A kötelezőnek nevezett betelepítési kvóta ellen tartandó népszavazás tulajdonképpen a nem a menekültek befogadásáról vagy kiebrudalásáról dönt, hanem olyan kormányzati szándékok megvalósításáról, melyekről elvétve ejtenek szót a voksolás ötletgazdái. Az ugyanis kész tény, hogy amennyiben a kormány nem szeretne befogadni ezerkétszáz menekültet, azt saját hatáskörben megtehetné, nem kellene milliárdokat áldozni a kampányra, hisztériát kelteni a lakosságban, és embercsoportokat kriminalizálni.  A valódi célokról szól a Szegedi Kattintós következő összeállítása.

Fotó: index.hu

1. Látványosan elfogyott a levegő a Fidesz körül, lassan hetedik éve kormányoznak, és semmilyen látványos (értsd kézzel fogható) eredményt nem tudtak felmutatni. A rendszerben már nem igazán található olyan lehetőség, mint a 2014-es választások előtti rezsicsökkentés, a korrupciós ügyek és azok eltussolása egyre több kormánypárti szavazót bizonytalanítanak el, és egyre több állampolgárnak támad az az érzése, hogy az egész rendszert egyetlen ember érdekeire fűzik fel. Orbán Viktor pávatánca kiüresedett, nincsenek már hiteles mondatai, ráadásul a megoldatlan problémák (lásd, oktatás, egészségügy, szegénység, kivándorlás, gazdasági stagnálás) ügyében nem szólal meg. Úgy viselkedik, mint egy keleti birodalom szakrális vezetője, aki nem piszkítja össze a kezét hétköznapi ügyekkel. Ezért kellett egy olyan ügy, amely elvont, nehezen megközelíthető, és rendkívül összetett. A migránskérdés éppen ilyen, hiszen a polgárok többségét saját egzisztenciájának a fenntartása foglalja le, nem ér rá azzal foglalkozni, hogy megalapozottak-e a kormány állításai a menekültkérdésről, hogy morális dilemmák boncolgatásával töltse a hétköznapjait, amikor egyre keményebben meg kell dolgozni azért, hogy legalább a jelenlegi életszínvonalukat fenntartsák az emberek. Ilyen közegben hatásos lehetnek az olyan jelszavak, hogy az idegenek el akarják venni a munkánkat, meg akarják erőszakolni az asszonyainkat, gyerekeinket, fel akarják robbantani a kerti törpénket. A bonyolult döntéshozatali mechanizmusokról ismert Európai Unió állásfoglalásai alig jutnak el a magyar választópolgárokhoz, úgyhogy még azzal is bőven lehet érvelni, hogy az uniós vezetők önmegsemmisítő üzemmódba kapcsoltak. Orbán Viktor, mint előre látó vezér, mint magyar vátesz lép elő a káoszból, és mutatja az utat a saját népének, és reményei szerint előbb a V4-eknek, majd a teljes EU-nak. Nem számít, hogy logikailag követhetetlenek az állításai, hogy nem áll elő valódi megoldásokkal, ő a felfokozott érzelmi hangulatban nem pusztán saját népe, de az egész európai civilizáció vezéreként tud tündökölni. A kvótanépszavazás valódi célja az tehát, hogy Orbán Viktor nimbuszát megmentse, a hazai korrupciós ügyek sarából kirántsa, és a problémák fölé emelve olyan vezetőként mutassa be, aki évszázadokra előre meghatározhatja a sorsunkat. A nyugatiak azért nem értik Orbán pávatáncát, mert azt hitték, ennek a politikai kultúrának már csupán a közép-ázsiai diktatúrákban van hagyománya, ám rá kellett döbbenniük, hogy az Európai Unión belül ez egy létező, sőt hatásos módszer arra, hogy politikai vezetők a demokratikus intézményrendszerek látszólagos működése ellenére is évtizedekre beágyazzák magukat a hatalomba.

