A kormányfő mindent elkövet annak érdekében, hogy elhitesse népével: ő csak egy a több millió magyar közül. Feltűnően aktív a virtuális térben, színvonalukat tekintve egymást alulmúló Facebook-videók jelzik útját szerte e hazában. Mintha megirigyelte volna Vona Gábor pártjától a cukiságokat, hiszen többek között rövidfilm örökíti meg, amint csokinyuszikat vásárol Szerencsen, majd feltűnik egy vidéki óvodában, ahol látványosan lepacsizik a kicsikkel. Közben habzó szájjal riogat a menekültek ellen, és persze Soros György is megkapja tőle a magáét.

        Fotó: zoom.hu

Nem mintha minden Bözsi nénivel kezdődött volna, de néhány hónapja egy nyugdíjas néninél tett „váratlan” látogatása megalapozta Orbán Viktor mostani kampányát. Igyekszik joviális úriemberként viselkedni a nyugdíjasokkal, ovisokkal, sőt a nőkkel is, ami azért nem megy neki olyan gördülékenyen. A különbség az, hogy Bözsi néninek még Gyurcsány Ferencet és az „elmúlt nyolc évet” szidta, most azonban mindenről és mindenről a bevándorlás veszélyei jutnak eszébe.

Bármerre jár ugyanis, először jól megdicséri saját kormányát, méltatja a helyi fideszes potentátokat, majd ügyes retorikai fordulat után migránsozik egy kicsit. Interjút adott például a  Várpalotai Hírcentrum Televíziónak, melyben a szokásos ömlengés után kerek perec kijelentette:  „egy migránsra kilencmillió forintot kellene költeni”, ami veszélyeztetné az elért gazdasági eredményeket, és a pénzt így nem a magyar emberekre, hanem a betelepítendőkre kellene majd fordítani.  

Ez nem pusztán ordas hazugság, hanem önleleplezés is. Egyrészt, mert Magyarország tavaly befogadott 1300 menekültet, és nem kellett rájuk költeni egy valag pénzt, másrészt letelepedési kötvények segítségével 20 ezer migráns érkezett hazánkba, akik fizettek az állampolgárságért. Tehát, ha a migránsok pénzt hoznak, akkor itt a helyük, ha meg szegények, akkor ne jöjjenek, mert sokba kerülnek. Nem túl cizellált gondolatmenet, de az a kukás biztos megérti, akivel egy Facebook-videó tanulsága szerint Egerben ölelkezett a miniszterelnök.

Fotó: 24.hu

Van tehát logika abban, hogy Orbán kampányvideóin finoman szólva nem az értelmiséget próbálja megszólítani. Olyan állítások hangoznak el a szájából ugyanis, melyeket tényekkel nem tud alátámasztani, így a sárga kabátos kukásemberrel szívesebben bratyizik, mint egy akadékoskodó, a kákán is csomót kereső középiskolai tanárral, vagy egy villamosmérnökkel. Orbán világképe azt sugallja azt, hogy amíg Magyarországon nincsenek bevándorlók, addig fejlődik a gazdaság, szépülnek a közterek, nemzeti szellemben képezik a gyerekeinket az iskolákban, de ha jönnek a Soros által fizetett muszlim bevándorlók, ennek az idillnek vége.

Ráadásul, amíg egyetlen cél lebeg a kormány szeme előtt, mely lényegében a bevándorlás elutasítása tokkal, vonóval, addig mindig le lehet nyugtatni a kedélyeket, amikor a választók a kormány viselt dolgait kezdik felhánytorgatni. Semjén Zsolt külföldi luxusvadászatai, Lázár János batidai kastélya, Kósa Lajos talányos számlakezelési ügye, vagy Tiborcz István Elios-ügye mind másodlagosak, ha a kormányfő cukikampánya csattanójaként rendszeresen belengeti, hogy az igazi veszély nem a kormányzati korrupció, hanem a migránsáradat.

Fotó: blikk.hu

Nehéz megjósolni, mennyit hoz a Fidesz konyhájára Orbán országjárása, ám az biztos, hogy lényegében egymaga próbálja megoldani pártja nagy problémáit. A zűrös ügyekbe keveredett kormánypárti káderek ugyanis lényegében kiestek a kampányból, a migrációs tematikára felhúzott propagandagépezet pedig érdemben nem képes reagálni az aktuális témákra. A miniszterelnök végighaknizza az országot, jópofizik azokkal a választókkal, akik vevők még a program nélküli, riogatásra épülő kampányra, és abban a tudatban várja április 8-át, hogy minden tőle telhetőt megtett a siker érdekében. Ahogy a dakota gyerekeknek mondják szüleik: „Már nem kell sokat aludnunk ahhoz, hogy megtudjuk, hatottak-e a varázslók ráolvasásai a törzs tagjaira.”