Megfordulhat-e a közhangulat 1300 menekült befogadása miatt a választások előtt? Ez a legfontosabb kérdés ma Magyarországon, amit mielőbb a saját szájíze szerint szeretne megválaszolni a kormánypárt. Kétségtelen, veszítenivalójuk nekik van leginkább - no meg a teljesen hülyének nézett választópolgárnak -, ám az ellenzék még a segítségükre siethet azzal, ha nem tud élni egy ilyen váratlanul felbukkanó eséllyel. Ha a Fidesz felé lejtő pályán a kormányváltásra törekvő erők inkább egymás gáncsolásával lesznek elfoglalva, mint a hátrány ledolgozásával, akkor az Orbán-rezsim ezt a botrányt is megússza. Bárhogy is történik, az alábbi kérdésekre mindenképpen választ kellene kapnunk még április 8-a előtt.

Fotó: starthirek.hu

1. Van-e jó migráns és rossz migráns? A kormány érdekes módon nem a totális tagadást választotta, amikor Altusz Kristóf egy máltai lapnak elismerte 1300 ember tavalyi befogadását. Korábban az sem zavarta különösebben őket, ha hangfelvétel bizonyította bizonyos kijelentések hitelességét, így akár azt a megoldást is választhatták volna, hogy kirúgják a hibázó helyettes államtitkárt, és megnyugtatják híveiket, hogy csak kommunikációs hiba történt. Ehelyett Altusz maradt, a főnöke pedig még meg is erősítette a menekültekkel kapcsolatos híreket. Ezzel Szijjártó Péter arra kényszerítette saját kormányát, hogy önmagának kelljen megkülönböztetnie jó migránsok és rossz migránsok csoportjait. Később ezt megtette maga Orbán Viktor is, amikor péntek reggeli rádiómonológjában az illedelmesen bekopogó menekülteket megkülönböztette a vaddisznóként csörtető illegális bevándorlóktól. Az hagyján, hogy a korábbi hivatalos kommunikációban tudatosan összekeverik az illegális bevándorló, a menekült, a kerítéseket letaroló migráns és a terrorista képét, de most ennek a fogalmi összemosásnak visszájára kényszerültek. Az idegenek elleni hergelés nyilván nem lehet elég hatásos, ha az üldözötteket kiemelik a gyanús, illetve a veszélyesnek tartott emberek közül, mert ezzel azt sugallják, hogy vannak olyan emberek a világban, akiknek egyszerűen emberségből segítenünk kell.

Például jó lenne megtudni, milyen országokból érkeztek a menekültek, milyen okok vezettek oda, hogy a menekültügyi eljárás végén oltalmazott státuszt kaptak a magyar államtól.

2. Lehet-e humánus a menekültekkel Nemzeti Együttműködés Rendszere? A fentekből egyenesen következik ez a kérdés. Érdekes módon épp azt szeretik a Fidesz hívei az Orbán-kormányban, hogy kíméletlen mindazokkal, akik nem szolgálják az érdekeit. Így járnak el a kormánykritikus civilek, az ellenzéki pártok ellen, de megkapja a magáét az akadékoskodó Európai Unió és persze Soros György is. Ha például elismerné a kormány, hogy a magyar származású milliárdosnak komoly szerepe volt a rendszerváltásban, és hogy sok fideszes politikus tanulmányait támogatta anyagilag, az egész Stop Soros kampányt ki lehetne dobni a kukába. Orbán világképe olyannyira fekete-fehér, hogy az árnyalatok meglétének beismerése is komoly bizalomvesztéssel járna saját táborán belül. A kormányfő jókra és rosszakra osztja fel a világot, amikor a híveihez szól, ám amikor pávatáncot kell járnia a nemzetközi diplomáciában, akkor gesztusokra kényszerül. Így most olyan helyzetbe került a kabinet, hogy a saját hívei felé is úgy kell kommunikálnia, mintha nemzetközi jogvédők felé kéne gesztusokat gyakorolnia, hogy ne fenyegessék meg szankciókkal. Jól látszik, hogy ebből a kényszerhelyzetből mielőbb szabadulni szeretne a kormány, és visszatérni a jól megszokott jók-rosszak felosztáshoz, amit igazán kultivál a mintegy kétmilliós szavazótábora.

