Szinte mindenben sumákol, mellébeszél vagy tagad a kormány, ami a rövidesen megkezdődő budapesti vizes vb kapcsán kérdésként felmerülhetett bennünk. Nem tudjuk, hogy pontosan mennyi közpénzt szórtak el az esemény előkészítésére, az építkezésre, reprezentációra, ahogy arról sincsenek pontos adatok, kik jártak jól azzal, hogy meglehetősen átláthatatlanok voltak a versenyhez kötődő költések. Az építkezések csúsztak, a szervezők kapkodtak, úgyhogy profizmust már csak a magyar sportolóktól várhatunk a rövidesen startoló eseményen.

Fotó: 24.hu

Régóta tart a számháború a vizes világbajnoksághoz kötődő költések nagyságával kapcsolatban, ám azt a kormány illetékesei sem tagadják, hogy bőven 100 milliárd forint fölött lesz a végösszeg. Bruttóban akár 170 milliárdot is kóstálhat a rendezvény összköltsége, ugyanis egymás után esnek ki a csontvázak a kormány büdzséjéből. A legújabb botrány, hogy a nyilvánosnak hazudott költségvetési tételeken kívül most felbukkant egy újabb, ami tovább táplálja bennünk a gyanút, hogy a sunnyogás még nem ért véget a kormány részéről. Egy igen jelentős tétel, körülbelül 30 milliárd forint ugyanis az eddigi a számításokból kimaradt. Nem is csoda, hiszen nincsenek róla nyilvános értesítők, és a szervezők részéről is legfeljebb csak elszólás szintjén esett róla szó.  

Ez a tétel főleg a tévés közvetítések technikai feltételeinek biztosítását,  az internetes kapcsolat kiépítéséhez szükséges beruházásokat, az ezekhez szükséges szoftveres hálózat kiépítését jelenti. Vettek 1400 mobiltelefont és 600 laptopot is, hogy a digitális térben legyen némi vibrálás is, így jött ki az elég extrém nagyságú 30 milliárdos tétel. Ezzel együtt már biztos 150 milliárd fölött járunk bruttóban, ami még bővülhet, mert a kormány nagy tapasztalatokkal bír a költési tételek elsumákolásában.

Ha csak szerényen úgy számolunk, hogy a kiinduló költségvetés megötszöröződött, akkor képzeljük el ugyanezt az olimpiai beruházások esetében!

Persze, ilyenkor jön az a szokásos vád a fanyalgó és kekeckedő, kormánytól független médiával szemben, hogy mindenben csak a hibát látja, holott örülnünk kéne, hogy itt ugrik a medencébe a világ vízi sportjának elitje, és elviszik jó hírünket a szélrózsa minden irányába a vetélkedést követően. Igen ám, csak a versenyző csak a felszínt látja, az öt helyszínen megrendezett, versenyeket, a grandiózus létesítményeket, a csilli-villi nyitó- és záróünnepségeket. Nekünk azonban marad a bosszúság, hogy a kormány újra úgy szórt el milliárdokat egy presztizsrendezvényre, hogy megint elfelejtett szólni néhány tételről, melyekkel közpénzt égettek el.

A mindig magabiztos Orbán-kormány ezúttal is bebizonyította, hogy korántsem az önzetlenség hajtja, amikor nagy fába vágja a fejszéjét. A grandiózus terveket csak erősen felpumpált költségvetéssel tudta megvalósítani, nem mellékesen a saját oligarcháinak jutottak a legzsírosabb megrendelések, közben folyamatosan csúsztak a határidők, változtak a koncepciók. A vizes vb körüli ügyek a megalománia és a nagy akarás okozta görcsölés különleges elegyét képezik, ami nem pusztán a mostani projektben érhető tetten. Ilyen maga a kormányzás is, amely csak ritkán mert belevágni komolyabb átalakításokba, de akkor is hiba hiba hátán sorakozott a megvalósításnál. Gondoljunk csak oktatási intézmények államosításába, majd az iskolákat felügyelő Klik agóniájára.

Csak most örülhetünk igazán annak, hogy a Momentum Mozgalom aláírásgyűjtésének köszönhetően a kormány kifarolt az olimpiai álomból. A mostani költések ugyanis fényévekre vannak azoktól a tételektől, melyeket egy olimpiai projektbe kellene beleölni. Ha csak szerényen úgy számolunk, hogy a kiinduló költségvetés megötszöröződött, akkor képzeljük el ugyanezt az olimpiai beruházások esetében! Hihetetlen pénzherdálás zajlott már az előkészítés időszakában, ám a megvalósítás gyakorlatilag minden erőforrását felemésztette volna annak az országnak, amely saját erejéből a jelenlegi szerény gazdasági növekedést is alig tudná fenntartani.

Fotó: Index.hu

Az olimpiai pályázat bukásakor is egyértelmű volt, hogy nem a sportrendezvényt utasítják el a budapestiek, hanem üzenni akarnak annak a kormánynak, amelyikre nem szeretnék bízni a rendezéshez szükséges hatalmas összeget. Lényegében a kormányzati korrupción bukott meg a budapesti rendezésű olimpia ötlete, amit Orbán Viktor is jól tudott, amikor rábírta Tarlós István főpolgármestert, hogy vonja vissza a pályázatot. A mostani sporteseménnyel is az a célja a kormánynak, hogy a grandiózus beruházásokkal, profi rendezéssel vakítsa el a hazai kritikusokat és ejtse ámulatba a kétkedő külföldi politikusokat. Közben azonban épp azt bizonyította, hogy nem tud kibújni a saját bőréből, és épp úgy rendez sporteseményt, ahogy kormányoz. Vagyis fecseg a felszín és hallgat a mély. Vagy, ahogy egy dakota közmondás fogalmaz: „Minél hangosabban kántálod a törzsi dalokat, annál jobban hiszed, hogy tisztán énekelsz.”