Harmadvonalbeli kádereivel igyekszik feltölteni az oktatási intézmények vezetését a Fidesz. Szinte naponta érkeznek ugyanis olyan hírek, melyek szerint szakmai körökben elismert intézményvezetőket állítanak fel az igazgatói székekből azért, hogy harmatgyenge, sokszor a pedagógus szakmával csak érintőleges kapcsolatban lévő pártkatonáknak csináljanak helyet. A NER most úgy érzi, hogy mindenre van már jogosítványa, ugyanakkor azok a csinovnyikok, akiket most pozícióba juttatnak, a szakmaiság helyett inkább a lojalitást fogják megkövetelni a tantestületekben.
Fotó: zoom.hu
Pásztó, Debrecen, Vác. Három olyan település, ahol a Nemzeti Együttműködés Rendszere a régi pártállami időket idézve saját kádereit emelte pajzsra. Pedig ők csak kishalak, mégis a kedvükért kinyírták azokat a vezetőket, akik mögött ott álltak a közvetlen kollégáik, mellettük szólt a szakmai múlt, a tapasztalat, saját közösségük elismerése. Vácin például Madách Imre Gimnázium igazgatója is egy helyi fideszes képviselő lesz, éppen úgy, mint ahogyan az Debrecenben is megtörtént az Ady Endre Gimnázium esetében.
Ezzel egy szintet ugrott a Nemzeti Együttműködés Rendszere, hiszen visszakézből vágta az arcunkba azt, amit eddig is tudtunk: A KLIK nevű műintézményt csak azért kellett létrehozni, hogy a közvetlen állami felügyelet alá vont intézmények élére politikai alapon lehessen kinevezni a vezetőket. Korábban ugyanis az önkormányzatok felügyelete alá tartoztak ezek az oktatási intézmények, így előfordulhatott például az a csúfság is, hogy egy megbecsült vezető annak ellenére maradt a helyén, hogy nem volt feltétlen híve a jelenlegi kormánynak.
A kinevezések már nem is a minisztériumokban, hanem a pártirodákban dőlnek el.
Igazi rákosista szemlélet hatja át a mostani kinevezési gyakorlatot, hiszen a politikai meggyőződés (jelentsen ez bármit is) már egyértelműen felülírja a szakmai szempontokat. És ez már szinte minden területen érvényes elv a Nemzeti Együttműködés Rendszerében. Ugyanilyen önös érdekből államosították a kórházakat, de az egyetemekre, főiskolákra is azért küldtek központilag kinevezett kancellárokat, hogy személyükön keresztül képviseljék a kormányzat érdekeit. Másként fogalmazva: nincs olyan terület már Magyarországon, ahol a szakmaiságot a pártérdekek fölé lehetne emelni. Ez a legegyszerűbb út az intézmények belső autonómiájának felszámolásához.
Mindez azt is jelenti, hogy a helyi önkormányzat állásfoglalása, illetve az érintett intézmények dolgozóinak véleménye teljesen érdektelen a döntéshozó állami KLIK számára. A kinevezések már nem is a minisztériumokban, hanem a pártirodákban dőlnek el. Aki élt és dolgozott a 70-es, 80-as évek kádári Magyarországán, az most görcsöt érezhet a gyomrában, és természetesen mérhetetlen dühöt az elméjében. Ezért volt rendszerváltás? Ezért igyekeztünk lerázni az állampárt zsarnokságát? Ezért örültünk annyira, hogy kivonultak a szovjet csapatok? Hiszen mindaz, amit gyűlöltünk a Kádár-korszakban, visszatért. A központban kinevezik X elvtársat, mert hű katonája a szocialista hazának, nem számít, hogy ért-e ahhoz a területhez, melyet rábíznak.
Fotó: index.hu
Igaza van Vona Gábornak abban, hogy Orbán Viktor mixeli a Horthy-rendszert és a Kádár-kort. Egyfelől visszasírja a 30-as évek revizionista, soviniszta ideológiáját, másrészt úgy telepszik rá az életünk minden négyzetcentiméterére, mint a történelmi materializmus kora. Orbán Viktor meggyőződése, hogy a magyarok csak az ilyen önkényuralmi rendszerekben képesek élni és alkotni, ezért növeszti e két ideológia peremvidékén az arrogancia és illiberalizmus vadhajtásait. Nem érdekli, hogy az ország többsége nem ért egyet azzal, hogy ezeket a hagyományokat kellene követnünk, Orbán Viktor szerint ugyanis a magyarok olyanok, amilyennek ő elképzeli őket. Mert, ahogy egy bölcs dakota mondta egykor: „Azzal, hogy ha meghallgatod mások véleményét, csak a saját gondolataidat zavarod össze. Úgyhogy mielőtt megszólalna valaki, inkább nyilazd le, minthogy mondjon valami furcsaságot.”
