Orbán Viktor fogatlan oroszlánként küzdhet tovább Brüsszel ellen, ám ezt elsősorban önmagának köszönheti. A Fidesz csapata csúfos kudarcot vallott ugyanis hazai pályán az esélytelennek tartott ellenzékkel szemben, és a miniszterelnök hiába próbál úgy viselkedni, mint egy győztes csapat edzője, már alig tudja megtéveszteni saját szurkolóit. Abban biztosak lehetünk, hogy az öltözőben mindenki megkapja a magáét, ám hiába üvölt le játékost, gyúrót, játékvezetőt, a stratégiai hibákat ő követte el. A Szegedi Kattintós összeszedte ezek közül a legfontosabbakat.

Fotó: hvg.hu

1. Most ütött vissza először az az önkényes törvényalkotási mechanizmus, melyet a kétharmad birtokában a Fidesz erőből tolt át a Parlamenten. Aktuális érdekeinek megfelelően módosította a népszavazásra vonatkozó jogszabályokat, így 50 százalékra emelte az érvényességi küszöböt. Ezzel nyilván minden ellenzéki népszavazási kezdeményezés ellehetetlenítése volt a célja, ám csapdát állított magának is. Orbánnak a Fidesz és Jobbik táborán kívül el kellett volna vinni a szavazófülkékbe még legalább egymillió embert, és ez azért nem sikerülhetett, mert a kormány szavahihetősége igen erős csorbát szenvedett az utóbbi hat évben. Orbán nem mérte fel megfelelően a társadalomban uralkodó hangulatot, mely egyfelől tényleg idegenellenes, ám sokaknál ezt az érzést felülírta az az óhaj, hogy betartsanak a kormánynak. A megváltoztatott választójogi szabályok is visszaüthetnek, hiszen ez a 2014-es választások előtt megalkotott konstrukció az akkori pártpreferenciákra lett kitalálva, ám ha a Fidesznek nem lesz már kétmillió hűséges szavazója, a szabályozás már az ellenzéknek kedvezhet.

2. Komoly stratégiai hibának bizonyult, hogy egyetlen ellenzéki népszavazási kezdeményezést nem engedett át a Fidesz szűrője, pedig ha például a vasárnapi boltzárral együtt tették volna fel a kérdést az állampolgároknak, akkor valószínűleg jobb esély lett volna az 50 százalék elérésére. Ez akkor is többet hozott volna a konyhára, ha közben a kormány ellen szavaznak a boltzár kérdésében. Orbán túlságosan hitt a mozgósításban, lebecsülte azokat az ügyeket, melyek a menekültválság mellett még foglalkoztatják az embereket, így sehogy sem tudta pótolni a hiányzó 10 százalék választót.

Fotó: blgaszat.hu

3. A kormány számára kényelmes állapot volt a népszavazásig az a társadalmi közönyösség, mely a politikát övezte. Ez tudatos volt, hiszen a kormány és a fideszes politikusok korrupciós ügyeit azzal ütötték el, hogy a szocialisták is loptak. Ez persze olyan apátiába süllyesztette a közéletet, melyből egy olyan brutális kampány (még Vona Gábor szerint is) sem tudta kimozdítani, ami mögöttünk áll. A közöny kifejezetten érzékelhető volt akkor is, amikor az olimpiai közvetítések közé csempészték a gyűlöletkampány hirdetéseit, és amikor turbó fokozatba kapcsoltak a Habony-művek, már kifejezetten irritáló volt a kormány nyomulása.

4. Az Orbán-adminisztrációra jellemző, hogy mélyen alábecsüli a polgárok szellemi képességeit, ám most olyan népmesei elemekkel operáltak, melyeket tényleg csak azok hittek el, akik bármikor beugranának Orbán Viktor után egy feneketlen kútba. Olyan társadalomszemlélet rajzolódott ki a kampányban, mely megelőlegezte a polgárok jelentős részének ellenállását. Az érvénytelen szavazatok kiugró száma azt jelezte, hogy sokan kikérik maguknak, hogy óvodásként kezeli őket a kormány.

