Vagy szelídíthetetlen, vagy fogatlan oroszlánként kerül ki Orbán Viktor a saját pártcsaládja ellen vívott küzdelemből. Most úgy tűnik, a felfüggesztés a legkisebb rossz, amit elérhet március 20-án, amikor az Európai Néppárt szavaz a renitens magyar testvérpárt sorsáról. Ez a megoldás azonban kalodába zárná a Fideszt, vagyis a kereszténydemokraták nem tekintenék őket partnernek, ugyanakkor a populisták felé is nehéz lenne a nyitás, ha egy vékony kötelék még az EPP-hez kötné a magyar kormánypárt tagjait.

Fotó: index.hu

Még néhány nap, és kiderül, mennyire elszántak azok a jobbközép európai politikusok, akik sokadszorra háborodnak fel Orbán Viktor politikai akciói miatt. Orbán is érzi, hogy nehéz lesz megfordítani a március 20-i szavazásig a közhangulatot, ő mindenesetre tett egy próbát. A nemzeti ünnepen mondott beszéde annyira visszafogott volt például, hogy kódolt üzenetei talán el sem jutott a híveihez. Régen hallottunk ennyire általános, olykor filozofikus kijelentéseket a miniszterelnöktől, ugyanis mostanában elég egyértelműen fogalmazott a számára legfontosabb kérdésekben.

Mintha nem is venne tudomást arról, hogy van egy közös európai identitásunk, aminek az egyik legnagyobb ünnepe lesz a májusi EP választás.

Csodálkoztunk volna, ha Orbán nem próbálkozik régi módszerével ebben a helyzetben, tudniillik előre lép hármat, és amikor a többiek szólnak neki, hogy ez azért sok, akkor nagy kegyesen visszalép egyet. Így araszolt el a mostani állapothoz, amit tulajdonképpen a következőképpen lehet leírni: egy egyre szűkülő csőben haladt előre addig, amikor már esélye sincs megfordulni. Annyira beleszeretett a migrációs tematikába, hogy néppárti szövetségeseinek kellett figyelmeztetniük arra, hogy az uniós választások azért más fontos ügyekről is szólnak.

A Fidesz egydimenziós politikájának hátulütői már most jól látszanak. Orbán ugyanis beszélhetett volna közös európai ügyeinkről március 15-én, amikor jó alkalma lett volna bemutatnia, mennyire széles kaput nyitna a világra. Ő azonban a bezárkózást a kommunikációs gettót tartja továbbra is üdvözítőnek, vagyis nincs mondandója a környezetvédelemről, az emberi jogokról, a közös külpolitikáról, a korrupció elleni harcról, a bérek uniós felzárkóztatásáról, esetleg az euró hazai bevezetéséről. Mintha nem is venne tudomást arról, hogy van egy közös európai identitásunk, aminek az egyik legnagyobb ünnepe lesz a májusi EP választás.

Egy önmagától elnehezült kommunikációs gépezetet vonszol magával a Fidesz, melyben 2015 nyara óta csakis az a mantra járja, hogy jönnek a menekültek, veszélyesek, és Soros György fizeti őket. Ez már három és fél éve is elég abszurd politikai ars poétika volt, de az idő és a tények messze túlléptek ezen a megmerevedett kommunikációs struktúrán. Ugyanazok a kormány által fizetett „szakértők” darálják a kormány által fenntartott sajtóorgánumokban ugyanazt a kormány által kitalált rizsát, vagyis kissé belefáradhattak ebbe a gumicsizmás sulykolásba azok is, akik 2015-ben még hittek Orbán Viktornak.

Ha a Fidesz nem úszná meg a kizárást vagy a felfüggesztést saját pártszövetségében, akkor is át kellene gondolnia ennek a kommunikációs stratégiának a folytatását. A vég nélküli migránsozás, sorosozás ugyanis össze tud tartani egy másfél milliós kormánypárti szavazótábort, ám közben egységbe kovácsolja ezzel az ellenzéket, amely összehangolt kampánnyal, közös jelöltekkel és közös listákkal el tudja verni a Fideszt akár már májusban is, de ősszel az önkormányzati voksoláson még nagyobb pofonba szaladhat bele Orbán Viktor és csapata.

Fotó: origo.hu

Amennyiben a Fidesz most látványos gesztusokkal, sőt némi meghunyászkodással eléri, hogy mégsem teszik ki a szűrét a néppártiak közül, akkor pedig szinte elkerülhetetlen a hangnemváltás a jövőben. Ebben az esetben ugyanis minden testvérpárt rajta fogja tartani a szemét a Fideszen, és amennyiben megint rasszista, populista hangnemet üt meg Orbán és csapata, újra és újra kezdeményezhetik a kizárásukat. Az jól látszik, hogy Orbánnak és a Fidesznek nagyon fontos a maradás az Európai Néppártban, ám ennek most az az ára, hogy ne csak szónokoljanak a kereszténydemokráciáról, de viselkedjenek is úgy, ahogy egy jobbközép párt politikusaitól elvárható. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Bárki mondhatja magáról, hogy dakota, de attól, hogy tollat tűzöl a fejedre, még nem leszel a népünk tagja.”