A miniszterelnök rendkívül visszafogottan már-már Mátyás királyéhoz hasonlította saját országlását. Ám a népmesékből tudjuk, hogy két dologban biztosan biztos különbözik egymástól a magyar történelem e két meghatározó figurája. Amíg ugyanis Mátyásnak az orra volt nagy, addig Viktornak a pocakjáról mondhatjuk ezt el, és míg az igazságos király álruhában járta az országot, hogy valós képet kapjon népe életéről, addig a miniszterelnök felköltözik a várba, hogy minél távolabb legyen az alattvalóitól. Most azonban játsszunk el a gondolattal, mi lenne akkor, hogy Orbán Viktor mégis álruhát öltene, és megnézné magának a valódi Magyarországot.

Fotó: humor.blog.hu

Kezdhetne mindjárt az első aluljáróban, ahol kéregetők és hajléktalanok sorfalában közelíthetne a 3-as metró megállójához. Morogna egy kicsit a (ál)bajsza alatt, hogy Tarlós mégsem tudta kipucolni ezeket a szerencsétleneket innen, de aztán jönne a szerelvény, és a meglepetése még mindig az az ütött-kopott szovjet metró kocsik gördülnének be az állomásra, amelyeken a 80-as évek végén, egyetemistaként utazott. Aztán beszállna a szerelvénybe, és látná, hogy pestiek sem élnek olyan jól, ahogy azt a Központi Statisztikai Hivatal adataiból kiolvasható. No, de a vidék a miénk – gondolná a miniszterelnök, és úgy döntene, hogy irány a Keleti pályaudvar, ahonnan majd célba veszi valamelyik vidéki várost.

Teljesen mindegy, hogy a szolnoki, a hatvani, a sátoraljaújhelyi vagy a békéscsabai vonatra száll fel, a kocsiban mindenképpen megdöbben, hogy még mindig ugyanazok a szerelvények szállítják az utasokat, mint amikor még ő utazott haza a fővárosból joghallgató korában. Igaz, azóta otthon már van egy vadonatúj kisvasút, ám az véletlenül sem hasonlít ehhez a több évtizede szolgálatban lévő, elhanyagolt szerelvényre. Leülne egy idősebb pár mellé, akik Magyar Nemzetet olvasnak. Ez a Simicska még itt is kísért engem - gondolja magában az álruhás miniszterelnök, aztán megnyugtatja magát azzal a gondolattal, hogy ha hazaérnek ezek a jóemberek, otthon majd krumplit hámoznak az újság lapjaira, vagy gyújtóst csinálnak belőle. 

Aztán megáll a vonat egy képzeletbeli vidéki város állomásán, és az álruhába bújt miniszterelnök folytatja a vidék feltérképezését a vasúti restiben, ahol a régi szép idők emlékére megiszik egy fröccsöt a saját egészségére. Végre egy jó hír: a fehér fröccs megdöbbentően olcsó (igaz, csak a saját fizetéséhez képest), és meg is kérdi a kocsmárost, hogy milyen borból készült a frissítő ital. A kocsmáros azonban lehangoló választ ad: Annyi szőlőszem van ebben a borban, ahányszor igazat mondott Rogán Antal. Na, igen - morgolódik az álminiszterelnök, majd felhajtja a bizonytalan eredetű italt.

Aztán elhagyva a lepukkant állomásépületet, beleszippant a friss vidéki levegőbe. Látja, hogy közmunkások dolgoznak az állomás előtti parkban, és meg is kérdi őket, meg tudnak-e élni 52 ezer forintból? A választ nem idéznénk, lényeg, hogy néhány gereblye és kapa röpül a gyanús idegen felé, aki öles léptekkel rohan tovább, hogy végre találjon valakit, aki visszaigazolja a KSH sikerorientált adatait. Meglát néhány iskolás gyereket, és megkérdi tőlük, szeretnek-e suliba járni. A választ szintén nem idéznénk szó szerint, de a gyerekek sűrűn emlegetik benne Hoffmann Rózsa egykori államtitkár nevét. Orbán Viktor azért megkérdi tőlük, hogy de legalább jó-e a koszt a menzán, erre az egyik gyerek azt válaszolja, hogy annyira sótlan az ebéd, mint Áder János szilveszteri beszéde.

A miniszterelnök elkeseredik ettől, de azzal vigasztalja magát, hogy legalább a humorérzékük megmaradt a vidéki embereknek. Mielőtt teljesen magába roskadna, támad egy mentőötlete. Biztos épült ebben a városban is stadion, így ott biztos elégedett embereket fog ott találni. Kérdezősködik az utcán, hogy merre van a focistadion, mire csak hümmögnek az emberek. Mikor megunja, visszakérdez az egyik fiatalembernél: Van ebben a városban egyáltalán futballstadion? A válasz annyi, hogy persze, de itt senki sem szereti a focit, úgyhogy üresen kong az új stadion, amikor a csapat játszik.

                                 Fotó: pupublogja.hu

Erre aztán tényleg teljesen elszontyolódik a miniszterelnök, de ekkor eszébe jut, hogy megkérdez egy nyugdíjast, hogy megkapta-e a karácsonyi Erzsébet-utalványt és a hozzá tartozó miniszterelnöki levelet? Ki is szúr egy kisnyugdíjast az utcán, felteszi neki a kérdést, mire a néni felnéz, és azt mondja: Szerencséje, hogy nem maga az Orbán Viktor, mert ha egyszer meglátnám, jól beleverném az orrát az utalványába, meg a levelébe. Ha tényleg olyan jól megy az országnak, ahogy mondja, biztosan többet is adhatna nekünk, mint ez a könyöradomány, meg a hízelgő levele. Az álruhába öltözött miniszterelnök erre csak annyit mond: Jó, majd megmondom neki, ha összefutok vele.  Ahogy egy dakota közmondás mondja. „Ha rólad mesélnek viccet a faluban, jobb, ha éppen vadászni vagy a prérin.”