5. Maga Orbán Viktor is bevallotta már szűk körben, hogy a politikai törvényszerűségei miatt elkopik egy párt, mely huzamosabb ideje kormányoz. Ő azonban nem mérte fel jól ennek mértékét, az időközi választások kudarcát mindenféle mondvacsinált indokokkal magyarázta meg, ám arra nem volt felkészülve, hogy egy országos megmérettetésen is kudarcot vall a pártja. A korrupció olyan mértékben erodálta a Fidesz hitelességét, hogy a brutális médiatúlsúly ellenére sem voltak képesek mozgósítani a választók 60 százalékát. Így legalább nem kell félnünk attól, hogy megkockáztatja az előrehozott választásokat a Fidesz.

6. Jó szokása szerint nem mondta meg világosan a miniszterelnök, hogy mit is szeretne elérni a népszavazással. Egy olyan politikustól, aki évek óta nem hajlandó ellenségesnek tartott médiának nyilatkozni, ellenzéki politikusokkal nyíltan vitázni ez egyáltalán nem meglepő, ám ennek kínos következményei vannak. Orbán valódi célját ironikus módon a voksolás éjszakáján vallotta be, amikor azzal kérkedett, hogy többen szavaztak a kvóta ellen, mint ahányan támogatták az uniós tagságunkat. Ez olyan ízléstelen, ugyanakkor elhibázott párhuzam volt, melyből az világlik ki, hogy az ellenzéknek igaza volt akkor, amikor az EU-ból való kilépésünk első politikai lépéseként értékelték a népszavazást. Orbán Viktor teljesen belebonyolódott a Brüsszel elleni hadakozásba, így joggal hányják a szemére ellenzéki- és kormányoldalon, hogy az ország valós problémái egyáltalán nem foglalkoztatják.

7. A kampány rendkívül sablonos és didaktikus volt, így a belé ölt milliárdok ellenére nem volt igazán mozgósító ereje. Tipikus esete ez annak a helyzetnek, amikor a kevesebb többet ért volna. A migráció általános elutasítása persze sok szavazatot hozott, ám arra nem kapott senki választ, hogy miként próbáljuk hazacsábítani a saját „migránsainkat” Nyugat-Európából, hogyan oldjuk meg az alacsony bérek és a munkaerőhiány gondjait, kik fognak nekünk nyugdíjat fizetni, ha már felélte az állam magánnyugdíj-pénztárak vagyonát, a nyugdíjkasszában pedig nincs elegendő tartalék a következő generációk ellátására. Ez a kampány csakis az elutasításról szólt, és semmilyen nyugtalanító kérdésre nem akart vagy nem tudott választ adni a polgároknak. Nem csoda, ha képtelenek beismerni a vereséget, hiszen akkor el kellene kezdeni kormányozni. Ahogy egy dakota törzsfőnök mondaná: "Még egy ilyen győzelem, és nem marad több katonám."

Fotó: atv.hu

8. És, ha már szóba kerültek a külföldön dolgozó honfitársaink, lássunk egy rendkívül prózai okot az érvénytelenségre. Politikai okokból tőlük megvonták a jogot arra, hogy levélben szavazhassanak, úgy mint a határon túl élő magyarok, így lényegében keletkezett egy hatalmas lyuk, melyet a külhoni magyarokkal akart betömni Semjén Zsolt. Ám ezúttal egyik közösség sem volt aktív, az előző azért, mert másodrangú választópolgárokként kezelik őket, az utóbbiak, mert őket a magyar migránskérdés kevésbé ragadja meg, mint a parlamenti választások. Valószínűleg velük sem lett volna meg az érvényesség, ám a kormány kampányának agresszivitása érzékelhető volt a határokon túl is. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha minden követ megmozgatsz, és mégsem sikerül elhordanod a hegyet, ne magadat hibáztasd, hanem azt a sámánt, aki kitalálta ezt a hülyeséget."