Több szempontból nagyobb a tétje az Európai Parlament mandátumaiért zajló kontinentális versengésnek, mint az őszi magyar önkormányzati választásnak. Egyelőre úgy tűnik, hogy a magyar ellenzék ezt még nem érzékeli igazán, pedig amennyiben kedvezőtlenül alakulnának számára a tavaszi választások, ősszel igen nehéz dolguk lenne az Orbánnal szembehelyezkedő pártoknak. Ha például a Fidesz növelni tudja képviselői számát az EP-ben, az ellenzék pedig tovább veszít a súlyából, az nagyon rossz üzenet lesz saját híveik felé, hiszen ezúttal nem lehet majd a torz magyar választási rendszerre fogni az aránytalanul nagy különbséget.
Fotó: OLKT
Egy évvel az ellenzék számára tragikus kimenetelű országgyűlési választások után látszólag semmi sem változott ellenzéki oldalon. Bár egymás után jelentik be a vidéki városokban, hogy közös jelöltekkel vágnak bele az őszi önkormányzati versengésbe, az EP választások előtt aligha várható az ellenzéki pártok nagy összeborulása. Pedig nem babra megy a játék, hiszen amennyiben nem éri el egy-egy ellenzéki tömörülés a bejutáshoz szükséges szavazatszámot, a rájuk leadott voksok lényegében mennek a kukába.
Pedig ezúttal érvényesülhetne az egyenlő pályák, egyenlő esélyek elve, hiszen ezúttal nem lehet majd 50 százalék alatti választási eredménnyel kétharmados többséghez jutni, ahogy tavaly történt április 8-án. Az EP választás teljesen arányosítja a különböző politikai erőkre leadott szavazatokat, vagyis, amennyiben az ellenzék megismételné a tavaly őszi produkcióját (ami azért nem tűnik lehetetlen küldetésnek), a mandátumok elosztásában a Fidesz fölé kerekedhetne. Ehhez viszont szoros együttműködésre, legoptimálisabb esetben egy nagy közös listára lenne szükség, ami egyelőre teljesen elképzelhetetlennek tűnik.
Pedig ezúttal meg lehetne rendíteni az Orbán Viktor legyőzhetetlenségét hirdető kormánypárti legenda alapjait.
A Fidesz nem véletlenül csavart még egy fokozatot a migránspörgésen, hiszen úgy tudja optimalizálni a reá leadott szavazatokat, ha a saját hívei közül sokan, az ellenfelek szimpatizánsai közül pedig kevesen mennek el a május végi voksolásra. Ha általában alacsony lesz a részvétel, az tovább növeli a Fidesz dominanciáját, mivel a sorosozós, migránsozós kampánnyal még mindig elég rendesen be lehet hergelni főként a vidéki, kis településeken élő kormányhívőket, ugyanakkor a nagyvárosi tömegek – melyek inkább az ellenzék tartalékát képezik - ezúttal talán nem is érzik a májusi voksolás igazi tétjét.
Pedig ezúttal meg lehetne rendíteni az Orbán Viktor legyőzhetetlenségét hirdető kormánypárti legenda alapjait. És ehhez nem is kéne más, mint egy jól összehangolt, valós témák mentén kommunikáló ellenzéki kampány, amely valódi problémákra ad valódi válaszokat. Már korábban is foglalkoztunk azzal a nagy lehetőséggel, amit az ellenzék valahogy nem akar észrevenni a választások előtt, mely szerint előre lehet tudni, hogyan épül majd fel a Fidesz kampánya, így egy jól kigondolt ellenkampány, illetve a Fidesz szólamainak nevetségessé tétele igen jó hatásfokot tudna elérni.
Fotó: index.hu
A Fidesz monoton migránsozása ugyanis már hónapok óta borítékolható volt, amitől valószínűleg már a legelvadultabb kormánypártiaknak is zúg a feje. Friss hangok, új témák, eredeti üzenetek kellenének az ellenzéknek ahhoz, hogy a kormány mantrázása még a mostaninál is unalmasabb és visszataszítóbb legyen a választók számára. Másfél hónap van még az EP választásokig, úgyhogy idő még van, de a türelem már fogytán. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „A közönség egyszer azt az íjászt is megunja, aki mindig a céltábla közepébe talál.”
