Végre érdemi problémát vetett fel Orbán Viktor idei évértékelőjén, ám a kormánya által nyújtott segítség aligha állítja meg népességfogyást. A hét pontban összefoglalt akcióterv azonban arra mindenképpen jó lesz a Fidesznek, hogy közpénzből kampányolhasson vele a közelgő uniós választás előtt. Orbán a népéért aggódó államférfiként aposztrofálhatja ismét magát, ám a valóságban ismét a gazdagoknak nyújtott segítséget, a szegények tömegeit pedig az út szélén hagyta.
Fotó: szabadhiir.hu
Ahogy sejteni lehetett, a nemzeti konzultációs felvezetés után Orbán Viktor a népességfogyás megállítására kidolgozott tervvel lépett porondra szokásos évértékelőjén. Arra mindenképpen jó volt neki ez a bejelentés, hogy ismét ő artikulálhatja a közbeszédet, a készülődő sztrájkok, a rabszolgatörvény elfogadása miatti felháborodás már nem tölti meg az úgynevezett ellenzéki sajtó címlapjait sem. Ez utóbbiak azzal, hogy darabokra szedik Orbán tervét, legalább kicsit mérsékelik azt az eufóriát, amit a röpködő milliók váltottak ki a csodaváró magyarokból.
Pedig ezúttal is inkább kampányfogásról, mint valós megoldási javaslatról beszélhetünk, ahogy ezt korábban is megszokhattuk a Nemzeti Együttműködés Rendszerétől. Nyilván nincs mindenkinek ideje és energiája arra, hogy utánaszámoljon, illetve utána olvasson a népességfogyás témakörének, illetve annak, hogy mit várhatunk ennek fényében a Fidesz megoldási javaslatától, ezért röviden vázolunk néhány fontos tudnivalót:
A népességcsökkenés Magyarországon a 20. század első kétharmadában nem jelentett különösebb fejtörést az ország tudósainak és politikusainak. A század elején még bőven 10 százalék fölött volt a természetes szaporodási arány, ami egy átmeneti visszaesést követően az ’50-es években ismét jellemző tendencia lett. 1980 volt az utolsó év, amikor az ország lakossága, még ha nagyon kis arányban is (0,3) növekedett. A következő évtől kezdve napjainkig minden esztendőben apadt a népesség, amire már akkoriban többen igyekeztek felhívni a döntéshozók figyelmét. Közel 40 éve tehát permanensen csökken az ország lakossága, amit a 2000-es évek elejétől az is tetéz, hogy fiatalok százezrei mentek külföldre a jobb megélhetés reményében.
Nem nőtt ugyanis érdemben a születések száma, ami nagyrészt annak is köszönhető, hogy ezt a kedvezményt is (mint oly sok másikat) csakis a jómódúak, esetleg a középosztály tagjai vehettek igénybe.
Kevesen emlékeznek már az első Orbán-kormány idején elméleti szinten felvetett megoldási javaslatra, mely szerint főként ázsiai vendégmunkások betelepítésével lehetne enyhíteni Magyarország népességcsökkenési problémáin. Akkor olyan ellenállást váltott ki ez a lakosságból, ami valószínűleg mély nyomokat hagyott Orbán Viktorban, és nemhogy elveti minden külföldi náció behívását, hanem az idegenellenességet kormánya hivatalos politikájának részévé tette. Ez a rövid emlékmorzsa azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a népességcsökkenés tendenciája már a 2000-es évek elején is foglalkoztatta a miniszterelnököt. Hiába kapott azonban a magyar néptől (illetve annak egy részétől) újabb három ciklusra felhatalmazást, nem tudott úrrá lenni ezen a problémán.
Most azonban úgy tűnik, keményen nekigyürkőzik a küzdelemnek. A hangzatos ígéretek mögött azonban lényegében ugyanaz a logika rajzolódik ki, mint amit az otthonteremtési kedvezmény (csok) meghirdetésekor láthattunk. Ennek 2016-os bevezetésével egyrészt fiatal és középkorú házasok szavazatait kívánta megszerezni, másrészt a pangó lakáspiacot szerette volna felpörgetni, harmadrészt pedig ösztönözni kívánta a gyerekvállalást. Míg az első két célt sikerült elérni, addig a számok arról árulkodnak a harmadik esetében, hogy pusztán anyagi előnyök ígéretével nem lehet gyerekvállalásra ösztönözni nők tömegeit.
A főállású anyaság gondolatának korábbi emlegetése azt bizonyítja, hogy a kormány szerint is csak az első két törekvés esetén váltotta be a csok a hozzá fűzött reményeket. Nem nőtt ugyanis érdemben a születések száma, ami nagyrészt annak is köszönhető, hogy ezt a kedvezményt is (mint oly sok másikat) csakis a jómódúak, esetleg a középosztály tagjai vehettek igénybe. Kutatások bizonyítják, hogy sok gyereket elsősorban a felső középosztály tagjai és a szegényebb családok vállalnak. Ez utóbbiak kizárása a kedvezményekből tehát eleve kudarcra ítéli az olyan kezdeményezéseket, melyek szociálisan erősen megszűrik a programokban való résztvevőket.
Fotó: blikk.hu
Orbán nyilván azt üzeni ezzel a sajátjainak, hogy nem a szegénység újratermelése a célja, ugyanakkor előre el is könyvelheti, hogy a valós problémákkal nem sikerül majd megbirkóznia. Az egyetlen járható út ugyanis egy egzisztenciális biztonság megteremtése lenne az egész társadalom számára, ugyanakkor a hatalmas jövedelmi különbségek csökkentésével különösebb kormányzati akciótervek nélkül is bevonhatna tömegeket a gyerekvállalásba. Ez azonban már nem hangzatos bejelentéseken, kampányjellegű intézkedéseken múlik, hanem a szívós, következetes szociálpolitikán, amiből lényegében semmit sem láttunk a Fidesz utóbbi kilenc éves regnálása alatt. Mert, ahogy egy dakota bölcsesség tartja: „Megnyerheted úgy is a futóversenyt, hogy átvágsz az erdőn ahelyett, hogy megkerülnéd, azonban a nyomolvasók úgyis lelepleznek, és utólag elveszik a kupát tőled.”
