Nem tudni, saját híveit akarta-e harci lázban tartani, vagy tényleg komolyan úgy érzi Orbán Viktor, hogy még mindig túlsúlyban vannak a magyar médiapiacon a kormánykritikus sajtóorgánumok? A múlt héten tartott sajtótájékoztatóján ugyanis arra panaszkodott, hogy kemény ellenszélben kell politikát csinálnia, hiszen az ellenzéki lapok, tévék, internetes portálok osztják őt és kormányát rendesen. Csak szólunk, hogy a sajtó dolga nem a propagandacsinálás, hanem a kiegyensúlyozott tájékoztatás, no és gyanús ügyek megszellőztetése, korrupciós cselekmények leleplezése. A miniszterelnök nyilván elfelejtette már, hogy mennyit köszönhet annak a liberális sajtónak, amely nem bánt kesztyűs kézzel a korábbi kormányokkal sem.
Fotó: origo.hu
Hatalmas médiabirodalommal a háta mögött is panaszkodott a múlt hét csütörtökön tartott sajtótájékoztatóján Orbán Viktor arra, hogy mennyire nehéz dolga van olyan balliberális ellenszélben, amit a kormánykritikus sajtótermékek túlsúlya idéz elő. A megfogalmazás csak azok számára meglepő, akikre panaszkodik a kormányfő. Az úgynevezett ellenzéki sajtó ugyanis borzalmas állapotban van, ami csak azért nem tűnik fel jobban a külső szemlélő számára, mert a béka feneke alá ereszkedő kormánypárti sajtó színvonalához képest még mindig az egekben járnak szakmailag ezek a szerkesztőségek.
Orbán egyre nehezebben viseli a kritikát, és egyre csalódottabb az őt kiszolgáló sajtótermékeket illetően. Úgy gondolta, hogy a mennyiség előbb-utóbb átcsap minőségbe, vagyis, ha letarolja a piacot, és minden újságból, rádióból, tévéből és internetes felületről az Orbán-kormányt éltető dicshimnuszok jutnak el a választókhoz, akkor a magyar polgárok is hasonló arányban lesznek a hívei. Talán azt gondolta, ha az olcsó és igénytelen bulvárral keveri a politikai propagandáját, akkor mellé szegődnek azok a milliók is, akik egyébként a könnyed műfajok segítségével igyekeznek elfelejteni azokat a mindennapos gondjaikat, melyeket jórészt az Orbán-kormány idézett elő.
A kormány kivéreztető taktikájának csak egyetlen eleme, hogy elijeszti a komolyabb hirdetőket az ellenzéki sajtótermékektől, hiszen ma már olyan eszközöket is bevet, mint az újságírók megfélemlítése, illetve a fontosabb információktól való elzárása.
És még nem beszéltünk a közszolgálatinak csúfolt médiumok által keltett össznépi lidércnyomásról. Mintha a magyar nép elhülyüléséért felelős üzemegység irányítótermeként működne a köz szolgálatát finoman szólva is sajátosan értelmező M1 hírtelevízió és kistestvére, a Kossuth Rádió. A hírhamisítást küldetésnek tekintő szerkesztőségek úgy ontják magukból a kormánypropagandát, hogy az ember azt gondolná, olykor Orbán Viktornak kell odatelefonálnia, hogy: Fiúk, lányok, azért ezt a biciklit azért nem kéne ennyire túltolni.
De valószínűleg nem telefonál, sőt idegesen köszörüli a torkát, mert a néphülyítésnek valószínűleg ő sem mérte még fel a korlátait. A Liszkay Gábor média-komiszár irányításával létrehozott hatalmas kormánypárti sajtóbirodalom talán még a közszolgálati sajtótermékeken is túl tud tenni szervilizmusban. Központi direktívák alapján egységesítik a híreket, bértollnokok hada igazítja a helyes politikai irányba a megyei napilapok olvasóitól kezdve a nagy országos rádiók hallgatóin és televíziók nézőin át a bulvársajtót fogyasztókig mindazokat, akik továbbra sem berzenkednek egyenesen a párközpontból kapott hírek fogyasztásától.
Az jól látszik már most, hogy az a világviszonylatban is egyedülálló kísérlet, mely szerint a kormányhoz közel álló oligarchák sajtóterméket egyetlen karámba hajtják, akár egy gulyát, sem hatékonyság, sem megtérülés területén nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Attól ugyanis, hogy a kormányzat központi források (nemzeti konzultációk, állami cégek hirdetései, stb.) bevonásával életben tart normál piaci viszonyok között teljesen életképtelen termékeket, csak annyit ér el, hogy a végletekig torzítja a médiapiacot, de új híveket aligha szerez a kormánynak.
A túloldalon vannak azonban az orbáni rendszer igazi kárvallottjai. A kormánykritikus sajtó ugyanis annak ellenére küzd komoly gondokkal, hogy jóval olvasottabbak, nézettebbek, hallgatottabbak, mint a rendszert minden kritikát kiiktatva éltető orgánumok. A kormány kivéreztető taktikájának csak egyetlen eleme, hogy elijeszti a komolyabb hirdetőket az ellenzéki sajtótermékektől, hiszen ma már olyan eszközöket is bevet, mint az újságírók megfélemlítése, illetve a fontosabb információktól való elzárása.
Fotó: hvg.hu
Orbán Viktort azonban ezek az erős ellenszélben tevékenykedő szerkesztőségek is idegesítik, mert ugye, ott vannak azok a sajtómunkások, akik még emlékeznek, mi is lenne a média szerepe egy demokratikusan működő társadalomban. Sokszor ezek a szakmai műhelyek teremtettek esélyt számára, hogy ellenzékben szembesítse a korábbi kormányokat a kötelességeikkel. Persze, ez rég volt, bár igaz volt. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Addig nem érezheted teljes biztonságban magad, amíg a csordában van legalább egy olyan bölény, amelyik nem arra fut, amerre te szeretnéd.”