Fotó: vastagor.atlatszo.hu

2. Van azonban ennél is kézzelfoghatóbb oka annak, hogy a kormány kommunikációs stratégái körülbelül egy évvel ezelőtt elkezdték felépíteni azt a kampányt, amelynek gyümölcsét reményeik szerint egy hét múlva leszakíthatják. Ha ugyanis egy érvényes népszavazással megtámogatják a magyar polgárok a magyar kormány migrációs politikáját, akkor nem csupán a Brüsszel ellen folytatott szabadságharchoz szolgáltatnak muníciót, de a hazai ellenzék további amortizálásához is kiváló eszköz. A Jobbik kezéből kicsavarja a leghatékonyabb ütőkártyáját, a liberálisokat megosztja azzal, hogy a bojkott és nem bojkott közül kell választaniuk, a baloldaliak pedig kénytelenek elviselni, hogy törzsszavazóik egy része a távolmaradás helyett elmegy szavazni, és voksával erősíti a kormány pozícióit. A Fidesz ravasz csapdába terelte az ellenzéket, melyben nincs jó döntés, csak rossz és rosszabb. Gyurcsány Ferenc ismerte fel legelőször ezt a kényszerhelyzetet, és igyekezett a lehető legkisebb veszteséggel kivezetni pártját ebből a helyzetből. A bojkott nem jó megoldás, de ha a kormány nem enged más lehetőséget, a kormány mielőbbi leváltásában érdekelt pártoknak nincs más lehetőségük, mint az otthonmaradásra ösztönöznie a híveiket. Miután az ellenzéket vitákra, bizonytalankodásokra (olykor szerencsétlenkedésre) kényszerítették, már nem elképzelhetetlen az a forgatókönyv, hogy ellenzéki szavazatokkal lesz meg az érvényességhez szükséges 50 százalék október 2-án. A mostani kampány egyik rejtett célja tehát az, hogy véletlenül sem közeledjenek egymáshoz az ellenzéki erők, a kormány nagyobb támogatottságot mutasson ki a saját oldalán a valósnál, vagyis feledtesse azokat a kudarcokat, melyek az időközi választásokon érték. Ha ezt sikerül megvalósítaniuk, akkor akár bekövetkezhet az, amit ellenzékiek (legutoljára Gyurcsány) vizionálnak, hogy a nemek elsöprő győzelmét kihasználva akár egy előrehozott választást is bevállalna a kormány, hiszen a lendület még hónapokig viheti a kormánypártot előre.

Fotó: hvg.hu

3. És szorosan ide kapcsolódik az az egyre nyíltabban hangoztatott terv is, mely szerint a referendum eredményessége esetén egy újabb alkotmánymódosítás jöhet hazánkban. Ezt a lehetőséget Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter már nyíltan el is ismerte, csak az alaptörvény módosításának tartalmáról nem mondott részleteket. Már korábban rágörcsölt a kormánypárt arra, hogy bizonyos kiélezett helyzetekben lényegében teljhatalmat biztosítanának Orbán Viktornak. Ezt a módosítást ugyan kompromisszumokkal átvitték a Parlamenten, ám most egy olyan hangulatot idézhetnek elő az országban, hogy egyetlen ellenzéki párt sem mer majd nyíltan szabotálni egy biztonságpolitikai jellegű törvénymódosítást. Lényegében a szavazók nyomásának teszik ki az ellenzéki pártokat, és igyekeznek majd rávenni őket arra, hogy rendkívüli jogosítványokat biztosítsanak a kormány számára válsághelyzetek idejére. Ezzel egyébként önmagában eddig sem volt baja az ellenzéknek, csak azt a sarkalatos kérdést feszegették, hogy mi minősül rendkívüli helyzetnek. Nem véletlen a bizalmatlanság, hiszen a putyini „demokráciákban” például eléggé önkényesen határozzák meg a kormányok az ilyen szituációk indokoltságát, és fel is használják az ilyen rendkívüli jogosítványokat arra, hogy vegzálják az ellenzéket, így a terrorveszéllyel való fenyegetőzés lényegében a kormányok leghatékonyabb eszközei saját politikai ellenfeleik ledarálására. Ha a népszavazás eredményes lesz, és győznek a nemek, lényegében borítékolhatjuk, hogy a kétharmados többségétől megfosztott kormány mégis végigviszi az alaptörvény módosítását, amely tovább nehezíti az Orbán-adminisztráció leváltását 2018-ban. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A sápadtarcúak azt hiszik, hogy ha betonba öntetik magukat, akkor örökké uralkodni fognak, pedig így nem tudnak elfutni a felbőszült tömeg haragja elől.”