3. Megakadályozhatja-e az ellenzék, hogy a kormány visszatérjen a parttalan gyűlöletkampányhoz? Elvileg igen, ha ügyesen adagolja aggályait az eltitkolt menekültbefogadással kapcsolatban. Azonban számos dologra kell ügyelniük a kormány felelősségének hangoztatásakor. Egyrészt nem veheti át az Orbán-féle retorikát, és nem lehet keményebben menekültellenes, mint maga a kormánypárt. Másrészt nem elégedhet meg a Fidesz kommunikációjára olyannyira jellemző semmitmondó, általános válaszokkal. Például jó lenne megtudni, milyen országokból érkeztek a menekültek, milyen okok vezettek oda, hogy a menekültügyi eljárás végén oltalmazott státuszt kaptak a magyar államtól. Egy ilyen mechanizmus részletei például rávilágítanának arra, hogy milyen sok országban üldöznek embereket csupán a nemzetiségük, vallásuk vagy nemi identitásuk miatt. Nagyon ráférne a magyar társadalomra egy kis tájékoztatás ilyen ügyekben, és ezt épp annak a Fidesznek kéne megadnia, amely tudatosan rajzolt torz képet a menekültek millióiról a saját médiabirodalma és Rogán Antal propagandagépezetének segítségével.

4. Mi értelme volt ilyen sok pénzt ölni a gyűlöletkampányba, ha a kormány humánusan cselekszik? Tényleg hülyén hangzik a kérdés, főleg, ha a Fidesznek tesszük fel. Egyrészt, mert nem gondoljuk, hogy humanitárius megfontolások vezették a kormányt az 1300 menekült befogadásakor, másrészt jól tudjuk a választ a kampány politikai hasznát illetően. A Fidesz kommunikációs gépezetével szemben azonban csak úgy lehet eredményeket felmutatni, ha saját fegyverüket használják ellenük. Furcsa módon, ha az ellenzék be tudná bizonyítani, hogy a magyar kormány emberségesen bánik a védelemre szoruló emberekkel, akkor csökkenne a Fidesz támogatottsága a saját táborán belül, ugyanakkor nem nőne jelentősen az ellenzéki szavazók között. Amíg az Orbán-kormány el tudja hitetni a sajátjaival, hogy még mindig a „zéró tolerancia” mozgatja a politikáját menekültügyben, addig az 1300 ember befogadásának nem lesz jelentősége. Furcsa módon tehát az ellenzéknek azt kell bebizonyítania, hogy az Orbán-kabinet esetében a zord külső mögött érző emberek vannak.

Fotó: 24.hu

5. Átírják-e az ellenzéki kampánystratégiákat a kialakult helyzetre való tekintettel? Szintén furcsa fintora a sorsnak, hogy míg eddig a kormány minden igyekezetén azon volt, hogy a menekültkérdés témája dominálja a kampányt, addig most inkább az ellenzéknek kéne erre törekednie. A kormány tízmilliárdokból (közpénz!) építette fel azt a stratégiát, melyet most akart megkoronázni a Stop Soros törvénnyel és a hozzá kapcsolódó kommunikációs kampánnyal, most viszont az Altusz-affér után kénytelen volt előrehozni a törvény ötletének bejelentését. Annak fényében azonban, hogy maga a kormány is „bűnsegéd lett” a migráció támogatásában, a Soros elleni hadjárat is elvesztette eredeti küldetését. Akár kontraproduktívvá is válhat ugyanis annak hangoztatása, hogy tűzzel-vassal üldözni kell azokat a civileket és magánszemélyeket, akik egy napbarnított ember láttán nem tárcsázzák azonban a rendőrség központi számát. Ha tehát az ellenzék minden nap háromszor elmondja, hogy a kormány maga is a Soros-terv végrehajtásán ügyködik a letelepedési kötvények forgalmazása és az 1300 menekült befogadása révén, akkor ez nem csupán a Jobbiknak hozhat sok szavazatot, de a baloldali pártok is megnyerhetik a bizonytalan szavazók egy részének bizalmát. Valószínűleg át kell írni a kampánystratégiákat, és a korrupció hangoztatása mellett nagy hangsúlyt kell fektetni a kormány álszent menekültpolitikájára, ugyanis a Habony-művek erre a témára építette fel a teljes kormányzati kommunikációt április 8-ig. A Fidesz persze nem tétlenkedik, minden erejével azon van, hogy továbbra is arról folyjék a politikai diskurzus, ami számára előnyös, ám a jóval kisebb kommunikációs felülettel rendelkező ellenzéknek most módja van arra, hogy akár a Fidesz által uralt médiákba is bevigye a menekültkérdésnek ezt a dimenzióját. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „A medvét a saját barlangjában lehet leginkább sarokba szorítani, mert onnan nincs hátrálás.”