szemben. Ez Magyarországon csak nyomokban van így, és ne legyen kétségünk, amit Orbán Viktor kicsiben csinál, azt nagyban is követendő példának tartja.

Fotó: AFP

Ha Orbán Viktoron múlna, akkor a valódi reformok elmaradnának az EU-n belül. Őt csak a hatalom belső elosztása érdekelné, mely irányt szab a pénzügyi források elosztásának, lehetővé tenné lojális bürokraták kinevezését, olyan területek bekebelezését, melyektől anyagi vagy politikai hasznot remél. Őt azok a nagy rendszerek nem érdeklik, melyekhez veszélyes nyúlni, mert komoly népszerűségvesztéssel járhat az átalakításuk. Magyarországon az oktatás reformja helyett államosított, tandíjat vezetett be a felsőoktatásban, az egészségügyben hangzatos ígéreteken kívül semmi nem történik, a veszteséges vasúthálózat átalakítása helyett pedig kisvasutat épít a szülőfalujába. Ne várjuk egy ilyen politikustól, hogy az EU sokkal nagyobb léptékű rendszereihez valaha is hozzányúlna, hiszen erre a hazájában sem volt elegendő bátorsága annak ellenére, hogy kétszer kapott kétharmados felhatalmazást a választóitól.

Végül, ha Orbán Viktor irányítaná az EU-t, első dolga lenne, hogy kommunikációs tanácsadókkal venné körbe magát, minden héten megrendelne egy belső felmérést a Századvégtől, és csak olyan központi intézkedésekre adná meg az engedélyt, melyek népszerűséget hozhatnak a kormányának. Orbán Viktor ugyanis úgy tesz, mint aki bátran szembeszáll mindennel és mindenkivel, ha az érdekei úgy kívánják, ám közben minden lépését annak rendeli alá, mennyit hoz majd neki a konyhára. Ha Brüsszellel kell perlekednie ahhoz, hogy nőjön az ázsiója, akkor így tesz, ám mi lenne, ha ő maga lenne Brüsszel első embere? Nyugi, találna új démont magának! Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ne adj tanácsot olyannak, akit már leterített a medve, mert ha egyszer rád támad a nagy barna mackó, mindent elfelejtesz abból, amit korábban mondtál.”