A magyar miniszterelnök jól tudja, hogy a tűréshatárok tologathatók, ám léteznek vörös vonalak, melyet nem léphet át következmények nélkül. Vérbeli pávatáncosként azonban megtalálta a megoldást, hiszen másokkal végezteti el a piszkos munkát, ő pedig mossa kezeit. Aki tisztában van ezzel a törvényszerűséggel, nem is kételkedhet abban, hogy a Népszabadság bedarálása is a kormánypárt megbízásából és hatékony közreműködésével történt. Voltak azonban a közelmúltban is olyan események, melyek közvetve Orbán Viktorhoz és köréhez köthetők, és a demokratikus alapelvek kijátszásáról tanúskodnak.

Fotó: 24.hu

1. A rendőrséget nem vetik be ellenzéki és civil megmozdulások esetében. Orbán jól tudja, hogy amíg a Gyurcsány-kormányhoz tudja kötni a rendőri erőszak képzetét, addig nyert ügye van. Ha mindenképpen közvetlenül be kellett avatkozni demonstrációkon, tüntetéseken, akkor - vélhetően Kubatov Gábor pártigazgató és FTC főnök közreműködésével - kopaszokat rendelt a rendcsinálásra, nehogy a rendőrség elkövessen valamilyen atrocitást. Erre jó példa volt az, ami két éve a Fidesz Lendvay utcai székházánál történt. A tüntetők behatoltak az épületbe, ám nem a rendőrök avatkoztak közbe, hanem az odavezényelt kopaszok szorították ki a demonstrálókat. Legutoljára a Liget projekt ellen tiltakozó civilek ellen vetették be a tarfejűeket, akik egy kis dulakodás és rugdosás után alaposan megfélemlítették az építkezések ellen tiltakozó civileket. A rendőrök néma szemlélői voltak az eseményeknek. Orbán tehát ügyesen kikerüli azt a csapdát, hogy Gyurcsány Ferenccel kerüljön egy platformra, ugyanis a Fidesz legendája szerint 2006 őszén békés tüntetőkre támadtak az agresszív rendőri erők. A történések hátteréről azonban sok érdekesség kiderült azóta, hiszen az MTV székházának ostroma ma már nem tűnik olyan spontánnak, mint azt korábban sokan gondolták.

                     Kép: NÉGYmadár

2. Garantálják a választások tisztaságát. Szó sincs arról, hogy a választások, vagy akár a legutóbbi népszavazás durva elcsalásával vádolnánk a kormányt, hiszen a kisebb stikliken kívül nem igazán történt semmi törvényellenes 2014-ben és 2016. október 2-án. A Fidesz számára fontos az a Hilary Clinton által korábban megfogalmazott alapelv betartása, mely szerint addig minden kormányt legitimnek ismernek el a nyugati demokráciák, amíg törvényes választások útján jutottak hatalomra. Az Orbán-kormány mégsem játszik tiszta eszközökkel, amikor urnákhoz szólítja a polgárait. Durván visszaél az erőfölényével a kampányokban, közpénzen népszerűsíti a kormánypártok ideológiáját, a számára megfelelő módon alakítja át a választókörzeteket, és a saját érdekeinek megfelelően írja át a választások szabályait. A voksolás tisztaságát és törvényességét felügyelő intézményekben a saját emberei ülnek, így közvetlen hatást is tud gyakorolni a választások előtti és utáni történésekre. Orbán ideája a putyini rendszer, ahol ugyan megtartják a választásokat, ám annak előre lehet tudni a végeredményét. Finoman szólva lejt a pálya a kormány irányába, így törvényes, ám nem tisztességes választásokon méretnek meg a politikai erők. A Fidesz már azt is megteheti, hogy saját kasszájából ne is költsön kampányra, hiszen – ahogy ez a kvótanépszavazás esetében is bekövetkezett – közpénzből is milliárdokat tud e célra fordítani. Pedig magasan a Fidesz áll legjobban az anyagi lehetőségeket tekintve, a többi párt vagy tartalékol a következő parlamenti választásra, vagy úszik az adósságban. Egyszóval, a Fidesz ügyesen eljátssza a demokratikus játékszabályok betartását, ám totális túlsúlyra törekszik minden politikai megmérettetésen.

Fotó: starthirek.hu

3. Tiszteletben tartják a sajtószabadságot és a polgárok szabad véleménynyilvánítását. A Fidesz által megalkotott új médiaszabályozás volt az első próbaköve ennek a kritériumnak, és bár volt a törvényben számos aggályos elem, az ellenzéki hangvételű médiumok mégsem tűntek el a sajtópalettáról. Az Orbán-adminisztráció ügyelt arra, hogy fenntartsa a szólásszabadság illúzióját, illetve eltűrte a kormányt kritizáló médiumok okozta kellemetlenségeket. A kormány valódi szándékai akkor rajzolódtak ki leginkább, amikor túl kellemetlenné váltak számára különböző orgánumok, így a Lázár János különös külföldi útjait feltáró Origót lényegében egy üzleti tranzakcióval magához vonta, többször megfenyegette az Indexet, amikor a miniszterelnök szűk családjához köthető írások jelentek meg, legutoljára pedig a Népszabadság kiadója tett gesztust azzal a kormány felé, hogy megpuccsolta saját lapját. Ez utóbbi lépésnek is volt persze közvetlen előzménye, hiszen a baloldali lap váratlan felfüggesztése előtt össztüzet zúdított a helikopterrel lakodalomba érkező Rogán Antalra, és a barátnőjét közpénzből gazdagító Matolcsy Györgyre. A kormánypárt vezető politikusainak kárörvendő nyilatkozatai világítanak rá arra a tényre, hogy a sajtószabadságot elég különösen értelmezik. Amíg ugyanis vannak ellenzéki médiumok, nevetségesen hatnak a kormánypárti és/vagy közszolgálati sajtóorgánumok győzelmi jelentései, meghamisított tudósításai. A kormány meghatározó politikusai úgy gondolják, hogy a sajtószabadság fogalmába bőven belefér, ha egy televízió vagy rádió csak arról számol be, hogy milyen volt az igenek és nemek aránya a népszavazáson, de azt az információt elfelejti közölni a nézőkkel és a hallgatókkal, hogy egyébként érvénytelen lett a voksolás. És persze azt is teljesen normálisnak tartják, hogy állami pénzből tartsanak el érdektelen, szakmaiatlan, ráadásul vastagon veszteséges orgánumokat, a piacról viszont kiszorítják a nagy múltú, ám kritikus hangvételű szereplőket. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Aki kipucolja a főnök mokaszinját mindig szót kap a törzsi gyűlésen, aki viszont nem hajlandó erre, meghívót sem kap az ülésre.”