A Fidesz végképp elszakadt a valóságtól, a párt vezetőinek már fogalmuk sincs arról, valójában milyen országot irányítanak, a magyar társadalom problémáiról pedig nem is akarnak tudni semmit. Lényegében így vázolhatjuk fel a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nyolcéves teljesítményét a kormány szempontjából. Ellenségkép építésben azonban nagyot alkotott Orbán Viktor kormánya, hiszen lassan az ENSZ-szel is harcban állunk. Hogy lesznek-e olyan vezetői az országnak belátható időn belül, akik valós megoldásokat kínálnak valós problémákra? Április 8-án kiderül.
Fotó: pestibulvar.hu
Ha az ENSZ nem úgy táncol, ahogy mi akarjuk, akár abból a szervezetből is kiléphetünk. Kis túlzással ez a lényege Orbán Viktor legújabb péntek reggeli rádiós igehirdetésének. Miután a kormány beleszaladt egy kiadós pofonba azáltal, hogy a harcos migránsozás közben fű alatt menedékkérők ezreinek adott oltalmat, most kemény akar lenni a kormányfő, mint a Rolling Stones. Az ENSZ migrációs csomagja kapcsán ugyanis úgy hűtötte a kedélyeket, hogy közben azért belengette, az Egyesült Nemzetek Szervezete is lehet Soros-bérenc szervezet. Annyit ugyanis előrebocsátott a kormányfő, hogy nem fogunk elfogadni olyan határozatot, ami ellentétes az érdekeinkkel. Kérdés, hogy kire gondolt: önmagára vagy az országra?
A kormányfő azért dobott néhány lapáttal ismét a tűzre, mert kezdett kihunyni migránsok elleni gyűlölet parazsa a kormánypárti szavazók lelkében, miután kiderült, hogy az ország mégis oltalmába néhány ezer menekültet. A fideszes szavazók zavarodottságát jelzi, hogy az eset nyilvánosságra kerülése óta csökkent a kormánypárt népszerűsége, ugyanakkor rendkívül kompakt szavazóbázisuk tagjai közül sokan a voksolástól való távolmaradást fontolgatják. Hiába, mégsem lehet egy olyan pártra szavazni egy talpig becsületes jobboldali választónak, amelyik megengedi, hogy kiszolgáltatott emberek ezrein segítsen a kormánya!
De hagyjuk az iróniát, inkább lássuk, miként igyekszik ismét a kommunikációs trükkök segítségével ismét elmenekülni a valóság elől az ország jelenlegi vezetése? Például úgy, hogy képviselői kivonulnak a menekültkérdést firtató parlamenti szakbizottsági üléstől, és távol maradnak a szintén e kérdésben összehívott rendkívüli plenáris üléstől. Ha érdemi kérdéseket kapnak az oktatásról, egészségügyről, netán a korrupcióról, hosszasan kommunistáznak, elmúltnyócéveznek, gyurcsányoznak, sorosoznak, migránsoznak, hogy a végén semmit se kelljen konkrétan mondaniuk a kínos ügyekről.
A minisztériumok lassan csak faxon érintkeznek a sajtó, a civil szervezetek és ellenzéki pártok képviselőivel. Legtöbbször már nem fárasztják magukat a kormánytagok azzal, hogy érdemben válaszoljanak érdemi kérdésekre, inkább nyilatkozatokat adnak ki, de leginkább rá se hederítenek az okvetetlenkedő újságíróra vagy ellenzéki politikusra. Mindenfajta párbeszéd elhalt a kormány illetékesei és a kritikus társadalmi csoportok között arra hivatkozva, hogy ők vagy Soros György bérencei, vagy szimplán a magyar nép ellenségei.
Erre a helyzetre különösen érvényes az az ősi magyar mondás, hogy „Fejétől bűzlik a hal”, hiszen Orbán Viktor maga mutatja az utat híveinek és beosztottjainak az egyirányú párbeszéd utcájában. Évek óta csak baráti médiáknak hajlandó interjút adni, csak alákérdezős riporterek mikrofonja elé mer beülni tévékben és rádiókban. Orbán nem vitázik a Parlamentben sem, az őt ért személyes támadásokra olykor alpári viccekkel válaszol. Nem riad vissza a sunyi célozgatásoktól, a lekezelő beszólásoktól, de ha szüksége van rá, akkor hosszasan tud mellébeszélni ő is, mint pártjának megannyi droidja. A kormányfő személyesen irtotta ki pártjából az érdemi vita csíráit is, mert fél attól, hogy ingoványos területre tévedne népes serege, ha nyíltan csatába szállna ellenfeleivel.
Ez egyrészt nagy kihívás az ellenzék számára, mert úgy kell viselkedniük, mintha még működnének a demokratikus intézmények az országban, ugyanakkor nagy lehetőség is, ha mégis magyarázkodásra tudják kényszeríteni a kormányt. Ez történt Altusz Kristóf nyilatkozata után is, hiszen nem lehetett lesöpörni az asztalról egy helyettes államtitkár szavait, hanem meg kellett magyarázni, miért is fogadott be mégis 1300 embert a kormány. Nem az ellenzék gyújtott alá a kondérnak - legfeljebb csak élesztgette a tüzet -, ezért magának a kormánynak kellett azonnal poroltó után nyúlnia. És a tüzet el lehet oltani, de a füst még sokáig árulkodik arról, hogy valami nagy baj történt.
Fotó: 24.hu
Ez a szituáció megmutatta, a Fidesz leginkább attól tart, hogy elveszíti a saját táborának egy részét (ezért olyan dühös a Jobbikra), így számára azok a milliók, akiket érvekkel lehetne meggyőzni, nem is fontosak. Ez az ország a kormánypárt számára annak a mintegy kétmillió fideszes szavazó hazája, akik nem igénylik a párbeszédet, beérik kinyilatkoztatásokkal, az újabb és újabb ellenségekkel, az irányelvek mantrázásával. Azok, akik ezen a körön kívül vannak, csak annyiban érdekesek a hatalom számára, hogy minél kevesebben menjenek el szavazni, és a lehető legtöbb párt között szóródjanak szét a voksaik. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség szól: „Az csak kellemetlen, ha a körmöd alá tüske megy, de ha úgy akarsz megszabadulni a fájdalomtól, hogy levágod az ujjad, az már kínos.”
